90199. lajstromszámú szabadalom • Többkorongos hajtómű feszűltségkiegyenlítéssel és ugyanazon húzóelem (kötél, lánc) által való körülhurkolással

korongot közvetlenül hajtja, míg a (36) kerék a (38) korongot viszi magával; az (55) kerék a (45) homlokkerék útján a (47) koronggal van kapcsolatban. Az 5. ábrán 5 feltüntetett berendezésnél ellenben a három (38, 47) és (49) korongok közös tengelyben vanak elrendezve, míg a külön, laza átíordítógörgők egyúttal feszítőgörgők gyanánt is kiképezhetők. Eaen (50) és 10 (51) görgők ahelyett, hogy a sodronykötélpályáknál szokásos módon ugyanazon tengelyen rendeztetnének el, egymásután is elrendezhetek és egyidejűleg feszítőgörgők gyanánt is szolgálhatnak. 15 Az imént leírt berendezések természet tesen csak egy forgásirány számára alkalmasak, mert az áttételi viszony által a kiegyenlítőművön belül az egyes hajtókorongok által átveendő kerületi-erő szá-20 mára lehetővé tett fokozás a megfordított forgásirány számára többé nem bírna érvénnyel, hanem éppen az elenkező hatás állana be. Azonban különösen sajátságos módon oly hajtóművek számára, melyek, 25 mint pl. a szállítójárgányok, felváltva jobbra és balra forognak, az előbb alapelvileg ismertetett berendezés segítségével megfelelő megoldás létesíthető. Ennek foganatosítási példáját a G. ábra oldal-30 nézetben, a 7. ábra pedig alaprajzban tünteti fel. Az itt az (58) tengely által bevezetett kerületi erő egy fogaskerék segítségével mindenekelőtt az (59) homlokkerékre vite-35 tik át, amelyben a (60) kúpkerék van ágyazva, mely a (61) és (63) kúpkerekekkel kapcsolódik. A (61) kúpkerékkel egy darabban öntött (62) fogaskerék segítségével a (65) homlokkerék hajtatik meg, 40 mely a (66) hajtókoronggal együttforgásra van összekötve. A (64) tengelyre felékelt (65) kerékről a forgatónyomatéknak reája eső fele átvitetik a (67) tartóra, mely a maga részéről a. (68) kúpkerék útján ismét 45 a (69) és (70) kúpkerekekkel van kapcsolatban. Ezek közül a (70) kerék a hozzája öntött (75) kerék segítségével a (77) hajtókorong (76) fogaskoszorúját hajtja meg, míg a (69) kerék a (71) kerék útján a (72) 50 fogaskereket hajtja, mely a (73) tengely útján a (74) hajtókoronggal együttforgásra van összekötve. Itt is tehát két korong mindenekelőtt össze van kötve az első kiegyenlítőmű ál-55 tal, míg a harmadik koronggal egy második kiegyenlítőmű útján vannak összekötve. Különbség van azonban annyiban, hogy itt az I. és III. korongok vannak öszszefoglalva és ezen korongok összege van szembeállítva a II. koronggal. A kívülről 60 bevezetett kerületi erő tehát eloszlik részben a második korongra, másrészt pedig fele-fele részben az első és a harmadik korongra. Ezáltal a következő sajátságos hatást érjük el: 65 Az első korongon az üresen járó kötélrészben jelenlevő és pl. 1 t-át tevő előfeszültsége megnöveltetik 2 t-ra, míg a második korong 4, a harmadik korong pedig 5 t-ra való megnövelést idéz elő. 70 Ebből az adódik, hogy a harmadik korongon a 8 t-ra terjedő megnövelési lehetőség ugyan nincsen teljesen kihasználva, miután a 4 t különbség helyett itt csak 1 t vihető át, ezzel szemben azonban a be- 75 rendezés teljesen azonos módon dolgozik úgy a balra, mint a jobbra való forgásnál. A három hajtókorong sajátságos összekapcsolása folytán a középső korong elé mindig oly korong van kapcsolva, mely a 80 szükséges első feszültségmegnövekedést közvetíti, úgyhogy a második korongon kihasználható a teljes megnövekedés, míg a középső korong után kapcsolt korongnál pótlólag hozzájárul még egy az első ko- 85 rong által felvett forgatónyomatéknak megfelelő rész. Ennek feltétele, hogy az első és a harmadik kerék mindenekelőtt egymással legyen összekapcsolva, még pedig 1:1 arányban. Ha feltételezzük, hogy 90 e pia közel 2.2 vagy 2.4, úgy a második kiegyenlítőművön belül megfelelő áttételt kellene alkalmazni. Ezen az előremenetnél és hátramenetnél tökéletesen önműködően beálló megterhe- 95 lési kiegyenlítődés természetesen különös jelentőséggel bír ily változó forgásiránynyal dolgozó szállítógépek számára. Még rá akarunk mutatni arra, hogy a hajtólcorongok természetesen egymás mellett is 100 elrendezhetők, hogy két laza átfordítógörgővel dolgozzanak együtt. Az összes leírt berendezéseknél, amint ez megállapítható, a berendezés olyan, hogy a kiegyenlítőművek közös előtétten- 105 gelven vannak elrendezve ós a hajtókorongokat áttétel útján hajtják meg. Ennek folytán a kiegyenlítőművek előállítása lényegesen egyszerűbbé és olcsóbbá válik, mert a hajtókorongok és az előtéttengely 110 között alkalmazott nagy áttétel következtében lényegesen könnyebben és kisebb súllyal képezhetők ki; azon körülmény, hogy ennek folytán gyorsabban, járnak, szerepet nem játszik, éppígy megmarad 115 teljesen a hajtókorongokkal való kényszermozgásszerű összeköttetés folytán a megterhelési kiegyenlítődés. A kiegye»-