90953. lajstromszámú szabadalom • Automatikus vasutikocsikapcsoló
_ 4 —irányában (az óramutatóval ellentétes irányban) elforgatjuk, amikor is a kapcsoló felemelkedik a (40, 43, 45) emeltyűk közvetítése révén. Ezen emeltyűrendszer 5 elmozdulása a (77) hajtórúd közvetítésével a (74) emeltyűt a (75) tengely körül elfordítja, miközben a (771 ) rúgó ellenállását legyőzi, míg a (74) emeltyű felső végén levő (73) harántrúd a két (70) rúd 10 alsó karjával kerül érintkezésbe és ezeket (69) tengelyük körül a hajtórúd (60) villájára hajtja. A (74) emeltyű ezután tovább haladva (73) harántrúdjával a (63) szektort a (66) 15 tengely körül a 14. ábrán feltüntetett helyzetbe fordítja el, amely elforgás a (64) pecek útján a (63) horognak is átadódik, úgyhogy az a (66) tengelyből kiakad. A (74) emeltyű végén levő (73) haránt-20 rúd a (70) rudak elhagyása útján útját tovább folytatja, mígnem a vonórúd mozgó (57—59) részének (72) fogával, illetve orrával nem találkozik. Ekkor a (73) rúd a vonórúd ezen mozgó részét mind-25 addig tolja kifelé s vele együtt a hozzáerősített (89) kapcsolóhorgot is, míg csak ezen vonórúd meghosszabbodásának szélső helyzetébe nem jutott (lásd a 15. ábrát). Ezen elmozdulás alatt a vonórúd mozgó-30 részének (60) villája a (63) horog (62) lengési tengelyén és a vonórúd (68) helytálló részének (67) kengyelén (ez a (62) tengely ugyanis ezen villa (61) kuliszaáiba nyúlik) mindaddig csúszott, amíg csak (15. 35 ábra) a (62) tengely a (61) kuliszák végének nem ütközött, mikor aztán a mozgáspályájának a végén megáll. Ezen elmozgás alatt a csuklósemeltyűk (40, 43, 45) rendszere a (42) kezelő emel-40 tyűből mozgatva fokozatosan felemeli a csavaros kapcsolást, melynek kengyele a 9. ábrán szaggatott vonallal feltüntetett pályát írja le. A mozgás vége felé a (40, 44, 79) csuklótengelyek egy bizonyos hely-45 zetétől kezdve, a kapcsolás súlya a vonó•. rúd meghosszabbodását elősegíti. A 14. ábra a kapcsolás egyik közbenső helyzetét tünteti fel. A kapcsolás felemelkedésének folyamán a (45) villásemeltyű (452 ) 50 ujjainak, melyek a kapcsoló feszítőcsavar-i ; jára erősített (81) darab profilozott (80, 801 ) felületeivel működnek együtt, fontos szerepük van. Ezen ; (452 ) ujjak a felemelkedő mozgás kezdetén a (80) felületnek, 55 azután pedig a (801 ) felületnek támasz-1L kodnak és ily módon a kapcsolást a 14. ábrán feltüntetett helyzetben tartják. A felemlkedő mozgás folyamán a (452 ) ujjak ezután elhagyják a (801 ) felületet és a (81) darab alsó felülete alá csúsznak, úgy- 60 hogy a kapcsoló a 15. ábrán feltüntetett helyzetet foglalja el, vagyis a kapcsolásra kész helyzetet. E pillanatban a (42) fogantyú által működtetett (41) haránttengely (49) foga a hozzátartozó (50) emeltyű bevágásába beleakad. A kapcsolásnak kézzel való foganatosítására elegendő az (50) emeltyű működtetése oly módon, hogy (501 ) fogantyúját e nyíl irányában meghúzzuk. (15. ábra) A (49) fog kiszabadul a bevágásból, elbocsátja a kapcsolást, mely saját súlya következtében leesik és (83) kengyele belehatol a szomszédos kocsi (89) horgának a nyílásába. Az ütközők összecsapódása révén való önműködő kapcsoláskor az ütközőtengely (52) vége (lásd a 15., 17. és 18. ábrát) fordítja el az (50) emeltyűk (502 ) ujjait, miáltal az (50) emeltyűk ugyanúgy felemel- í kednek, ugyanaz a kiakaszkodás jön létre, mint a kéziemeltyűvel való működtetésnél. Ezzel szemben a (42) fogantyút ellenkező értelemben működtetjük, a csuklós 8í emeltyűk (40, 43, 45) rendszere ellenkező értelemben mozdul el, mint amilyen mozgást a kapcsolásra való előkészítésnél végzett. A (74) emeltyű, melyet a (77) hajtórúd mozdít el, a (75) tengely körül 9( befelé fordul el, a (73) harántrúd találkozik a (65) szektorokkal és oly mozgásra indítja őket a (66) tengely körül, melynek eredménye a (63) horog orrának felemelkedése, mely horgot a (64) pecek köt 9f össze a (65) szektorokkal. Ugyanakkor a vonórúd mozgó (57. 59, 60) része is megkezdi befelé mozgását, a (62) tengely el« I csúszik a (60) villa karjainak (61) kuliszszáiban. Amikor a (65) szektorok befelé i( mozgásuk végére értek, a (73) harántrúd találkozik a (72) rúd alsó végével, amely felső végeivel a (63) horog (61) csapjaira támaszkodik és egyrészt a vonórúd mozgó részének a nyugvó részen való csúszását, K másrészt a (63) horognak a (66) tengelybe való beleakadását hozza létre. A vonórúd így megrövidített helyzetébe ment vissza (lásd a 9. ábrát). Ezt a műveletet a (771 ) rúgó könnyíti meg. Hogy a kapcsolót le1 1: ejtsük és nyugalmi helyzetébe hozzuk, mely a 9. ábrán van feltüntetve, amikor a kocsik egymáshoz közel vannak, úgy, hogy ütközőik érintkeznek vagy egyene sen össze vannak nyomva, a következő be- i:
