90737. lajstromszámú szabadalom • Tömítő szelence géprészek, különösen gőzturbina tengelyek számára
ezen felületeknek csak egy része érintkezik közvetlenül az (1) gyűrűkkel. Mindegyik szegmensben ezenkívül két (11) furat van kiképezve, melyek a szegmens és 5 az ennek vezetésére szolgáló (1) gyűrű közötti (12) teret a (2) tengellyel együttműködő (13) szegmensfelületben (3. ábra) kiképezett (14) vájattal kötik össze. A (14) vájat a (2) tengely görbületi felületé- 10 nek irányában terjeszkedik ki és két végén, a 3. ábrában látható módon, közvetlenül a szegmenseknek (15) oldalfelületei előtt végződik. Ugyanez áll a (10) vajatokra nézve. 15 A leírt tömítőszelencének működése a következő: Tegyük fel, hogy az (A) térben uralkodó túlnyomás ellen kell tömíteni. Ekkor a (12) térben, a (11) furatokban és a (14) vá- 20 jatokban oly nyomás fog beállani, mely a (8) homlokfelület és (1) gyűrű közötti egészen csekély érintkezési hézagtól, a (11) furatok által kifejtett fojtás erősségétől és azon gőzmennyiségtől függ, mely 25 a (16) hely mentén a (2) tengely és a (6) tömítő szegmensek között még távozhat. A (16) hely mentén még mindenesetre bekövetkezik a gőznek bizonyos fokú fojtása és ezen fojtás mértékétől függ azon 30 eredő erőnek nagysága, amellyel a (6) szegmensek a (2) tengelyhez szőrittatnak. Ez az eredő erő minden egyes szegmensre nézve a következő erőkből tevődik össze: az az erő, mellyel a (12) térben uralkodó 35 gőznyomás a szegmenst sugaras irány - ben befelé szorítja, a (7) rúgó által az illető szegmensre kifejtett, szintén sugárirányban befelé ható erő, továbbá a szegmensnek az (1) gyűrűhöz való szorításá- 40 ból keletkező súrlódási erő és az az erő, amellyel a (2) tengely és a szegmens közötti résbe jutó gőz az utóbbit sugaras irányban kifelé szorítja. Minthogy a (16) hely úthossza, ahol .jobbról balfelé nyomás- 45 esés megy végbe, csak rövid, következésképpen a leírt viszonyoknál a (6) szegmensre liató erők oly mértékben egyenlítődnek ki, hogy egy sugarasan befelé irányított eredő erő érvényesül, mely ép- 50 pen akkora, hogy a (2) tengely és a (6) szegmens közti fajlagos felületi nyomás semmi esetre sem válik nagygyá. A (10) vájatoknak a (6) szegmensek (S, 9) homlok- és hátfelületében való el- 55 rendezése folytán a jobbról balfelé irányúló, a szegmenseket az (1) elkülönítő gyűrűk egyik vezető falához szorító erő, csak csekély, amiért is az ezen felületeken fellépő, a szegmenseknek a (4) vezető vájatokban való sugaras eltolódása ellen 60 ható súrlódási erők csak gyengék. Mondható tehát, hogy a szegmensek a tömítendő gőznek atmoszférájában mintegy úszó állapotban tartatnak, vagyis éppen a helyes tömítéshez szükséges erővel szó- 65 ríttatnak a (2) tengelyhez, de ennek oldalas kilengésénél könnyen tudnak sugaras irányban kifelé kitérni. Ha a (2) tengely oldalt kileng, illetve kihajlik, akkor a (16) hely mentén már 70 nem távozhatik gőz, mivel ekkor a (2) tengely a (6) szegmensekhez szorul. Ennek következménye, hogy a nyomás a (14) vájatokban, a (11) furatokban és a (12) térben az első (1) gyűrűnél, vagyis az 1. 75 ábra szerint a jobboldali gyűrűnél, azon nyomás növekszik, amely ezen gyűrűtől jobbra urakodik és amely nyomás kizárólag a (2) tengelyt hajtó gép terhelésétől függ. De ebben az esetben is az első (1) 80 gyűrűbe behelyezett (6) tömítő szegmensek csak csekély specifikus nyomásoknak vannak kitéve, amennyiben csak a (16) hely mentén csökkenő nyomás, mely a (14) vájatokban uralkodó nyomástól a kö- 85 vetkező gyűrűtérbe beáramló gőz nyomásáig fojtatott, nincs kiegyenlítve (ha a (7) rúgok hatásától eltekintünk). Minthogy azonban a (16) útdarab csak rövid, ezen kiegyenlítetlen erő nem nagy. Tehát 90 közel teljesen tökéletes tömítésnél még tartósabb kilengésnél és nyugtalan járásnál sem következik be számbavehető kopás a (2) tengelyen és az ezzel érintkező (13) szegmensfelületeken. 95 Mindaddig, míg a megterhelések nem nagyok, vagyis a (7) rugók által kifejtett hatás az egyes szegmensekre ható gőz nyomások eredőjéhez viszonyítva aránylag nagy, ezek a rúgok a (6) szegmense- 100 két kisebb kopás után önműködően utánaállítják. Az 5. ábra a (6) szegmenseknek egy módosított foganatosítását mutatja. A (8) homlokfelület itt ugyanoly (10) vájat- 105 tál van ellátva, mint az előző foganatosításnál, a (9) hátfeliiletben kiképezett (17) vájat azonban nem terjed a szegmensnek sugárirányban legszélső (18) felületéig. Ehelyett azonban a (17) vájat a (19) 110 csatorna útján a (8) homlokfelületnek egy nagy nyomású helyével van összekötve, úgyhogy a (8) és (9) felületekre ható nyomások itt is nagyobbára megsemmisítik egymást. 115 A (11) furatoknak száma és nagysága, a (10) és (14) vájatoknak alakja, továbbá a szegmenseknek mérete a leírt, valamint
