89166. lajstromszámú szabadalom • Répaaratógép

mint az (1) és (2) tartók, előnyösen acél­ból vannak előállítva. A két belső (15, 16) tartó hátsó vége a (17) harántgerenda úlján van egymással összekötve. Amint 6 a 2. ábrából látható, a (15) tartó mellső vége kissé befelé van görbítve és (18)-nál előrenyúló hosszabbítása Van. A másik (16) tartónak hasonló, de előreirányuló (19) hosszabbítása van, mely azonban 10 nincs meggörbítve. A (15, 16) közbenső tartók (18, 19) hosszabbításai egymással szilárdan össze Vannak kötve és pedig a (20) harántkengyel által (1. ábra), mely a markolószerkezet alátámasztására szol-15 •;ál. A (17) harántgerenda, valamint .a két (15, 16) hossztartó segédkeretet alkot, mely az (1, 2) főkerethez viszonyítva emel­hető vagy sülyeszthető. Hogy ezen segéd­keret mellső részét emelhessük, az 1. ábra 20 szerint az (1) és (2) tartó mellső vége kö­zelében a (21) haránttengely van elren­dezve, mely az (1) és (2) tartók megfelelő csapágyaiban nyugszik. Ezen tengely mindegyik vége köré egy-egy (22) lánc 25 van csavarva és pedig a baloldali véghez közel fekvő lánc egyik vége a (16) tartó­val van összekötve, míg a másik lánc a 05) tartóhoz csatlakozik. A fővázon el­rendezett (23) kéziemelőnek (23a)-nál a 30 (21) tengely (23b) kilincskerekéibe nyúló kilincse van, úgyhogy a (23) kéziemelő kilendítésével a (22) láncokat fel- vagy lecsavarhatjuk, amivel természetesen a (15, 16, 17) segédkeret mellső részét emel-35 hetjük vagy sülyeszthetjük. Ilymódon a kiásószerkezetet szükség esetében emel­hetjük. A (15, 16) tartók (18, 19) hosszabbításai, n ak mindegyikén egy-egy kengyelala-40 kúan kiképezett (24) csap van elrendezve, mely az oldalt, a (26) ekevassal ellátott (25) ásótagot vagy ásókést tartja. Ez az <rkevas célszerűen befelé van hajlítva, úgyhogy a kiásandó répához majdnem 45 hozzásimul. A két (26) ekevas éppen a ki­ásandó répasor felett foglal helyet és ha ezen vasak a földben haladnak, akkor a földet meglazítják és a répa körül fel­emelik, körülbelül úgy, ahogyan ez meg-50 felelően görbített szállítócsigánál történ­nék. Ezen elrendezésnek az az eredménye, hogy a földnek egy répa körül való fel­emelésekor a répa a földből felemeltetik és kiszoríttatik és hogy ezáltal a répa i55 alsó végén levő finom gyökér leszakad anélkül, hogy a répa teste megsérülne ég hogy a répa kiemelésére nagy erőt kel­lene kifejteni. Az elrendezés előnye to­vábbá abban áll, hogy az elcsavart ekeva­sak a földben haladva, a répa közelében 60 levő földet tökéletesen feltörik és jófor­mán megőrölik, úgyhogy csak igen kevés föld marad a répán, ha azt felemeljük. A két belső (15, 16) tartó (18, 19) hosszabbí tásán a (26) ekeVasak felett a (27) tárna- 65 szók vannak megerősítve, melyek külső végéhez csuklósan a (28) tárcsa csatlako­zik; ez a tárcsa úgy van elrendezve, hogy a felszínen gördül tova és pedig a (25) ásokésektől kis távolságra. Ezek a kések 70 arra szolgálnak, hogy leesett és hervadt leveleket, füvet, gazt és hasonló növényt, amely a gép mozgását gátolja, szétvág­ják vagy elválasszák és mindenesetre a gép munikavége előtt levő akadályok fel 75 halmozását és ezzel a kiásószerkezot el­dugulását lehetőleg meggátolják. Az (5) villatámasz mellső végéről két (29) karpár nyúl lefelé, amelyek a (30) terelőlemezeket tartják. Ezek a terelő- 80 lemezek függélyesen állított védőbádogok gyanánt vannak kiképezve és a (8) mellső kerekek között egymáshoz párhuzamosan vannak elrendezve. A bádoglapok egy­mástól a kerekek között elég távol vannak, 85 elrendezve ahhoz, hogy a répák leveleit, melyeket az ezen bádoglapok mögött levő markolóelemek fognak meg maguk kö­zött, felvegyék. A (29) karok mellső olda­láról két párhuzamos (31) ujj vagy rúd 90 nyúl lefelé, melyek szintén előre vannak hajlítva, hogy mellső végeik a föld színé­vel egy síkban vagy ahhoz egészen közel feküdjenek; ezek az ujjak a répasor két oldalán feküszniek. Az ujjak úgy vannak 95 görbítve, hogy mellső végeik a gép moz­gása közben csak a már lehajlított és ki­felé görbített répalevelekbe markoljanak és pedig azon pont közelében, ahol ezek a gyökérből kilépnek. Ezáltal a leveleket 100 úgyszólván maga a tuLajdomkópeni gép tömöríti össze a középen és állítja fel, úgy hogy azok a mellső kerekek mellett levő (30) védőbádoglapok közé jutnak. A (20) kengyel mindegyik oldaláról 105 egy-egy (32) kar nyúl előre, amelynek mellső végén (33)-nál egy szögtámasz van elrendezve (2. ábra), amelyben a vízszin­tesen állított (34) lánctárcsia van forgat­hatóan ágyazva. Magában a (21) kengyel- no ben, amint ez az 1. és 3. ábrából látható, egy száron a (35) szögítáímasz van meg­erősítve, amelyben két (36) lánctárcsa van forgathatóan ágyazva, míg a kengyel má­sik szárában, a (35) szögtámasszal szem- 115 ben, hasonló (37) szögtámasz, van elren- , dezve, mely három egymással szemben elrendezett (38) lánctárcsa ágyazására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom