88400. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés több szivattyúval felszerelt szivattyútelepek üzemére

Megjelent 1930. évi október hó 1

5-én. _ MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88400. SZÁM. — XXI/c. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés több szivattyúval felszerelt szivattyútelepek üzemére. Vogel Ernst gyáros Stockerau. A bejelentés napja 1923. évi május hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1922. évi május hó 23-ika. Magasan álló tartályok nélküli önműködő szivattyúmüvek eddig úgy képeztettek ki, hogy a változó vízszükségletnek megfelelően többnyire egyenlő nagyságú több szivattyút alkalmaztak, melyek a táplálandó esőrendszert tetszőleges vízfogyasztás mellett közel állandó magas nyomás alatt tartották. A sűrített légtartály nyomásának bizonyos érték alá való esésénél, mely légtartály az ingadozások elkerülésére van a nyomóvezetékbe beiktatva, nyomókapcsoló iktatja be az első szivatytyút, mire tovább ható nyomásnál a második szivattyú iktatta tik hozzá, még nagyobb vízelvételnél és a nyomás további csökkenésénél a harmadik és végül a negyedik szivattyú iktattatik be, iigy, hogy a fogyasztási csőhálózatban beálló legnagyobb vízelvételnél a legalacsonyabb nyomást fogják a szivattyúk előállítani, a legkisebb vízfogyasztásnál pedig a legnagyobb nyomást. Ezen eddig szokásos eljárásnak nagy hátránya, hogy a nyomások éppen fordított módon ellíttatnak elő, mint ahogyan az a szükségletnek megfelel. Vízellátó telepnél majdnem mindig azzal kell számolni, hogy a szivattyúteleptől egy főcsővezeték vezet az elosztó hálózatig. A főcsővezetékben és az elosztó hálózatban le kell küzdeni azokat a súrlódási ellenállásokat, melyek — mint ismeretes — a szállított mennyiség négyzetével fokozódnak. Míg tehát a legkisebb vízfogyasztásnál — pl. éjjel — a súrlódási ellenállások megfelelően csekélyek, azok a legnagyobb vízfogyasztásnál a legnagyobb értéket érik el. A beálló maximális teljesítménynek maximális üzemnyomást kell eredl ményeznie és valamennyi szivattyúnak ezen maximális teljsítményre kell dolgoznia, úgy hogy normális vagy átlagos vízfogyasztásnál túlmagas nyomás állíttatik elő megfelelő munkapazarlás mellett. Másrészt túlmagas üzemköltségek elke- 45-rülésére a csővezetékeket főkép a maximális átfolyó mennyiségre való tekintet tel aránylag nagy belső bőséggel kell méretezni, hogy a legnagyobb ellenállási magasság fellépésének üzemesetében a 50 fogyasztási helyen megkapjuk a kívánt effektív nyomást. Ott tehát azt a hibát követjük el, hogy a csővezetéket egy csak igen rövid ideig tartó kivételes üzemállapotra méretezzük, úgy hogy az 55 a legtöbbnyire előforduló átlagos vízfogyasztásra, mely tekintettel a sokkal nagyobb üzemóraszámra, megfelelően nagyobb fontossággal is bír, méreteiben túlságosan nagy, úgy hogy a beszerzési 60-költségek és ezzel a befektetési tőkének kamat- és törlesztési költségei, tehát az üzemköltségek igen magasakká válnak. A találmány tárgyát képező eljárással elérjük, hogy a csővezeték méreteinek 65 csökkentése mellett ugyanazt a munkaeffektust, érjük el a telep költségeinek lényeges megtakarítása mellett s egyúttal tetemes iizemköltségmegtakarítást is érünk el. Ezen munkaeljárás azon a gon- 70 dolaton alapszik, hogy a csővezetékhálózatot nem a maximális átfolyó mennyiségre kell méretezni, hanem az év legnagyobb számit órája alatt tekintetbe jövő szállítási mennyiségre. A fokozott vizát- 75 folyásra túlcselcély keresztmetszettel bíró meglévő csővezetéktelepnél egy második nyomócsővezetéktelep megtakarítható. Ezen célból a legnagyobb vízfogyasztásra egy nagy vízmennyiségeket igen 80