91946. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénpor kokszosítására

levegő hatásának van elávetve s e közben fokozatosan száll alá anélkül, hogy a részecskék egymáshoz tapadnának. Más szavakkal, a szén ezen kezelés közben el-5 veszti összehegedési képességét anélkül, hogy számottevő mennyiségű illó szénhydrogént adna le; ezeknek túlnyomó része a szilárd alkatrészek mellett a szénben marad. Az előkezelt szenet pl. a (11) 10 szerkezet révén célszerűen a küllégtől elzárva távolítjuk el a retortából. Az előkezeléshez szükségelt meleget a (8) zóna alsó részében vezetjük be. A gázalakú közeget az előkezelés közben felszabaduló 15 gázokkal együtt a (12) csövön át vezetjük ki. Az előkezelt szenet a zárt (13) szállítószerkezettel a (14) tartályba viszszük, amelyhez a (15) adagoló csatlakozik. 20 Kokszoló retorta. A (15) adagoló készülékből az előkezelésből még meleg és az előkezelés dacára még szemcsés szénport a (17) retorta vagy kokszoló kamra (16) kokszoló vagy des-25 tilláló zónájának felső részébe tápláljuk. Itten is gondoskodunk a küllég kizárásáról. A szénpor lassan esik le a (16) kokszolási zóna alsó (18) terébe. Eközben felemelkedő forró gázok által destillálta-30 tik, kokszoltatik és gázoltatik, úgyhogy részben vagy egészben kokszolt termék gyanánt ér a fenékre. E terméket a küllégtől elzártan (19, 20) szállítószerkezet viszi tova, A kokszoláshoz szükségelt 35 meleget a (16) deslilláló zóna alján vezetjük be. A kokszolasi A'agy destillálási gázok a retortából a (21) vezetéken át a (22) tisztítón keresztül a (23) tartályba lépnek. melyből a szelepes (24, 25) és (26) 40 csöveken át vezettetik el. A (26) cső a (28) hőcserélőt hűtő (27) lángzót táplálja. A retorták fűtőrendszere. Mint már említettük, a (16) zónában kokszosított termék kiszállítását a (19) és 45 (20) szervek szabályozzák. A (16) kokszoló zónában jóval magasabb hőmérsiéket alkalmazunik, mint a (8) előkezelő zónában. A (16) zónából kikerülő termék tehát még sok olyan meleget tartalmaz, melyet a 50 (8) zónában hasznosíthatnánk. E célból a kokszolt termék száraz (29) kokszhűtőbe lép, ahol melegét közvetve levegőnek adja át, melyet a kokszhűtőbe (30)-nál vezetünk be és (31) csövön át vezetünk ki. 55 Ha a levegő eléggé, pl. kb. 480°-ra hevült itt fel, akkor a (9) retorta alsó részébe a (8) zóna alján közvetlenül vezetjük be. Ha ellenben a kokszhűtőből kilépő levegő nem elég n-eleg, ínég a (32) hőcserélőn vezetjük át, melyet a (33) lángzó fűthet az 60 eljárásból sz irmazó gázzal. A hőcserélőbe a (34) csövön át bevezetett s a hőcserélőben tovább fehevített levegő a szelepes (35) csövön át lép a kívánt helyen a retorta alsó részébe. A (33) lángzó égéstér- 65 mékei a (32) hőcserélőt a (36) csövön át hagyják el. Szükség esetén a forró gázalakú köze get a (9) retortába nemcsak a (8) zónába vezethetjük, hanem a retortafalak (37) 70 üregeibe is, úgyhogy ezúltal a falakat fűtve, azok kellő hőmérseíkét biztosítjuk. Ami a kokszoló retorta fűtését illeti, mint már említettük, a (28) hőcserélőt fűtő (27) lángzó égéstermékei a (38) csö- 75 vön át távoznak. A (16) zónába, a kokszoláshoz szükséges fűtőgázt a (25) szelepes csövön juttatjuk a (28) hőcserélőbe s kellő felhevítés után a (39) csövön át a (17) re- \ tortába a (16) kokszolási zóna aljába. 80 Lehet továbbá a (17) retorta (40) falüre- | geibe is forró gázt vezetni a kívánt hő- 1 mérsek fenntartására, s lehet végül a (41) csövön át közvetlenül a (16) kokszolási | zónába is forró gázt juttatni. 85 A találmány célszerű foganatosításáékor ? a szenet két fokozatban kezeljük s az efeő fokozatot egy előkezelő retortában, a masodikat kokszoló retortában végezzük. Aj. retorták célszerűen oly elrendezésűek és\90 kapcsolásúak, hogy az előhevített termék V még meglehetősen forrón léphessen a kok- ^ szóló retortába. Lehetne természetesen a két retortát egyesíteni is, úgyhogy az elő- h kezelő rész a kokszoló rész felé kerüljön. 95 Az eljárás részletei a következők: a szénport az előkezelő retorta felső zónájába adagoljuk, úgyhogy az a felemel- ' kedő forró oxidáló gázban lassan száll lefelé. A gáz előzetesen kb. 480°-ra hevít- 100 tetvén, e hőmérsékkel lép az előkezelő retorta aljába s a retortán keresztül felemelkedve, felül kb. 260°-kai lép ki, vagyis más szavakkal a szén szabad esését átlagosan 350° hőmérsékű emelkedő 105 gáz- vagy légáram lassítja. E lassítás oly mérvű, hogy a szénrészecakék kb. 30 másodpercig lebegjenek, ami elég ahhoz, hogy a retorta fenekére 320—370° hőmérsékkel jussanak. E felhevülés elég ahhoz, 110 hogy az összes nedvességet, de az illó szénhydrogéneknek csak kis részét kihajtsa és hogy a szenet hegedő- vagy tapadóképességétől gyakorlatilag teljesen megfossza. A szén tehát apró részecskék 115 alakjában ér a fenékre, mely részecskék