89386. lajstromszámú szabadalom • Tiprómű

Megjelent 193Q. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 89386. SZÁM. — I/h. OSZTÁLY. Tiprómű. Ifj. Bittner János R.-T. igazgató Budapest. A bejelentés napja 1923. évi augusztus hó 29-ike. Jelen találmánynak az a célja, hogy a testsúlynak járás közben egyébként lépé­senkint veszendőbe menő mozgási energiá­ját hasznosítsuk. A találmány tárgya 5 tiprómű, melynél a lábító egy jármű fö­lébe van ráépítve és a lábító egyfelől csuklós, ill. más egyéb, szögelmozdulást engedő kapcsolatban áll a jármű vázával, másfelől pedig egyirányban erőközlő, 10 visszafelé ellenben üresen játszó kapcso­latban áll a jármű hajtóművével. A találmány szerint tehát a járó egyént egy igen egyszerű járműre állítjuk rá, amely főképen abban különbözik a görgős 15 korcsolyáktól, hogy nem valamennyi al­katrésze van viszonylagosan rögzítve a lábhoz, hanem azok egyik része elmozdul a lábhoz képest, továbbá hogy a mozgató erőt nem hátrafelé irányított lökésekből 20 és rúgásokból, hanem súlyterhelésekből vezeti le és hogy áttételekre is módot ad. A lábító a hajtóműhöz fogas rúdban, ' vagy tetszés szerinti egyéb alkalmas mó­don kapcsolódik és a hajtás kétütemű al-25 ternálását kilincsmű, vagy tetszés szerinti egyólí váltómű segélyével biztosítjuk, amely a lábító szögelmozdulásának egyik végállásában bekapcsolja, a másikban pe­dig kioldja a lábító és a hajtómű közötti 80 kapcsolást. Az átvevést természetesen a lábító és a jármű hajtókereke közé kell közbeiktatnunk. A rajzok a találmány tárgyának kiviteli példáit vázlatosan tüntetik fel. 85 1. ábra egy kétkerekes tiprómű oldalné­zete. 2. ábra ugyanannak alaprajza, részleges metszetben. 3. ábra egy háromkerekes, két lábítós 40 tiprómű alaprajza. Mindenütt (1) a jármű váza, (2) a lá­bító, (3) a kettő közötti csuklócsap, (4) a f utókerekek ós (5, 6) ezek tengelyei. Az 1. és 2. ábra szerint a (2) lábítón (7) fogas ív van, amely az elülső (3) csap kö- 45 rül fordul el. Az (1) váz és a (2) lábító közé (8) nyomórugó van közbeiktatva, amely a vázat mindenestül a lábítótól el­forgatni igyekszik. A (7) fogas ívek (9) fogas kerekekbe ka- 50 paszkodnak, amelyek lazán vannak elren­dezve a (10) tengelyen ós (11, 12) kilincsmű útján kapcsolódnak a (10) tengelyre ékelt (13) fogas kerekekhez. Ez utóbbiak egy­egy (14) fogas kerékbe kapaszkodnak, 55 amelyek a hátsó (4) futókerékkel egye­temben rá vannak ékelve a (6) tengelyre. Mikor a lábítót lefelé nyomjuk, akkor a (7) fogas ív a (9, 13, 14) áttevéssel hajtja a hátsó (4) futókereket. A lábító terhelet- 60 len állapotában a (8) nyomórugó 1. ábra­beli helyzetébe feszíti szét a tipróművet, mialatt a (11, 12) kilincsmű üresen kere­pel. Minthogy a lábító üres játéka külön­ben is amannak terheletlen járatára esik, 65 ekkor a hajtómű már saját súlyánál fogva is önműködőlég távolodni igyekszik a lá­bítótól. A leírt tipróműnek működésmódja ezek után világos. A lábítókat felcsatoljuk, 70 egyikre ránehezedünk, a másikat pedig ezalatt tehermentesítjük. Ezt a játékot fel­váltva ismételjük, s ezen a réven a jár­művel vitetjük magunkat. A terhelést rugók közvetítésével is át- 75 adhatjuk és a (7, 9—14) alkatrészeket nem csak párosával, hanem egyesével is alkal­mazhatjuk. Az 1. és 2. ábra szerint a tiprómű vá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom