93538. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tőzegnek és víztartalmú szeneknek kiszárítására

Megjelent 193Q. évi március hó 141-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93538. SZÁM. — Il/a. OSZTÁLY. Eljárás tőzegnek és víztartalmú szeneknek kiszárítására. Varg-a Sándor üzemvezető Budapest. A bejelentés napja 19?fi. évi november hó 18-ika. A tőzegnek és a barnaszeneknek igen nagy része magas víztartalmuknál fogva az iparban nem foglalhatnak el olyan nagy teret, mint aminőt olcsó előállítási 5 lehetőségük különben biztosítana szá­mukra. Ezen a hátrányon csak úgy lehet segí­teni, hogyha az említett tüzelőanyagokat nedvességüktől megfosztjuk. A víztarta-10 lomtól való megfosztás többnyire melegí­tett levegővel való szárítás útján törté­nik, különféle eljárások szerint. A levegővel való szárításnak óriási hátránya, hogy úgy a nedvességet tartal-15 mazó anyagot, szenet, vagy tőzeget, vala­mint a nedvességet elvonó és elszállító anyagot a levegőt is fel kell melegíteni és az ezekbe befektetett melegmennyiség vissza nem kapható. Tehát, hogy egy bi-20 zonyos mennyiségű vizet elpárologtas­sunk, sokkal több meleget kell felhasznál­nunk, mint amennyi a víznek a tulajdon­képpeni elgőzölögtetéséhez szükséges. Azonkívül az említett szárító eljárások 25 legtöbbjénél a tüzelőanyag szárítás köz­ben felaprózódik és csak sajtolás — bri­kettezés — tehát ismételt munka, illetve hőbefektetés útján hozható felhasználásra alkalmas darabos állapotba. 30 Mindezen hátrányoknak a kiküszöbö­lése végett egy új szárítási eljárást dol­goztam ki, amelynél csakis az eltávolí­tásra szánt anyagot, tehát a vizet mele­gítjük fel, illetve alakítjuk át gőzzé és 35 azonkívül a szárítandó anyag a nedves­ség elvonás után is darabos állapotban marad. Ezen új szárítási eljárásnak a lényege a mellékelt rajz 1. ábrájának a felhaszná­lásával a következőképpen válik vilá- 40 gossá: Az (a) tartányt megtöltjük a szárí­tandó anyaggal és a (b) tolattyú nyitá­sával a (c) csövön keresztül a (d) venti­látorral a levegőt a tartányból kiszívjuk 45 és az (e) kaloriféren keresztül nyomjuk, ahonnan a megkívánt hőfokra felmelegí­tett levegő az (f) csövön keresztül az (1, 2, 3, 4, 5, 6) beállítható szelepeken át ismét a tartányba jut. Itt a levegő a me- 50 legét leadja a szárítandó anyagnak és az előbbi út megtevésével a kaloriferben is­mét felmelegszik, majd a tartányba jutva a melegét ismét leadja. Ezt a levegőkerin­gést mindaddig folytatjuk, amíg a szári- 55 tandó anyag a megkívánt hőfokra fel nem melegszik. Midőn a szárítandó anyag felmelegedett a (g) tolaittyút is megnyit­juk és a tartányban levő, vízgőzzel teli­tett levegő ezen keresztül a (h) csövön 60 át az (i) kondenzátor légszivattyújába jut és a szivaittyúba beszívott nedves le­vegőből a vízgőzök lecsapódnak, míg a levegő a lecsapódott vízzel a szabadba ke­rül. Ezáltal az (a) tartányban a (g) toló- 65 záron keresztül az (i) kondenzátorral egy megkívánt nagyságú vacuumot idézünk elő. A vacuum előidézésével elérjük azt, hogy a szárítandó anyagban levő víz aránylag alacsony hőfokon kezd forrni. 70 A szárítandó anyagnak az állandó fel­melegítése pedig a már leírt módon tör­ténik, azaz, hogy a szárítandó anyagból keletkezett gőzöket a (b) tolattyún keresz­tül a (c) csövön át a (d) ventilátor el- 75-szívja és az (e) kaloriferen — ahol fel­melegszik és túlhevítetté válik — keresz­tülnyomja és az (1), (6) szelepeken és el­osztócsöveken át ismét a tartányba kerül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom