90689. lajstromszámú szabadalom • Csévetekercselő gép

Megjelent 1930. évi julius hé 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jWgH| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90689. SZÁM. — VII/b. OSZTÁLY. Csévetekercselő gép. Macadie Donald elektromérnök London. A bejelentés napja 1925. évi január hó 10-ike. A találmány oly csévetekercselőgép, mely lehetővé teszi különböző átmérőjű huzalnak tetszőleges ellenállású csóvékké való i'eltekercselését, egyszerűen azáltal, hogy 5 a gépet a csévélendő huzal átmérőjéhez és a kívánt ellenálláshoz képest beállítjuk. A találmány szerint a gép oly vezérlőberendezésekkel van ellátva, melyeknek megfelelő beállításánál a gép bármely kí-10 vánt ellenállásnak pontosan megfelelő hosszúságú huzalt tekercseli fel és azonfelül a cséve meneteit szorosan egymás mellé tekercseli. A találmány jobb megértésére a talál-15 mány szerinti gép célszerű példaképpeni foganatosítási alakját a mellékelt rajzok nyomán részletesen ismertetem. Az 1. ábra a teljes gép perspektivikus nézete. A 20 2. ábra a tolópad sebességváltoztató berendezésének végnézete. A 3. ábra a tolópad karját visszaforgató berendezésnek homloknézete, nagyobb léptékben. A 25 4. ábra a 3. ábra szerinti berendezés harántmetszete. Az 5—6. ábrák a vezetőcsigaszerkezet vég-és homloknézetét szemléltetik. A 7. ábra a vezetőcsiga szerelési módjának 30 változata. A 6—9. ábrák az indítókapcsoló hosszmetszete, illetve homloknézete. A gép általános elrendezését feltüntető 1. ábrában (a) a fenéklemez, (b) a teker-35 cselendő cséve meghajtására szolgáló motor, (c) beállítható Ungely, mely a cséve egyik végét hordja; a (c) tengelynek (cl) csapágya ugyancsak beállítható a (c2) csuszka hosszhasítékában; a (cl) csapágyat a (c3) szorítócsavar rögzíti a csuszka 40 hosszhasítékában elfoglalt, tetszőleges helyzetében. A (d) és (dl) főkeretek, valamint a (d2) végkeret az (a) fenéklemezhez vannak erősítve. A (dl) és (d2) főkeretek (d4) vezetőcsavart hordanak, 45 mely a tolópad karját ide-oda mozgatja, mely kar a huzalt a cséve mentén mozgatja, miközben ez utóbbira feltekerjük, (bl) egy, a mótortengelyre ékelt hajtótárcsa. mely a gumival bevont (e) kerék 50 közvetítésével a (d4) vezetőcsavarra szerelt (d3) hajtótárcsát hajtja meg. Hogy lehetővé tegyük a hajtást létesítő súrlódás szabályozását és kiegyenlítsük a gumival bevont (e) kerék kopását, rugalmas (d5) 55 szorítókart rendezünk el, a (d4) vezetőcsavaron, mely a (d3) hajtott tárcsán pihen, ahol is rovátkolt (d6) csavaranya szolgál a (d5) szorítókarnak, a (d3) hajtott tárcsára kifejtett nyomásának szabályozá- 60 sára. A (d3) hajtott tárcsa megnyúlt (d7) csapággyal van ellátva, melybe diametriálisan szemben fekvő (d8) hasítékok vannak bevágva. A (d4) vezetőcsavaron átmenő (d9) csap fogódzik ezekbe a hasíté- 65 kokba és ily módon lehetővé tesz viszonylagos hosszirányú mozgást a (d3) hajtott tárcsa és a (d4) vezetőcsavar között, de meggátolja az ezen részek közötti relatív forgómozgást. A cséve, a mótortengelyen 70 elhelyezett (b2) persely és a (c) tengely (c4) középpontja közé van befogva. A (d, dl) főkeretekben forgó (f) és (fl) orsók vannak ágyazva, mely orsókon az (f3) motola foglal helyet, melyről a huzalt 75 lefejtjük, (g) egy vezetőcsiga, mely körül a huzalt a tekercselendő csévéhez vezető útjában körülvezetjük és melynek forgása