93272. lajstromszámú szabadalom • Repülőgép fölfelé és lefelé mozgatható szárnyakkal

— 3 — növekedési szakaszai egymással egyenlők és az (e, e') vonallal párhuzamosak és mely az (a, e, d) körben levő egyenlő ívek egyszerű harmonikus mozgásainak növe-5 kedéséből képeztetik. A (d, b\ f, j) vonal egy másik szinuszgörbe, mely az egyszerű harmonikus mozgás ugyanazon elemeivel van képezve, azonban hosszabb vízszintes növekedésekkel. Ezen görbék szerkesztési 10 módja a közönséges geometriai könyvekből általánosan ismeretes. Egy szárny alakításánál a találmány értelmében egy szinuszgörbe fázisának negyedrészét vesszük, pl. az (f, j) görbét, mimellett az (f) pont 15 a szárny mellső szélét jelzi. Az így szerkesztett szárny előrehaladásánál a levegőbe ütközik, anélkül, hogy azt az első pillanatban bármiként is mozgatná, ezután azonban a levegő fokozatosan és szabá-20 lyosan növekedő sebességgel egyszerű harmonikus mozgásba hozatik mindaddig, míg legnagyobb lefelé haladó sebessége eléretett, amikor a szárny hátsó szélét elhagyja. A (j, e2) vonal a repülés pályáját és a 25 szárny szándékolt sebességének egyenes függvényóL képezi. Ezen vonal hossza a levegő emelő vagy fenntartó erejét mutatja. Az (f, e2) függélyes vonal hossza a repülés közben a levegő hátranyomásának 30 alávetett felületet jelzi. Minthogy a levegő ellenálló ereje a sebesség négyzetének arányában változik, következik, hogy ha a gép sebességét megkétszerezzük, akkor a levegő visszanyomása a négyszeresre emel-35 kedik; és ha a (j, e2) vonal hosszát!, mely a repülés elemét ábrázolja, megkétszerezzük és a szárny tartófelületének szinuszgörbéjét ennek megfelelően kinyújtjuk, akkor a levegő egy bizonyos tö-40 mege a szárnnyal kétszer oly hosszú ideig marad kapcsolatban, mint előbb, míg ellenben hátranyomása ugyanaz marad, mint a kisebb sebességnél, ellenben fenntartó ereje megkétszereztetik. Ebből világos, 45 hogy nagyobb sebességű aeroplánok számára a vízszintes növekedéseknek hosszabbaknak és lassabban haladó aeroplánok számára rövidebbeknek kell lenniök, lásd a 6. ábrát. A szárnynak vagy aeroplánnak 50 a levegőben valamely meghatározott sebesség számára való alakítására a következő szabály tartandó szem előtt: Alapvonal gyanánt 100 mm hosszú vonalat vesszünk a haladás irányában. Tegyük föl, hogy az 55 (f, j, a2) szög (4. ábra) egyenlő az elérendő sebesség támadási szögével. Tegyük föl továbbá, hogy egy 80 kilométer óránkénti sebességre tervezett repülőgépszárnynak a repülés irányában mért hossza 3.60 m, mely méret a jelen találmány szerinti 60 szerkezetnél kísérletileg, mint megfelelő állapíttatott meg. A fenti sebesség számára szerkesztett szárny támadási szöge kb. 2°; ezen szög tangense egyenlő 0.03492; ennekfolytán, ha az (i, d) sugár 1.80 m, akkor a 65 tangens egyenlő 1.80 m szorozva 0.03492, ami egyenlő 0.063 m. Ezen alapon megszerkesztett szinuszgörbe a fent megadott sebesség számára alkalmas szárny alakját adja. A 4. ábrán feltüntetett görbe sokkal 70 kisebb sebességnek felel meg, minthogy az (f, j, e2) szög kb. 27°, ami megfelelnie kb. óránkénti 33 km sebességnek. Ha óránkénti 66 km sebességet akarunk elérni, a támadási szögnek 5°-nak kell lennie. 75 Ezen szög tangense egyenlő 0.08749. Ha az (i, d) vonalat a sebesség csökkenése arányában rövidítjük, akkor a következő egyenletet kapjuk: |~X 1.8 = 1.48, 80 ami egy óránkénti 66 km sebesség számára való szárnynak a haladás irányában mért hosszát adja. Ekkor az (i, d) vonal, hossza lesz 1.48 X 0.08749=0.1295, ami az említett vonal hosszát adja méterekben. Föl- 85 tehető, hogy a leírt alakban szerkesztett aeroplánok nagyobb hatásfoka következtében a fent jelzettnél valamivel kisebb támadási szög elegendő lesz. A 7—12. lábrákban a fent leírt és az 1. ábrán 90 vázolt repülési mód foganatosítására való gép van feltüntetve. A 7. ábra a gép végnézete, amidőn egyes részek el vannak hagyva. A 8. ábra fölülnézet, melynél a szárnyak 95 lie vannak törve és szintén egyes részek el vannak hagyva. A 9. ábra a gép fővázának és az általa tartott egyes részek távlati nézete. A 10. ábra nagyobb léptékben rajzolt táv- 100 lati nézet, mely néhány alkatrészt működési viszonylatában tüntet föl. A 11. ábra egy részlet távlati nézete, mely a gép egyik oldalán a szárnyat működtető mechanizmust mutatja. A 105 12. ábra a farkot működtető mechanizmus vázlata. A négyszögalakú (2) gépkeret oldalain L-alakú (3) darabok csuklósan vannak megerősítve, melyek (4) szabad végeihez a 110 szárnyak (5) tőrúdja csuklósan van erősítve; a (3) és (5) részek csuklótengelyei egymásra merőlegesen állnak. A főkeret mindegyik oldalán célszerűen két (3) és (5) rész van elrendezve. Mindegyik szárny- 115 tőrúd szabadon hátranyúló része célsze-