88867. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kisütési csövekben secunder elektrokisugárzás kiváltására és különösen ezen eljárás foganatosítására szolgáló kisütési csövek

Megjelent 1930. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88867. SZÁM. — VU/d. OSZTÁLY. Eljárás kisütési csövekben secundaer elektronkisugárzás kiváltására és különösen ezen eljárás foganatosítására szolgáló kisütési csövek. N. Y. Philips' Gloeilampeiifabrieken Eindhoveii. A bejelentés napja 1924. évi március hó 5-ike. Hollandiai elsőbbsége 1923. évi április hó 11-ike. A találmány tárgya eljárás kisütési csövekben sekundaer üektronemissziók kiváltására és a találmány célja különö­sen a sekundaer elektronok emissziójának 5 megkönnyítése. A találmány szerinti eljárásnál a pri­maer elektronok áramát oly felület ellen vezetjük, mely három Voltnál kisebb Richardson-féle állandóval bíró anyagot 10 'artalinaz. A találmány tárgya továbbá sekundaer elektronemissziók hasznosítására alkal­mas elektromos kisütési csö, melyet az jellemez, hogy a cső egy vagy több elek 15 tródójának hatásos, a sekundaer elektron­emissziót kibocsátó felülete 3 Volt-nál kisebb Richardson-féle állandóval bíró anyagot tartalmaz. Az elektróda hatásos felülete alatt főleg 20 felületének a sekundaer elektronok ki­bocsátására szolgáló részét kívánjuk ér­teni. A Richardson-féle állandó az illető anya­got jellemző tényező és mértéke az egy 25 elektron által az illető anyagból álló felü­letből való kilépés céljából elvégzendő munkának. Ha valamely anyag Richardson-féle ál­landója 0 Volt, akkor az egy elektron ál-80 tal az ezen anyagból való kilépés alkal­mával elvégzendő munka 0 e Jonie, ahol e = ezen elektronnak Covlomb-okban ki­fejezett elektromos töltése. Számos anyag számára a Richardson-35 féle állandót már elégséges pontossággal meghatározták és ezen állandó tetszőleges anyag számára megfigyelés által meg­állapítható vagy számítás által megköze­lítőleg meghatározható. Azon anyagok közé, melyeknek Ricliard- 40 son-téle állandója 3 Volt-nál kisebb, tar­toznak pl. az alkaliíémek, a íöklaikaiiíé­mek, magnézium és beryllium, titaniurn, skandium, továbbá számos íémvegyüleí, mint pl. rézoxyd és a földalkaliíéinek 45 oxydjai. Azon kisütési csöveknél, melyeknél egy vagy több elektródát sekundaer elektron­emisszió számára hasznosícottak, ezen elektródák előállítására fémeket, mint 50 wolframot, molibdaent vagy nikkelt hasz­náltak. Ezen fémek Richardson-féle állan­dója jelentékenyen nagyobb 3 Volt-nál. Wolfram számára pl. ezen állandót 4.52 Volt-ban, molibdaen számára pedig 4.3 55 Volt-ban állapították, meg A találmány azon a megfigyelésen ala­pul, hogy a sekundaer elektronemisszió abban a mértékben növekedik, amelyben a Richardson-féle állandó csökken, úgy, 60 hogy az eddig használatos fémek, bár­mennyire megfelelők is egyéb követelmé­nyek tekintetében, a sekundaer elektron­emisszió szempontjából a találmány sze­rint használt anyagokhoz képest jelenté- 65 kenyen hátrányosabbak. Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy csakis a hatásos elektróda-felületnek kell kisebb Richardson-féle állandóval bíró anyagból állania. Az elektróda lényegileg 70 az általánosan szokásos előbb említett anyagokból állhat. Az anyag az önmagá­ban véve pl. wolframból, molibdaenből vagy nikkelből álló elektróda felületében lehet jelen, úgy, hogy ezen esetben a ha- 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom