91697. lajstromszámú szabadalom • Zár

'/ássa 1 (hullámvonalalakú recézéssel) van ellátva és mindenkori beállított helyzetében a (28) lemezrúgóra erősített (27) orr rögzíti. Az (5) fedőtárcsa elforgatása 5 alatt, egy-egy foggal való továbbhaladás közben, a (27) orr kattogó hangot ad és a kattogások számolása a nyitási helyzet beállítását sötétben is megkönnyíti. Ezen foganatosítási alaknál az (5) fedő-10 tárcsában kiképezett kulcslyuknak a kulcsszárat átbocsátó része központos (29) ívhasítéknak van kiképezve, oly célból, hogy az (5) fedőtárcsát, illetve a (12) forgáscsapot első beállítása és a kulcs teljes 15 betolása után be lehessen állítani abba a helyzetbe, amelyben az (1) nyelv eltolását a (12c) rész nem gátolja (2. ábra). A (29) ívhasíték alkalmazása esetén tehát az (5) fedőtárcsát nyitás céljából előbb abba a 20 helyzetbe kell elforgatni, amelyben az (5c) kulcslyuk a (3) zárófenékben kiképezett kulcslyuk mögé kerül. Ezt követőleg a (7) kulcsot a zárba betoljuk, mely azonban az (1) nyelvet nem tudja eltolni, mivel a 25 (12c) rész még nem fordult el a nyitási helyzetéig. Betolt kulcsnál a (29) ívhasíték az (5) fedőtárcsa további elforgatását, azaz a (12c) résznek a nyitási helyzetbe való pontos beállítását teszi lehetővé. A 30 zár nyitásához tehát két beállításra, illetve két fogásra van szükség, úgyhogy a kombinációk száma pl. páncélszekrényzáraknál növelhető. A (29) ívhasíték természetesen a (27) 35 orrtól függetlenül is a fedőtárcsa bármelyik foganatosítási alakjánál alkalmazható. A 6., 7. és S. ábrán a találmány szerinti zárnak bútoroknál alkalmazható fogana-40 tosítási alakja (szekrényzár, fiókzár) van feltüntetve. A fedőtárcsa csak a kulcsszakáll betolását akadályozza meg és a fedőtárcsa elforgatását kilincspajzs helyett, — melyet bútorzáraknál csak a leg-15 ritkább esetben alkalmaznak, — a meghosszabbított lyukas kulcsszár biztosítja. A (3) zárfenékben a (21) csap körül elforgathatóan a (22) alaptárcsa van ágyazva, mely az (1) nyelv mögött van elrendezve. 50 Az (1) nyelv és a (4) zárfödő között a (23) fedőtárcsa foglal helyet, mely a (24a, b, c) szegecsek vagy orsók segélyével a (22) alaptárcsára van erősítve és azzal együtt fordul el. A rajzon feltüntetett (24) sze-3ő gecsek helyett a (22, 23) tárcsákat a zár alsó részében ívalakú fal kötheti össze. A (23) fedőtárcsa szerepe lényegileg az 1. ábra szerinti (5) vagy (6) fedőtárcsa szerepével megegyezik, azzal a különbséggel, ; 3 — hogy központos (23a) környílása a lyukas 60 kulcsszár részleges betolását lehetővé teszi és csak a kulesszakáll betolását akadályozza meg. A (22) alaptárcsa középtengelyéből a (25) köldök emelkedik ki, mely egyrészt a 65 lyukas kulcsszár vezetését biztosítja és a (23a) nyílás egy részét kitölti, másrészt a (22) alaptárcsának és vele együtt a (23) fedőtárcsának az üreges kulcsszár segélyével való elfordítását teszi lehetővé. 70 A (23) fedőtárcsa központos (23a) nyílásához a kulesszakáll alakjának megfelelő ,(23b) bevágás csatlakozik. A (23a) nyíláshoz még további (23c, 23d) bevágások is csatlakozhatnak, melyek egyrészt 75 a kombinációk számát növelik, másrészt megtévesztésül szolgálnak. A (24a) orsóra ható (16) csavarrúgó a (22, 23) tárcsákat állandóan oly helyzetben igyekszik tartani, melyben a kulcs- 80 szakáll a (23) fedőtárcsa telt részébe ütközik. A (25) tövis tőrészét a (22) alaptárcsában kiképezett körgyűrűalakú (22a) mélyedés veszi körül, mely a teljesen betolt 85 kulcsszárvég befogadására szolgál. A (25) tövis körgyűrűalakú (25b) bordával van ellátva. A (25b) borda egy része (25a)-nál el van távolítva (8. ábra). A kulcsszár üregében kiképezett (7a) ki- 90 emelkedés részlegesen betolt kulcsnál pontosan a (25a) kivágásba illeszthető. A (25a) kivágás és a (7a) kiemelkedés helyet sokszögkeresztmetsziet-kombinációk is alkalmazhatók. A (25b) borda a tövisnek 95 célszerűen csak a nehezen megközelíthető középrészén van kiképezve. A zár nyitása céljából a kulcszár üreges végét a (23a) nyíláson keresztül a (25) köldökre oly helyzetben toljuk rá, hogy 100 a (7a) kiemelkedés a (25a) kivágásba illeszkedjék. A kulcs nem tolható teljesen be a zárba, mivel a kulesszakáll a (23) fedőtárcsa telt részébe ütközik. Az üreges kulcsszár segélyével a (25) köldököt, 105 illetve a (22) és (23) tárcsákat a (16) csavarrúgó hatásával szemben a 7. ábrán látható nyitási helyzetbe forgatjuk. Ezen helyzetben a (23b) bevágás a (4) fedőlapban kiképezett kulcslyuk mögé kerül és 110 a kulesszakáll is betolható a zárba. Teljesen betolt kulcsnál a kulcsszár túlnyúló szabad vége a (22a.) gyűrűalakú mélyedésbe hatol és a kulcsszakállnak a zárba való teljes behatolását és szabad körül- 115 fordulását teszi lehetővé. A kulcs teljes betolásakor a kulesszakáll hátsó éle a (23) fedőtárcsa (23b) bevágását nem