91583. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulóz kitermelésére fából, szalmából és egyéb rostos anyagokból

Megjelent 1930. évi junius hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91583. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás cellulóz kitermelésére fából, szalmából és egyéb rostos anyagokból. Rubmstein H. Zoltán vegyészmérnök Hajdúböszörmény. A bejelentés napja 1926. évi március hó 9-ike. A cellulózgyártási eljárásokban a nyersanyagokat (fát* szalmát stb.) a bennük foglalt lignin és egyéb inkrusztáló anyagok kioldása céljából hosszabb időn át 5 120—150° hőmérsékleten, több atm. nyomás alkalmazásával, különböző lúgzóoldatok hatásának vetik alá. Felmerült már olyan javaslat is, főleg tőzeg felhasználására, amely szerint a nyersanyagot 10 nedves állapotban fagypont alá hűtötték, vagy pedig azt hirtelen felhevítették, hogy az ilykép fellazuló nyersanyagok ligninje a lúg számára könnyebben hozzáférhető ós így nagyobb melegfogyasztás 15 nélkül is kioldható legyen. A jelen találmány tárgyát tevő eljárás arra irányul, hogy a cellulózt fából, szalmából ós egyéb nyersanyagokból jó minőségben és aránylag egyszerű, kezeléssel 20 nyerjük ki, anélkül, hogy a szokásos magas hőmérsékleten nagy nyomás alatt történő hosszas főzésre szükség volna. Az új eljárás azon a felismerésen alapul, hogy a szokásos módon felaprózott 25 fát, szalmát stb. száraz állapotban klór hatásának téve ki, a klór a nyersanyagban foglalt lignint megtámadja és jól oldódó módosulatba hozza. A lignines anyagok és a klór között minden valószínűség 80 szerint addiciós vegyület keletkezik, azaz nem a klór oxidáló hatása játszik elsősorban szerepet, amit erősen valószínűsít az a tény, hogy a klór ebben a stádiumban nem is gyakorol színtelenítő hatást, 35 tőt hatására az anyag vöröses színeződést vesz fel. Az eljárás kivitele szempontjából fontos, hogy a klórozást szárazon végezzük, azaz a légszáxaz anyaghoz száraz klóráramot vezessünk. A kísérletek során 40 kitűnt ugyanis, hogy nedvesség jelenlétében végbemenő klórozáskor a klórnak nem kívánatos oxidáló hatása erősebben érvényesül, mintha a nedvességet a nyersanyagtól távoltartjuk. Ehhez képest a nedves klórozás során jóval több oxicellu- 45 lóz, az egyidejűleg keletkező sósav hatására pedig jóval több hidrocellulóz keletkezik, mint akkor, ha a klórozás szárazon történik. Mindezeken felül a száraz klóráram kevésbbé támadja meg a szükséges 50 berendezés fémalkatrészeit, mint a nedves, ennélfogva a klórozási művelet kivitele is egyszerűsödik. A ligninnek a klórozást követő lúgzáskor tapasztalható jó oldódása elsősorban 55 arra vezethető vissza, hogy belőle — részben már vízben is — jól oldódó klórvegyület keletkezik, másodsorban pedig arra, hogy a klór egyidejűleg a ligninnek és egyéb inkrusztált anyagoknak a cellu- 60 lázzal való kohéziós kapcsolatát is meglazítja, úgyhogy a következő lúgzáskor a lúg a ligninhez könnyebben fér hozzá és erélyesebben hat. Az új eljárás értelmében kivitt klóro- 65 zás tehát lényegileg az inkrusztált anyagokat, a cellulóz kímélése közben, kémiailag feltárja s így a lúgzást kémiailag előkészítik. Előkészíti azonban a lúgzást mechanikailag is, mert a klórozott nyers- 70 anyag a lúgzást követő mechanikai feltárásnál sokkal könnyebben munkálható meg, mint a nem klórozott. Az új eljárást úgy visszük ki, hogy a felaprított nyersanyagot, minél szárazabb 75 állapotban, klórgáz hatásának tesszük ki, amíg az pl. szalma esetében kb. 8% súlygyarapodást el nem ér. Legcélszerűbben tömény klórgázt használunk és gyors menetben néhány perc alatt végezzük a 80