88474. lajstromszámú szabadalom • Négykerekű mótorkocsi

Megjelent 193Q . évi október hó 1 5-én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88474. SZÁM. — XXa/3. OSZTÁLY. Négykerekű mótorkocsi. Morgan Alfréd kereskedő Berlin. A bejelentés napja 1923. évi február hó 10-ike. Németországi elsőbbsége 1922. évi február hó 10-ike. A találmány tárgya olyan mótorkocsi, amely úgy elektromos hajtásra, valamint égési erőgép útján való hajtásra alkalmas és amely egyszerű, könnyű és olcsó építési 5 mód, rázásmentes hajtás, egyszerű kor­mányzás, előnyös fékezés által, továbbá azáltal tűnik ki, hogy az úttest minden­kori állapotához teljesen alkalmazkodik. Ezt a jármű kerekeinek sajátos elosztása 10 és elrendezése által és a jármű alváznak ezáltal lehetővé tett kiképzésével érjük el. É célból a jármű négy kereke úgy van elosztva, hogy csak két kerék van közös tengelyen egymás mellett elrendezve, míg 15 egy harmadik kerék mellső kormányke­rék, egy negyedik pedig hátsó hajtókerék gyanánt szolgál. A mellső- és hátsókerék a jármű középső hosszsíkjában fekszik és a járműnek tulajdonképeni mozgató tag-20 jai, míg a két oldalsó kerék tulajdonké­pen csak futókerék gyanánt szolgál. Ezen kerékelrendezéssel a járműalváz akképen egyszerűsíthető, hogy az oldalsó futókere­kek tengelye a hátsó hajtókerék tengelyé-25 vei T-alakú állvány gyanánt van kiké­pezve, amelyhez a mellső kormánykerék egyszerű támaszték útján van hozzácsa­tolva. Ha ezt a hossz-támasztékot a hátsó állvánnyal csuklósan összekötjük, amit 80 vagy kapcsolótag vagy tartórúgók útján eszközölhetünk, akkor a kormánykerék és a hajtókerék síkjukban egymástól füg­getlenül lenghetők és egyidejűleg az egésv, járműalváz ezen két kerék felfekvési 35 pontja körül keresztben a kocsi hosszirá­nyával akképen buktatható oldalra, hogy az úttest egyenetlenségeinél a négy kerék valamennyi helyzetben a talajjal érintke­zésben marad. Ezt a négy keréknek elosz-40 tása által, kapcsolatban a járműalváznak függélyes síkban ható csuklóssága teszi lehetővé. A hajtókerék tengelyét az ol­dalsó futókerék tengelyével összekötő áll­ványkar a motornak és az áttételi hajtó­műnek felvételére szolgál, miáltal a hátsó 45-hajtókerék, amely az oldalsó futókerekek tengelye körül lenghető, egyúttal meg­kapja a szükséges terhelést. Ezt még azál­tal is növelhetjük, hogy a hordozórúgók­nak és a kocsi felépítménynek támpont- 50 jait hátrafelé áthelyezzük. A kocsinak elektromos hajtásánál célszerű a gyűjtő­telepet is lerúgózva a hossztartóra ágyazni. Az erőgépnek és az áttételi hajtóműnek 55. közvetlenül a hátsó hajtókeréken való el­rendezése folytán elmaradnak a négyke­rekű kocsiknál különben szokásos Kardan-és differenciális hajtóművek, miáltal a berendezésnek további egyszerűsítését ér- 60-jük el. A hátsó hajtókerék által a hátsó állványnak kölcsönzött rázás iránti haj­lamot a mellső kormánykerék teljesen megszünteti, amely utóbbi a két oldalsó keréknek vezetéket nyújt, amely a hossz- 65-támaszték által képezett hosszú emeltyű­kar folytán nagyon hatásos. A rajzon a találmánynak egy fogana­tosítási példá ja van feltüntetve. Az 1. ábra a kocsi alvázát mutatja függé- 70 lyes hosszmetszetben, a 2. ábra ugyanannak felűlnézete, míg a 3. ábra egy teljes kocsi oldalnézete. Amint az 1. és 2. ábrából látható, a ko­•esialváz áll az (a) haránttengelyből, 75 amelyre két (b, c) futókerék van ágyazva és amelyre a hátrafelé nyúló (d) tartókar van erősítve. Ezen kar végén (e) tengely Van elrendezve a hátsó (f) hajtókerék szá­mára. A (d) tartókar egyúttal mint az 80-

Next

/
Oldalképek
Tartalom