91520. lajstromszámú szabadalom • Kötőanyag és eljárás ennek előállítására

— 3 — száríthatjuk és megnedvesítés és megmun­kálás, illetve gyúrás útján felhasználás előtt ismét pépszerű alakba hozhatjuk. Ismeretes, hogy alkalmaztak már eljárá-5 sokat trágya előállítására szalma és egyéb , növényi hulladékok rothasztása útján bizo­nyos koncentrációjú oldható nitrogén­vegyületek jelenlétében. Ezen ismeretes el­járások termékei a találmány céljaira a 10 fentismertetett, alkálikarbonáttal vagy al­kálihydroxiddal való kezelés után, tekintet nélkül a jelenlévő trágyázó hatású anya­gokra is, kitűnő eredménnyel használhatók kötőanyagok gyanánt, hacsak gondoskod-15 tünk arról, hogy a kikészítés folyamán a ny ál k aany ago k ból lényeges mennyiségek kárba ne vesszenek. Az eljárás egy másik, ugyanolyan jó eredményekkel járó foganatosítási módja 20 a következő: A növényi nyersanyagot maceráljuk és pedig oly hosszú ideig és oly módon, hogy a rostok különváljanak anélkül, hogy azok hossza túlságosan megrövidülne, vagyis a 25 rostokat inkább zúzzuk, törjük vagy hasít­juk, semmint aprítjuk. Ezután az anyagot kb. 24 óra hosszant poralakban adagolt marőszódával, vagy nátriumkarbonáttal vagy ezek oldatával főzzük, mimellett az 30 adagolt alkáli mennyisége rendszerint a szárazra számított növényi anyag súlyá­nak 1—5°/o-át teszi. Ezután az alkális pépet tarlányban, célszerűen 35 és 60° C között fermentálásnak tesszük ki baktériumok 35 vagy gombák behatása alatt, mindaddig, míg a rostok nagy mértékben meg nem támadtattak, illetve el nem roncsoltattak és a massza viszkózussá és nyálkássá nem lett. Ezt az átalakulást megkönnyítjük az-40 zal, hogy a masszát ismételten felkavarjuk, illetve megforgatjuk, hogy az aerobikus állapotot előidézzük. Ugy is járhatunk el, hogy az alkálikar­bonát, vagy -hydroxid egy részét a fermen-45 táció előtt vagy alatt adagoljuk, a maradé­kot pedig a fermentáció után és a főzés alatt vagy csakis a főzés folyamán. Egy speciális esetben következőképpen jártunk el: 50 50 kg száraz füvet 24 óra hosszant főz­tünk. A folyadékot eltávolítottuk és a ros­tos maradékot alkalmas gépen hajtottuk át, amely azt zúzta. Ekkor a masszát se­kély fateknőben helyeztük el és 10 kg 55 lOo/o-os nátriumkarbonátoldattal nedvesí­tettük meg. A masszát keverés után meleg helyen állni hagytuk és minden 24 órában meg­forgattuk, mimellett vízzel permeteztük azt, illetőleg azzal a folyadékkal, amelyet 60 róla az előzetes főzés után lehúztunk és pedig annyira, hogy kiegyensúlyozzuk az elpárolgást és a masszát sűrű pépes álla­potban tartsuk. A fermentáció megkezdő­dött, röviddel azután, hogy a pépet a tek- 65 nőben elhelyeztük, de kb. 1 kg rothadt gyümölcs vagy korhadt fű hozzáadásával azt elősegítettük. Huszonnégy napi keze­lés után próbavétellel és kísérleti briket­tek készítésével meggyőződtünk a kötő- 70 anyag minőségéről és azt találtuk, hogy az kb. 500 kg szén brikettezésére elegendő. Az alkálikarbonát vagy alkálihydroxid a fentebb ismertetett eljárásoknál részben a megfelelő kalcium vagy egyéb földalkil- 75 vegyületekkel helyettesíthető. A lekötéshez szükséges kötőanyagmeny­nyiség változik az alkalmazott nyomással, amely tág határok között változtatható, így pl. 10—15o/o kötőanyaggal kézzel való 80 hengerlés útján készíthetünk briketteket, amelyeket szárítás után három méter ma­gasságról kőburkolatra ejthetünk, anélkül, hogy eltörnének. Másrészt a kötőanyag mennyiségét egy százalékig vagy még ke- 85 vesebbre redukálhatjuk, ha 1600—2400 atm. nyomást alkalmazunk. Rendszerint 160—480 atm. nyomás alkalmazása esetén 4—8o/o kötőanyag elegendőnek bizonyult. A kötőanyagszükséglet mennyisége függ 90 továbbá a szén felaprítási fokától, amely tág határok között változhat, mimellett jó briketteket állíthatunk elő. Ismételten fo­ganatosított kísérleteink azt mutatták, hogy a legjobb eredményeket érhetjük el, ha 95 20—30<>/o finom anyag van jelen, pl. 100— 200-as szitafinomságú. Ez a tapasztalat el­tér azoktól a feltételektől, amelyek más kötő­anyag, pl. szurok használata esetén betar­tandók, amikor is a finom részecskéik 100 mennyiségének növekedésével rendszerint növekszik a kötőanyagszükséglet is a bri­kettezésnél. A kötőanyag alkalmazásának módsze­reit az alábbi példák világítják meg. A 105 példányban a keverési arányt adjuk meg, vagyis a hozzáadandó kötőanyag mennyi­ségét nem az egész keverék százaléktartal­mával fejezzük ki, hanem akképpen, hogy milyen súlyú (szárazra számított) kötő- 110 anyagot adunk a brikettezendő tüzelőanyag vagy más anyag 100 súlyrészéhet. 1. 100 súlyrész megfelelően porított tü­zelőanyagot, amely lehet bitumenes koksz, nem bitumenes szén, antracitpor, gázkoksz- 115 hulladék, lignit, szén vagy lignit alacsony­hőmérsékleteknél kapott maradéka, füst­kamraszén, stb., bensőleg keverünk annyit

Next

/
Oldalképek
Tartalom