91697. lajstromszámú szabadalom • Zár

van. csavarolva. A (12) forgáscsap palást­felületébe erősített (14) csavar az (5) fedő­tárcsa (5b) bevágásába vagy hornyába hatol és ezáltal az (5) fedőtárcsát a (12) 5 forgáscsaphoz viszonyítva ékeli (lásd még a 3., 4. és 5. ábrákat is). A (15) csa­var azonos módon a (6) fedőtárcsa (6b) bevágásába hatolva a (12) forgáscsap és a (6) fedőtárcsa együttes elfordulását biz-10 tosítja. A (8, 9) kilincsborítólemezek (8a), illetve (9a) furataihoz csatlakozó (8b) és (9b) bevágások és az (1) nyelv (lb) fura­tához csatlakozó (le) bevágás összeszere­lésnél a (14, 15) csavarokkal ellátott (12) 15 forgáscsapnak az. ajtóba illesztett záron való utólagos keresatültolását teszik lehe­tővé. Az (1) nyelvben az (lb) hengeres fura­ton kívül a vele megegyező átmérőjű (ld) 20 hengeres furat van kiképezve (2. ábra). Az (lb) és (ld) furatok középpontjai kö­zötti távolság az (1) nyelv lökethosszával egyenlő. Az (lb, ld) furatokat az (lc) ha­síték köti össze. A (12) forgáscsapnak az 25 (1) nyelven áthatoló (12c) része le van la­pítva, melynek vastagsága az (lc) hasíték magasságával pontosan megegyezik. A (12c) rész adott esetben négyzetkereszt­metszetű is lehet. Az (1) nyelvet a (12c) 30 résznek kizárólag a 2. ábrán látható hely­zetében lehet egyik szélső helyzetéből a másikba eltolni, azaz a (12c) rész segé­lyével az (1) nyelv határhelyzeteiben el­reteszelhető. A (12c) résznek a 2. ábrán 35 látható helyzetében az (5) tárcsában ki­képezett (5c) kulcslyuk a (3) zárfenékben kiképezett kulcslyuk mögé kerül, úgy­hogy a (7) kulcs az (5) fedőtárcsának ezen elforgatott helyzetében a zárba sza-40 badon betolható és a kulosszakáll a (2) bezzentőbe kapaszkodva az (1) nyelveit szabadon eltolhatja. A zár belsejében az önmagukban véve ismert rekesztők és az (1) nyelvnek egyenesben való vezetését 45 biztosító elemek alkalmazhatók, melyek azonban a rajz áttekinthetőségéllek meg­őrzése céljából nincsenek feltüntetve. Az (5) fedőtárcsában az (5c) kulcslyu­kon kívül további, egymástól eltérő alakú 50 (5d, 5e) kulcslyukak vannak kiképezve, melyek egyrészt megtévesztésül szolgál­nak, másrészt kombinációk lehetőségét biztosítják. Annak megakadályozására, hogy a 55 kulcslyukakon keresztül lehessen nézni és ilymódon a fedőtárcsák nyitási helyzetét ki lehessen kémlelni, az együttelforduló (5, 6) fedőtárcsákban az (5c) és (6c) kulcs­lyukak nem fekszenek egymással szem­ben, hanem egymáshoz viszonyítva el 61 vannak tolva (forgatva). Az eltolás cél­szerű mértéke 180°, vagy négyzetkereszt­metszetű (12c) résznél 90°, mely a (12c) rész fél-, illetve negyedkörülfordulásának felel meg. 6! A kulcsszár vége az 1. ábrán látható helyzetében a (6) fedőtárcsa belső oldalán kiképezett (6f) fészekbe vagy mélyedésbe hatol, mely pontosan az- (5c) kulcslyukkal szemben fekszik. A (6f) fészek szerepe 71 kettős. Egyrészt a ku lesszár teljes beha­tolását teszi lehetővé, mert különben ha a (6f) fészek helyett a (6) fedőtárcsa telt részébe ütközik, úgy a kulcsszakállt, — mely az (5c) kulcslyukat még nem hagyta 7; el, — a zárban nem lehet körülforgatni. A (6f) fészek továbbá a kulcsszár végének ágyazását, megtámasztását biztosítja. Ha a (7) kulcsot az ajtó belső oldala felől a zárba illesztjük, úgy az ajtó külső 8( oldala felől a (10) pajzsot el sem lehet fordítani, mivel a kulcs úgy a (10) pajzs, mint az (5, 6) fedőtárcsák helyzetét elfor­gatás ellen biztosítja. A kulcsot kívülről nem lehet kitaszítani a zárból és nem le- 8; het álkulcsot a zárba illeszteni. Kétfordu­lású zárnál a (2) bezzentő osztott az (1) nyelvben az (lb, ld) furatokon kívül még egy harmadik furat van kiképezve és a három furatot végigmenő (lc) hasíték köti 9( össze. Az előállítási költségek csökkentése cél­jából, a belső (6) fedőtárcsa elmaradhat. Lényeges annak biztosítása, hogy a kulcs kihúzása után a fedőtárcsa önmű- 9! ködően elforduljon és telt része kerüljön a kulcslyuk mögé. Az elfordulást siillyal, vagv rugóval biztosíthatjuk (3. és 4. áb­rák). A 3. ábrán az (5c') bevágás a kulcslyuk 1( szerepét tölti be. Az (5) tárcsa súlypontja a forgástengelyen kívül, az (5c') bevágás­sal ellentétes oldalon fekszik, következés­képpen a sfilypont önműködően a legmé­lyebb helyzetet igyekszik elfoglalni és a 1< tárcsa telt része a (7) kulcs betolását meg­akadályozza. A 4. ábrán az (5) fedőtárcsa a (12) for­gáscsap körül a (16) csavarrúgó hatásával szemben elforgatható excenternek van ki- l képezve. A (16) csavarrúgó alsó vége a (3) zárfenékhez van rögzítve. Az (5) fedőtár­csa alaphelyzetében annak telt része a kulcsnak a zárba való betolását megaka­dályozza. 1 Az 5. ábrán a fedőtárcsa egy további változata látható. Az (5) fedőtárosa ke­rülete ezen foganatosítási alaknál foga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom