92072. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés erőnek átvitelére
_ 4 _ sége, akkor valamilyen rugalmas hajtószerkezetnek alkalmazása fontossá válik. Látható, hogy a leírt berendezésben a hajtótengely forgása a (d) lebegő emelő-5 nek lengését idézi elő és hogy ez a lengő mozgás két összetevőre bontható szét, melyek közül az egyik az (f) emelő révén a (g) tömegre, a másik pedig a (h, k) összekötő rudak révén az egyirányító rótor-10 hajtó szerkezetre származik át. Ha a hajtótengely sebessége a hajtott tengelynek nagyobb megterhelése nélkül növekedik, a (g) tömeg lengési amplitúdója csökken, s a (h) és (k) rudak hajtotta lengő részek-15 nek lökete növekedik, vagyis a rótor sebessége a hajtógópéhez képest növekedik. Ha a gépet a hajtott tengelyen nagy ellenállási nyomaték ellenében indítjuk meg, a lengő tömeg mindjárt maximális 20 amplitúdójával kezd lengeni és ily módon a (h, k) összekötő rudakban nagy váltakozó erőket létesít, amelyek a hajtógép sebességének négyzetével arányosak. Ennek folytán, ha a hajtógép sebességét eléggé 25 növeljük, az egyirányító hajtószerkezet legyőzi a hajtott tengely ellenállását s a hajtott tengely forogni kezd. Amíg a hajtott tengely forgásba nem jön, más energia nem használódik el, mint ami a belső 30 súrlódásokban megy veszendőbe. A hajtott tengely azután a lengő emelő mozgásának megfelelő kisebbedése mellett forog, s a hajtott tengely ellenállását legyőző forgató nyomatékot közvetlenül a (h, k) ösz-35 szekötő rudakban ható erők létesítik, amelyek a hajtógép sebességének négyzetével arányosak. A szerkezettel előidézett sebesség és íor;.;a^o nyomaték relatív értékei megközelítően a 7. ábrabeli diagram-40 ból láthatók. A leírt egyirányító szerkezetből pl. hármat is alkalmazhatunk ugy-anazon a tengelyben egymástól 180°-kai eltolva és ez esetben szakaszos forgás helyett közel folytonos forgást kapunk. Az 45 egyirányító hajtószerkezet továbbá akármilyen más kivitelű is lehet. Lengő emelő helyett továbbá lendítőkorongot vagy bármilyen más tömeget is alkalmazhatunk. 50 Látható, hogy a leírt szerkezetben a rótortengelynek vagy a tömeg lengési tengelyének vagy a hajtótengelynek függőleges irányú elmozgása egyik vagy másik érteleniben csak igen csekély kihatással 55 van a mozgásra. E tengelyeknek némi kis vízszintes irányú elmozgása is megengedhető. Sőt a. rótor középpontjának váltakozó elmozgása vízszintes irányban a rótor sebességének némi növekedését idézi elő. Ily^en szerkezet alkalmazása mellett tiO tehát a két-két ágyazási középpont, nevezetesen a hajtott tengely, a tömeg és a hajtótengely ágyazási középpontjai között lévő távolságoknak csekély változásai megengedhetők. Ennek nagy jelentősége 65' van motoros járóműveknél, mert nincs akadálya annak, hogy egyes részeket rúgókra, más részeket pedig közvetlenül a futókerekekre szereljünk. Az egyirányító hajtószerkezetnek a 70> 12—14. ábrákon feltüntetett kiviteli alakjában az erőgépnek hajtórúdjai a (25) tengely körül (27) golyós csapágyon lengethetően elrendezett (23, 24) hüvelyek hordozta (21, 22) csapokra hatnak. A (28, 7r> 29) súrlódó saruk a (32, 33) lemezekre vannak (30, 31)-nél csuklósan szerelve, amely lemezek viszont a (25) rótortengelyre ékelt. (34, 35) rotorokhoz vannak (36) és (37)-nél csuklósan kapcsolva. 80-Az egyirányátó hajtószerkezet e kiviteli alakjában a felső (28) súrlódó saru akkor működik, ha a (23) lengő elem a berajzolt nyíl irányában mozog, míg az alsó (29) súrlódó saru a (24) lengő résznek vissza- 85-térő lengése közben forgatja el a rotort ugyanolyan értelemben. A találmánynak a 15—17. ábrák feltüntette kiviteli alakjában a hajtógépet (41) rúd a (42) lebegő himbának egyT ik végével 90-köti össze. A himba szerelési okokból két részből készül és (43)-nál a (40) tengely körül lengő (60) lendítőkoronghoz van csuklósan kapcsolva. A himba másik (44) végén két (45, 46) rúddal kapcsolatos, 95 amelyek a két dobalakú (47) és (48) részt lengetik. Ezek a részek pl. (49) bőrborítás révén súrlódással hajtják a bennük elrendezett rotornak egyik vagy másik (56) és (57) részét. Mindkét rotornak egy-egy pár 100' (50, 51) súrlódó saruja van, amelyek a rótor belsejében alkalmazott üregeken átjáró (52, 53) csatlórudak végeire vannak szerelve. A forgásirányt, amelyben a (47) lengő 105-dob a rotort hajtja, a 15. ábrán látható nyíl jelzi. Az egyirányító hajtószerkezetnek más kiviteli alakját a 18. ábra tünteti fel. Ebben a tengelyre merőleges sík felületek vi- 110 szik át a mozgást a lengő részekről a rotorra. A lebegő emelővel kapcsolatos (61) és (62) összekötő rudak a (63, 64) lengő részek (65, 66) csapjaira vannak szerelve és a (67, 68) rotort gömbalakú (71) és (72) ré- 115 szekre szerelt (69, 70) súrlódó korongok közvetítésével hajtják. A kapcsolódást a rótor egyirányú hajtása céljából az a
