90707. lajstromszámú szabadalom • Füstcsöves gőzkazánok ellenáramú berendezése
5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 (E) lemezek a kazán vízterétől az (I., II., III.) és (IV.) kamrákat választják el s úgy vannak átlyukgatva, amint azt a rajtuk keresztülmenő füst cső vek elrendezése megkívánja. (Magától értendő, hogy a kamrák száma négynél több vagy kevesebb is lehet.) A szomszédos kamrák egymással közlekednek s az utolsó (jelen esetben a IV.) kamra a kazán vízterével is összeköttetésben van. Az egyes kamrák közötti összeköttetésre elégségeseit azok a hézagok, melyek a kamrákat egymástól elválasztó lemezek átlyukgatásánál a lemez és a füstcső között képződnek. Lehet azonban a kamráknak egymással való közlekedése céljából a válaszfalakon alkalmas helyeken (esetleg felváltva lent és fent) külön nyílásokat vágni, mely utóbbi esetben a tápvíz keresztáramokból képezett ellenáramban fog haladni a füstgázokkal. (Lásd a 2. ábrát.) A kamráknak felső részeit a kazánvíz. illetve gőzterétől elválasztó (E) lemez, az utolsó (IV) kamránál, melyben a víz már elég magas hőfokkal bír, elmaradhat. Az (A—E) lemezek aránylag vékony bádogból valók lehetnek, mert csupán a víz terelésére szolgálnak s szilárdságilag nincsenek igénybe véve. Minthogy pedig az egymással közlekedő kamrák és a kazántér között nyomáskülönbség nincs, az (A—E) lemezeket nem szükséges sem széleiknél, sem a füstcsövek áthaladására szolgáló lyukaknál tömíteni, vagy pontosan illeszteni, hanem ezeken a helyeken a könnyebb szerelhetés kedvéért mindenhol bátran hagyható egy csekély hézag. Ha az így keletkező hézagok nem túlságos nagyok, akkor az egyes kamrák között a víznek visszafelé való áramlása alig fog számottevő mértékben bekövetkezni s hasonlóképpen az (E) fedőlemez széleinél maradó csekély hézagokon keresztül alig fog a fedőlemez fölött levő melegebb víz a fedőlemez alatt levő hidegebb vízzel keveredni. A találmány tárgyát képező szerkezetnek egy másik foganatosítási alakját a 3. ábra tünteti fel, mely abban különbözik az 1., illetve a 2. ábrán feltüntetett alakoktól. hogy a kamrák egy része nem egymás mellett, hanem egymás alatt van elrendezve. Ennél a megoldásnál tehát az (A) és (B) válaszfalak vízszintesek. Ebben az esetben az ellenáramüság nem teljes (a II. kamrában egyenáram van), de azért gyakorlati alkalmazása sok esetben előnyös lehet. A TII. kamrában itt már a füstcsövek végső leghidegebb darabjával is az első két kamrában már felmelegedett víz jut érintkezésbe, ami szintén ellenkezik az ellenáramüság elvével. Minthogy azonban az üzemben az alsó csövek a füstszekrényben történő pernyelerakodás következtében sok esetben amúgy is hatástalanokká válnak, azért a III. kamrában elől belépő melegebb víz következtében gyakorlatilag keveset veszítünk az ellenáramúság előnyeiből. A találmány tárgyát képező szerkezetnek még egy kiviteli alakját mutatjuk be a 4. ábrán, melynek lényege abban áll. hogy az elöli, vízszintesen elrendezett kamrák elöli részükön külön-külön (Hl, H2) és (H3) tápnyílásokkal bírnak, melyeken át a közös tápszelepen keresztülnyomott tápvíz, már ezen kamrák fűtőfelületeinek arányában megosztva, egyszerre lép be az említett elöli kamrákba. A (Hl, H2) és (H3) nyílásokat a közös tápszeleppel (tápfejjel) tetszőleges módon köthetjük össze, akár külön csövekkel, akár egy közös, a kazán belsejében vezetett több nyílással bíró esővel, vagy bármely más alkalmas összeköttetési módot választhatunk. Ebben az esetben az I., II. és 111. kamra egymással párhuzamosan működik s a tápvíz ezeken a kamrákon áthaladva a IV.-gyel jelölt térben találkozik, s onnan lép be a kazán meleg vízterébe. Az I—ITT. kamrákat képező válaszfalak függőlegesen is lehetnek elrendezve. Magától értendő, hogy az 1—4. ábrán bemutatott foganatosítási alakok tetszőleges kombinációi lehetségesek, s annak sincs akadálya, hogy a válaszfalakat, vagy azok egy részét, ferde síkban, vagy valamely alkalmasnak látszó görbe felülettel helyezzük el. A bemutatott megoldásoknál a kazánba betáplált víz, a IV. kamra felé haladva fokozatosan felmelegszik, s a IV. kamrában már megközelíti (esetleg el is éri) a telített gőz hőfokát. Ilyen körülmények között a tápvízzel betáplált iszap és kazánkőképző alkatrészeknek nagyobb része ki fog válni az egyes kamrákban, még pedig leginkább a legmelegebb vizű III. és IV. kamrákban. Ezért ezeket a kamrákat célszerűen az (F) és (G) lefúvató váltókkal látjuk el és azonkívül a szükséghez képest tisztító nyílásokat Is alkalmazhatunk rajtuk.
