90157. lajstromszámú szabadalom • Kormányelrendezés vizi és légi járművek számára

a segédkormány között levő átvivőszerke­zetet úgy képezzük ki, hogy a főkormány ós a segédkormány által leírt utak viszo­nya a főkormány állása szerint külön-5 böző, a forgómozgások szögáttétele tehát változó legyen. A forgómozgások szögáttételének ily változtathatóságát pl. azáltal érhetjük el, hogy a főkormány hajtóművének ill. 10 irányadójának egyenletes forgásánál a segédkormány forgási szöge pontosan vagy megközelítőleg sinus-törvény sze­rint változik. Ha pl. a főkormány hajtó­műve ill. irányadója és a segédkormány 15 közé excentert vagy forgatyús hajtómű­vet iktatunk be, úgy a kormány hajtó­művének egyenletes forgását a segédkor­mány egyenlőtlen, sinus-törvény szerint változó, ingaszerű mozgásává alakíthat -20 juk át. Ez elrendezés egy példaképpen vett foganatosítási alakja a 2. ábrán van fel­tüntetve. (a) a főkormány, (b) a segéd­kormány, (c) a főkormány irányadója, 25 mely a főkormány tengelyén, a főkor­mányhoz képest forgathatóan van elren­dezve. A (c) irányadó a kétszeres áttétel­lel bíró (d) fogaskereket forgatja; utóbbi az (e) forgatyú és az (f) csatlórúd segít-30 ségével a (g) fogasrudat hajtja. A (c) irányadó teljes fordulatánál a (g) fogas­rúd kétszer ide-odamegy (azaz négy me­netet tesz meg) és a (h) fogaskereket, ill. az (i) csatlórúd segítségével a (b) segéd-35 kormányt oly szöggel forgatja el, mely­nek mértéke sinus-törvény szerint válto­zik, ha a (c) irányadó vagy az (a) fő­kormány egyenletesen forog. A két mozgás ez összefüggését a 3. ábra 40 tünteti fel. Míg az 1. ábrának megfelelő elrendezésnél a két szögmozgás áttétele 1:1 volt, most az áttétel változóvá vált és nagysága a munka-zéróhelyzetekből (0°, 180°) való elforgásoknál kb. 1:5, míg 45 a legnagyobb munkakitéréseknél (45°, 135°) nullára csökken. A két szögmozgás közötti összefüggést és ezáltal azok áttételi viszonyát már most tetszőlegesen változtathatjuk, ha az át-50 vivőszerkezetbe egymásután több excen­terhajtóművet iktatunk be. Nevezetesen elérhetjük azt, hogy na­gyobb áttételt éppen a munka-zéró­helyzetekben (0°, 180°) kapjunk, amelyek-55 ben a gyors kormányzásra és gyors el­lenmozgásra való tekintettel kívánatos, ha az áttételi hajtóművet úgy képezzük ki, hogy a 3. ábrán feltüntetett sinus­görbe helyett, pl. a 4. ábrán feltüntetett . görbét kapjuk, melynél a sinus-görbe fej- 60 felémenő ága meredek, a fekvő ága pedig lapos. Minél meredekebbek a felfelémenő ágak, annál nagyobb a szögmozgások át­tételi viszonya, annál gyorsabban követi a főkormány a munka-nullahelyzetékben, 65 úgy a kormányzásnál, mint az ellenmoz­gásnál, a segédkormány kitéréseit. A se­gédkormány ill. az irányadó kis kitéré­seinél a segédkormány gyorsan eléri a legnagyobb munkaszöget és a maximális 70 munkakitérésekbe való továbbmozgása­kor is, a főkormányhoz képest, e szög alatt marad állva. Ha a menetirány meg­fordításakor a főkormány a 90°-nak meg­felelő helyzetbe forog, úgy a segédkor- 75 mány e helyzetben gyorsan átállíttatik, úgyhogy ez a főkormánynak a hátrafelé menethez való új munkahelyzetbe való további forgásakor, a főkormányhoz ké­pest, a helyes helyzetet veszi fel és úgy 80 a kormányzómozgás, mint az ellenmozgás céljára helyesen működik. A 4. ábrán feltüntetett szögáttétel­karakterisztikont azáltal érhetjük el, hogy több excenterhajtóművet oly módon 85 kapcsolunk egymásután, hogy jellemző mozgásaik összeadódjanak. Hogy mily módon vannak az ex center­hajtóművek kiképezve, az a találmány szempontjából lényegtelen. Lényeges az, 90 hogy ez excenterhajtóművek az egyenle­tes forgómozgást egyenlőtlenné alakítják át. Egy elrendezésnek a foganatosítási példáját, melynek karakterisztikonja a 4. ábrán van feltüntetve, az 5. ábra mutatja. 95 A (c) irányadó a (d) fogaskereket, ez pe­dig az (e) forgatyú és (f) csatlórúd segít­ségével a (k) fogasszegmenst forgatja. Ez első excenterb ajtóműhöz egy második csatlakozik, mely az (1) fogaskerékből, az 100 (m) forgatyúból, az (n) csatlórúdból és az (o) forgatyúból áll. Az (m) és (o) for­gatyúk nem egyenlőek, úgyhogy ez ex­centerhajtómű is, magában véve, olyan mozgatószerkezetet képez, melynek átté- 105 teli karakterisztikonja a 3. ábrán feltün­tetettnek felel meg, azonban amaz eltérés­sel, hogy a görbének a null-tengelyt metsző ágai meredekebbek a sinus-görbe megfelelő ágainál, míg az első excenter- 110 hajtómű, mely az (e) forgatyúból, az (f) csatlórúd és a (k) fogassegmensből áll, hasonló karakterisztikonnal bíró szerkeze­tet képez. E két szerkezet úgy van egy­más mögött elrendezve, hogy karakterisz- 115 tikus mozgásaik összeadódnak, tehát a 3. ábrának megfelelő áttételi karakterisz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom