91946. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénpor kokszosítására

valamivel nagyobbak az eredetieknél, ami az oxidáló légkörben való kezelés kö­vetkezménye. Egy ilyen módon előkeze­lendő szén a következő összetételű volt: 5 Nedvesség 1.5% Illó alkatrészek (szénhydrogének) 34.0% SzJén (fix) 57.5% Hamu 7.0% 10 AZ ilyen szén gázszénnek vagy hosszú­lángú szénnek nevezhető. A szén finomsága a következő volt: 59% folyócentiméterenként 80 szemmel (tehát cm2 -ként 6400 szemmel) bíró szitán, .5 85% folyőcentiméterenként 40 szemmel bíró szitán, 100% folyócentiméterenként 16 szem­mel bíró szitán keresztülment. Az előhevítő retorta kezelési zónája 9 !0 m magas volt. Az előkezelésre használt levegő 480°-kai lépett be s a szénnel szem­ben áramolva, a r ©tortát kb. 260°-kai hagyta el. A szén eközben annyira he­vült, hogy 320—370°-nyi hőmérsékkel ju­!5 tott le, vagyis átlagosan 350°-nyi hőmér­séknél volt a levegő oxidáló és fűtő hatá­sának kitéve. Az így kezelt részecskék kissé megnövekedtek a következő mérv­ben: iO 38% átmegy 80 szemes szitán, 62% átmegy 40 szemes szitán, 94% átmegy 16 szemes szitán, 100% átmegy 8 szemes szitán. E termék összetétele a következő volt: 55 Nedvesség 0.0% Illó alkatrészek 27.0% Szilárd szén 65.0% Hamu 8.0% A fenti példából kitűnik az előkezelő K) kamra hatása; a foganatosítás módja és a termék természetesen lényegesen függ a szén nemétől és az elérendő eredmény szerint választott kezelési körülményektől. Az előkezelt szenet célszerűen még forró íb állapotba visszük át a kokszoló kamrába, miközben természetesen kismérvű meleg­veszteség elkerülhetetlen. A szénport lassan csergedeztetjük be a kokszoló retorta felső zónájába, amelyben &0 a szemben emelkedő forró gázok hatása alatt kokszolódik. A retorta pl. tetszés sze­rinti átmérő mellett 15 m magas és úgy i tápláltatik forró gázokkal, hogy a kok­[ szóló zóna alsó részébe belépő s a szénnel érintkezésbe jutó gázok kb. 595—815° hő­j mérsékűek, míg a retorta felső végén ki­lépő gázok hőmérséke kb. 290—455°. Más szavakkal, a leszálló szénrészecskék oly gázközeg hatása alá kerülnek, melynek átlaghőmérséke kb. 440 és 635° között, át- 60 lagban kb. 540°-nál Van. Légüres térben 10—15 m esési magasságon a szénrészecs­kék egy-két másodperc alatt esnének ke­resztül. A felemelkedő gázáram az esést fékezi, úgyhogy a részecskék a gázáram- 65 ban kb. 30 másodpercig, néha rövidebb, néha hosszabb ideig lebegnek. Ez elégsé­ges a közölt nagyságrendű szemcsék oly mérvű felhevülésére, hogy illó alkatré­szeiket túlnyomórésziben leadják. A gya- 70 korlatban kitűnt, hogy ha a közölt össze­tételű szenet az előkezelés után a meg­adott magasságú kokszoló retortában a közölt hőmérsékeknél dolgozzuk fel, a kö­vetkező összetételű, részben destillált ter- 75 méket kapunk: Nedvesség Illó alkatrészek Szilárd szén Harnú 0.0% 12.0% 78.0% 10.0% 80 A porfinomságot a következő adatok mutatják: 7% esik át a centiméterenkénti 80 sze­mes szitán, 21% esik át a centiméterenkénti 40 sze- 85 mes szitán, 70% esik át a centiméterenkénti 16 sze­mes szitán, 100% esik át a centiméterenkénti 4 sze­mes szitán. 90 A termék nincs összesülve, tehát lehul­lás közben nem volt ragadós állapotban. E mellett maga a nyers szén olyan minő­ségű volt, hogy nyers állapotban való közvetlen hasonló mérvig menő kokszolás 95 esetén igen kellemetlen s az egész kokszo­lási művelet alatt fellépő összehegedési hajlammal bírt volna és a végtermékben csomók képződésére adott volna okot. Az ismertetett előkfezelés éppen ezen hátrány 100 kiküszöbölésére szolgál és teljesen bevált. A kokszoláshoz szükségelt meleget az­által termelhetjük, hogy a kokszoló re­torta alsó részébe részleges elégést elő­idéző korlátolt levegőmennyiséget táplá- 105 lünk, vagy pedig, hogy a retortában ter­melt gázt hűtés, a melléktermékek kivo­nása és egyéb tisztítás után hőcserélőben tovább felhevítjük s a retorta alsó zóná­jába kb. 595—815° közötti hőmérsékkel 110 tápláljuk be s e körmenetet fenntartjuk, miközben a gázfölösleg egy részét foly­ton elvonjuk s gyűjtjük, vagy egyébként elhasználjuk. A gáz egy részét szükség

Next

/
Oldalképek
Tartalom