89854. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vegyületek lecsapatására izzó testen és ezen vegyülétek leválasztására

— 2 — génje ekkor redukáló hatást fejt ki és a halogenidnek karbiddá való átalakulását előidézi. Igen jó eredményeket érünk el azáltal, 5 hogy a találmány értelmében redukáló gáz gyanánt hydrogént alkalmazunk, azonban más redukáló szerekkel is dolgozhatunk, pl. alkalifémgőzökkel. Az alkálifémek azonban alacsony gőznyomásuk 10 folytán alacsony hőmérsékleteken nem alkalmazhatók minden esetben. Az ismertetett eljárás értelmében minden vegyületet lecsapathatunk izzó testen, ha csak az illető vegyület positiv al-15 katrésze illó halogenidet képez és a kicsapatandó vegyületek a reakcióhőmérsékletnél oly képződési sebességgel bírnak, mely nagyobb azon sebességnél, mellyel az izzó testről elpárolognak. 20 Ilyen módon pl. izzó testre lecsapathatunk nitrideket, foszfideket, karbidokat, boridokat, oxidokat, azonban még számos más vegyület is megnevezhető példaképpen, így a silicidek, szelenídek stb., me-25 lyek a találmány szerinti eljárás értelmében izzó testre szintén lecsapathatók. Oly testek gyanánt, amelyekre hevítés közben vegyületeket lecsapatni kívánunk, célszerűen a hosszirányban elnyúló alak-30 kai bíró testeket, mint huzalokat, szalagokat, rudakat stb. választunk. A találmány szerinti eljárás különösen alkalmas vegyületeknek izzótestekre való lecsapatcis^rci. jjö Azon izzótestek, amelyekre a találmány szerinti eljárás segítségével vegyületeket lecsapatunk, használhatók izzószálak gyanánt, pl. izzó kathódák gyanánt thermionos berendezések számára, amilyenek 40 az áramegyengetők, röntgencsövek, felfogó lámpák, leadó lámpák és a távirászat és távbeszélés számára való vagy hasonló célokra szolgáló erősbítők. A találmány szerinti eljárást a rajzok 45 kapcsán, melyek az eljárás foganatosítására szolgáló berendezést vázlatosan tüntetik fel, fogjuk részletesebben és példaképpen elmagyarázni. Az 1. ábra oly berendezésen át vett hossz-50 metszet, melynek segítségével az eljárás foganatosítható azon esetekben, amelyekben csak egy illó vegyület lép fel. A 2. ábra oly berendezés távlati képe, mely alkalmazható azon esetekben, ame-55 lyekben két illó vegyület lép fel. A 3. ábra azon berendezés távlati képe, mely használható mindazon esetekben, amelyekben redukáló gáz alkalmazása nem szükséges. Az 1. ábra szerinti berendezés pl. kivá- 6( lóan alkalmas nitridek előállítására. Ezen esetben az (1) csövön át nitrogén és hydrogén keverékét vezetjük. A iiitrogéntartalom pl. 30% és 50% között változhat, ámbár a kívánt reakció, ha kisebb sebesség- 61 gel is, már akkor is beáll, ha a nitrogéntartalom jóval kisebb, pl. 1%. A gázkeverék a (2) edényen át áramol, amelyben erősen lehűttetik azáltal, hogy ezen edény folyékony levegővel megtol- 71 tött (3) edény által van körülvéve. Az ilyen módon a vízgőztől és más szennyezésektől megszabadított keverék ezután a (4) csövön át az (5) edénybe áramol, amelyben a (6) anyag foglal helyet. 7 Ha zirkonnitridet kívánunk lecsapatni, ilyen anyag gyanánt pl. zirkon-kloridot veszünk és az (5) edényt oly hőmérsékleten tartjuk, hogy a klorid elégséges mértékben párologjon el. 8 Az (5) edényből a zirkonkloridgőzt tartalmazó gázkeverék a (7) csövön át a (8) edénybe áramol, melyen belül a (7) cső számos nyílással van ellátva, rigyhogy a keverék a (7) csőből izzó testen, pl. (12) 8 huzalon át áramol a (13) csövön levő megfelelő nyílásokhoz. Ügy a (7) cső, mint a (8) edény oly hőmérséketen tartandó, amelynél a zirkonklorid gőzalakban marad meg. Az (5) és g (8) edények, valamint a (7) cső pl. megközelítőleg 150—300° C hőmérsékletre hevíthetek. A (8) edényt felül a pl. üvegből való (9) dugasz, amelybe a (10) és (11) áramhozzá- g vezetőhuzalok vannak beforrasztva, légtömítően zárja el. A (12) huzal pl. kis csavarok segélyével vezetőileg van a (10) és (11) huzalokkal összekötve és ezáltal elektromos úton az alkalmas hőmérsék- \ ietre hozható. Ezen hőmérséklet célszerűen kb. 1800° C. Már 1000° C hőmérsékletnél azonban a huzalon zirkonnitridréteg képződik, ámbár jóval lassabban, mint magasabb \ hőmérsékleten. Egyáltalában azt találjuk, hogy a reakciósebesség emelkedő hőmérséklettel növekedik. A hőmérsékletet azonban túlságosan növelni nem szabad, mert ekkor 1 a nitrid lerakódása a huzalon oly gyorsan megy végbe, hogy nem kapunk jól összefüggő réteget. Általában nem kívánatos a hőmérséklet megnövelése kb. 2000° C-on túl. 1