92072. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés erőnek átvitelére

— 3 — Az 5. ábrabeli kivitelben az (1) hajtótengely merőlegesen fekszik a (16) hajtott tengelyre, s a (2) forgattyút (3) rúd a lebegő (18) emelőnek egyik végével köti ösz-5 sze, amely közepe táján a lengő (15) lenditőkorongnak (14) forgattyújával kapcsolatos, másik végét pedig (8) és (9) rudak ez egyirányító hajtószerkezetekkel köti össze. 10 A 6. ábra szerint a hajtótengelynek (2) forgattyúját (3) rúd a lebegő (13) emelőnek alsó végével köti össze, amelynek felső vége a lengő (15) lendítőkoronggal együttforgó (14) forgattyúhoz van kapcsolva, 15 közepe táján pedig (8) és (9) rudak a (10) rotornak egyirányító hajtószerkezetével köti össze. A helytálló forgáspontok valamennyi sémán (20)-szal vannak jelölve. Látható, hogy a lengő tömeg tehetetlen-20 ségének elhanyagolása mellett a hajtó részeknek mozgása valamennyi leírt elrendezésben határozatlan. Szükséges tehát, hogy a mozgásban levő rendszernek stabilitására figyelemmel legyünk, mert a 25 helytálló tengelyeknek és a mozgó csapágyaknak helytelen állásaiban a lendítőkorongnak vagy a forgathatóan ágyazott tömegnek lengési amplitúdója határtalanul növekedhetnék, minek következtében 30 az egész rendszer elvesztené stabilitását és ennek eredményekép a csuklós kapcsolatok s z é t s z ak a d n á na k. Ennek megmagyarázására a 6. ábrán be vannak rajzolva a berendezés külön-35 böző részeiben működő erők. A lengő (15) lendítőkorong egyensúlyi helyzetét tekintve kimutatható, hogy a (8) összekötőrúd átvitte nyomóerőknek eredője mindig a szaggatva rajzolt (al) és (a4) vonalak, 40 míg a (9) rúd átvitte húzóeredő mindig az (a2) és (a3) vonalak közé esik. Megjegyzendő, hogy az egyirányító hajtószerkezetben ide-oda mozgó részek tehetetlensége folytán a (8) és (9) rudakban ellenkező 45 igénybevételek is keletkeznek, de ezek a hajtóerőkhöz képest mindig igen kicsinyeik. Ennélfogva ezen elrendezés mellett a (15) lendítőkorongra ható eredő erők felváltva jobbra vagy balra és mindig olyan 50 irányban mutatnak, amely a lendítőkorong tengelyétől elfelé esik, úgyhogy a mozgó rendszer stabilitása fennmarad. A 7. ábrabeli diagramban a hajtott tengely sebessége az abszcissza, s a hajtott 55 tengely forgató nyomatékát jelzik a (z) görbe ordinátái. Az (u) görbe ordinátái a hajtómotor sebességét adják meg, míg a hajtótengely forgató nyomatéka állandó marad. A görbéből kitűnik, hogy ha a hajtott tengely sebessége bizonyos értéket 60 meghalad, a hajtott tengely forgató nyomatéka bizonyos állandó értéken marad meg, s a hajtógép sebessége a hajtott tengelyével egyenes vonal szerint változik, mint valamely állandó áttételű közönsé- 65 ges hajtóműnél. Ha a hajtott tengely sebessége bizonyos érték alá süllyed, a forgató nyomatéka igen hirtelen növekszik, s egyidejűen a hajtó mótor sebessége is növekedik. 70 A találmány foganatosításának a 8—11. ábrákon feltüntetett példájában a hajtómotor (a) tengelyt hajtja, amely (b) lendítőkoronggal van felszerelve, s amelyet (c) rúd egy lebegő (d) emelőnek közepével 75 köt össze. Ennek az emelőnek felső vége (e) csappal lengékeny (f) emelőre van szerelve, amely (x)-nél van ágyazva és alsó végén (g) tömeget hord. A lengő emelőnék alsó végét két pár (h, k) rúd két (1, m) gg villás karral köti össze, amelyek a rótor tengelye körül lengenek. A lengő (1, m) karokra [pl. (ql)]-nél két köralakú (p) és (q) keret van forgékonyan ágyazva, amelyek az (r, s) súrlódó sarukat hordják (10. 85 ábra). Ezek a rótor (t) kerületére illeszkednek ennek a keretek csapjához képest ellentett oldalán és úgy hatnak a rotorra, hogy ezt mindig abban az értelemben forgatják, amelyben a saruk a rotorhoz kö- 90 zeledni törekszenek, amely jelenség annak a következménye, hogy mindegyik sarunak lengéscsapja a keretén és mindegyik keretnek csapja a hajtó karján olyan vonalba esik, amely nem a rótor közepén 95 megy keresztül. Ezenkívül azok az átmérők, amelyekbe ezek az ágyazó csapok esnek, kisebb szöget zárnak be, mint annak a különleges anyagnak indítási súrlódási szöge, amellyel a saruk és a rótor felülete 100 borítva vannak. Az alsó (k) összekötő rudak húzó, a felső (h) rudak pedig nyomó feszültség alatt vannak. A saruk a rotort majdnem kerülete negyedrészén átfogják. Az (u) rúgók arra valók, hogy a sarukat 105 az üres löket alatt a rotorral enyhe érintkezésben tartsák. Megfelelően elrendezett peokeket is alkalmazhatunk rúgókkal vagy ezek nélkül e célra, különösen ha a saruk engedékeny anyaggal, mint pl. a „ferodo" 110 védjegy alatt ismert anyaggal, bőrrel vagy gumival vannak borítva. Némely esetben ajánlatos, hogy a rótor és a hajtótengely között rugalmas hajtószerkezetet alkalmazzunk, amennyiben 115 kétfázisú berendezés esetén nem kapunk folytonos forgató nyomatékot. Ha a hajtott tengelynek jelentékeny a tehetetlen-