90199. lajstromszámú szabadalom • Többkorongos hajtómű feszűltségkiegyenlítéssel és ugyanazon húzóelem (kötél, lánc) által való körülhurkolással

_ 2 — Az egyik kiegyenlítőmű itt ugyanis homlokkerékmű gyanánt van kiképezve, amennyiben egy kisebb (35) kerék és egy nagyobb (34) kerék egymással egy (3) 5 bolygókerék vagy bolygókerékcsoport által van összekötve. Ezen berendezésnek itt azon különös előnye van, hogy minden további nélkül bármely megkívánt áttételi viszony létesíthető, mert ez egyszerűen a 10 (34) és (35) kerekek fogosztásköreinek sugara által adva van, amint látható, a (32) csap által bevezetett kerületi erő a (33) bolygókerekek által egyenlő részekben elosztatik a (34) és (35) kerekekre, 15 úgyhogy az átviendő forgatónyomatékok egymással az emelőkarok, azaz az osztáskörök sugarainak arányában állanak. A (28) mótor a (29) fogaskerék által a (31) homlokkereket mozgatja, mely a (32) 20 csapon szabadon forgatható (33) bolygókerekeket hordja; ezen bolygókerekek egyrészt a kívül fogazott (35), másrészt a belső fogazással ellátott (34) kerekekkel állanak kapcsolatban. Amíg a (35) kerék a (30) 25 tengelyen szilárdan van felékelve, a, (34) fogaskerék a (36) kerékkel egy darabban van öntve, mely utóbbi a (46) tengelyen szabadon forgathatóan elrendezett első (38) hajtókorong (37) fogaskoszorújába ka-30 paszkodik. Ez által tehát mindenekelőtt a (38) hajtókorongba bevezetett forgatónyomatéknak egyik része vitetik át. A forgatónyomaték második része a tengely által tovább vezettetik a (39) testhez, mely 35 a (41) kúpkerekeket hordja, melyek egyrészt a (42), másrészt pedig a (40) kerékkel kapcsolódnak. Itt is a (40) és (42) kerekek egymáshoz képest úgy vannak méretezve, hogy a megfelelő áttételi viszony adódik. 40 A (42) kerék a (44) hajtókerékkel egy darabban van öntve és ilyenformán a (46) tengelyen szabadon forgathatóan elrendezett (49) hajtókorong (48) fogaskoszorúját hajtja, míg a (40) kerék a (43) hajtókerék 45 által a (45) homlokkereket hajtja meg, mely a (46) tengely közvetítésével magával viszi a középső (47) hajtókorongot, A kötél először a (38) korongra fut föl, onnan az (50) átfordítógörgő közvetítésével 50 visszatér a (47) hajtókorongra, innen pedig ismét egy (51) átfordítógörgő közvetítésével egy (49) korongra halad tova. Ezáltal minden további nélkül elérjük a (3) korong között a szükséges megterhe-55 lési kiegyenlítődést, amennyiben az első pl. a (4) forgatónyomatékot, a második a (2) forgatónyomatékot, a harmadik pedig az (1) forgatónyomatékot viszi át, míg a II. és III. összeg I. szemben ki van egyenlítve. Az ilykép létesített megterhelési ki- 60 egye,nlítődés már most az üzemben állandóan fennmarad, amennyiben az egyenlőtlen hajtókorongátmérők és az egyenlőtlen kötéltágulások által feltételezett zavarok a kiegyenlítőműnek megfelelő lefejlö- 65 dése által tökéletesen kiküszöböltetnek. A kiegyenlítőműnek egyik különösen kompakt szerkezete által kiváló foganatosítási példáját keresztmetszetben a mellékelt rajz 3. ábrája mutatja, míg a 4. és 5. 70 ábrák ezen különleges kiképzés különböző alkalmazási eseteit tüntetik fel. A különben szabadon forgatható (31) homlokkerék, amely által a szükséges munkaerő kívülről bevezettetik itt, ugyan- 75 csak a (32) csapon szabadon forgatható (33) bolygókerekek által hajtja meg a belső fogazással bíró (34) kereket és a (35) homlokkereket, mely kerekek közül az előbb említett a (36) hajtókerékkel egy 80 darabban van öntve. A (35) kerék a (39) test agyára van felékelve, mely test szabadon forgatható az (56) tengely körül és az (52) bolygókerekeket hordja, melyek a belső fogazású (53) kerékkel és az (54) 35 homlokkerékkel kapcsolódnak. Amíg az (53) kerék a (35) kerékkel egy darabban van öntve, az (54j kerék az (56) tengely útján az (57) kerékkel van összekötve. Itt is látható, hogy a kívülről bevezetett for- 90 gatónyomatékból mindenekelőtt annak nagyobb része átvitetik a (36) kerékre, míg a kisebb rész a (39) testre megy át. Ez utóbbiról megint a nagyobb rész átvitetik az (55) kerékre, a kisebb rész pedig 95 az (57) kerékre, A (36, 55) és (57) kerekek egymással szemben a szükséges áttételi viszonnyal vannak kiegyenlítve, azaz pl. feltételezve e 2.2 az arány 5.8:2.6:1.2. Minden további nélkül beláthatjuk, 100 hogy a berendezés szerkezete igen kompakt és a legegyszerűbb módon megvédhető a piszok, por stb. ellen. Nehézség nélkül lehetséges a teljes hajtóműnek olajfürdőben való járatása, ámbár ez nem 105 látszik feltétlenül szükségesnek, azon körülményre való tekintettel, mert hiszen a kiegyenlítőműnek lefejtődése alkalmával csak egészen lassú viszonylagos forgások állnak be. Hogy már most ezen 110 kompaund kiegyenlítőmű, ahogyan a leírt berendezést legcélszerűbben elnevezhetnők, mint összberendezés mikép iktatandó be, a 4. és 5. ábrákon látható; itt két, közös tengelyen elrendezett hajtókorong van 115 alkalmazva, míg a harmadik korong meghajtott ellenkorong gyanánt a tengely előtt fekszik. Emellett az (57) kerék a (49)