88276. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezések gőzkazánok táplálására és tisztántartására

nemcsak a kieresztett kazánvízben foglalt melegnek nagyrészét, hanem kondenzá-111 m alakjában magának a víznek mintegy %-ét is visszanyerjük. A tápvíz en-5 nek következtében felmelegszik és keménysége a hozzájutott kondenzátumnak megfelelően kisebbedik. Ellenben a (13) depressziós kamrában 100°-ra lehűlt sótartalmú kazánvíznek koncentrációja növe-IO kedik. Ez a víz a depressziós kamrából (15) előmelegítőbe ömlik, amely a depressziós kamrával egybe lehet építve, de külön is elrendezhető. A (15) előmelegítőn a (2) vezetékből odaömlő hideg tápvíz el-15 lenáramban áramlik keresztül és a kazánvíz maradék melegét teljesen átveszi. A sótartalmú kazánvíz tehát megközelítően a nyers víz hőmérsékletére hül le. Eszerint nemcsak a kazánvízben foglalt 20 egész meleget, hanem még a víznek bizonyos százalékát is visszanyerjük kondenzátum alakjában. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a lehűlési és efféle veszteségeket 'elhanyagolva, a sótartalmú kazán-25 víznek eltávolítása a kazánokból gyakorlati értelemben semmi veszteséggel sem jár. A leírt berendezésnek alkalmazása a kazánnak veszedelmes kifúvását is feleslegessé teszi. A berendezés továbbá telje-80 sen önműködő és felügyeletre sem szorul. Ugyanis a vízállás a (13) depressziós kamrában minden mozgó rész mellőzésével teljesen önműködően szabályozódik és pedig a (16) túlömlési és biztonsági cső ré-35 vén, amely az előmelegítő alsó részéből nyúlik ki és felfelé halad. A legmagasabb vízállás helyén ketté ágazik. Felfelé haladó része szellőzésre való, míg lefelé vezetett (17) ága a túlömlő vizet vezeti el. 40 Hogy az iszaptól el ne duguljon, a (15) előmelegítőnek nem legalsó részéből, hanem mindjárt a hengeres rósz alól indul ki. A kazánvízzel a (13) depressziós tartályba és (15) előmelegítőbe jutó iszap ily 45 módon a (15) előmelegítő alján lerakódik és (18) csap segítségével időnkint az iszapcsatornába ereszthető le. A 2. ábra szerint a nyers vizet a (2) vezetéken, a vegyszereket az (5) vezetéken 50 és az (5') bemerülő csövön, a forró iszapos vizet pedig a (6) vezetéken az (1) tartály alsó részébe vezetjük be, míg a tisztított víz a (19) nyíláson száll .fel és jut a tiszta víznek (7) vezetékébe. A (19) teret két 55 egymás felett elrendezett tölcséralakú (20) és (21) lemez alkotja. A gyorsan felszálló gázbuborékok az esetleg velük ragadott i'szappelyhekkel itt is a felszínre emelkednek, úgy hogy a tiszta vízzel nem távozhatnak el. A lecsapódó iszapnak kon- 60 takt-hatása ebben az elrendezésben még nagyobb, mint az 1. ábra ábrabeli kiviteli alaknál, mert az (1) tartály alján leüllepedő iszapot a nagy nyomással beözönlő kazánvíz mindig felkavarja. Sőt a vízből 65 kivált iszapot szinte szűrőnek tekinthetjük, mert az (1) tartály alsó részében rövidesen úgy megszaporodnak az iszappelyhek, hogy a könnyű pelyheknek felszállását megakadályozzák. 70 Járóművek kazánjainál, ahol a tisztító berendezés felállítására csak korlátolt hely áll rendelkezésre, a találmány értelmében magát a kazánt használjuk reakciótérként. A kazán magas hőmérsékletének 75 hatása alatt a változó keménységet előidéző anyagok kicsapódnak és iszap alakjában a kazán vízben maradnak. Az állandó keménységet előidéző .anyagok kicsapására bizonyos mennyiségű szódát 80 vagy más alkalmas vegyszert adunk a kazánba pl. a tápvízzel együtt vagy más módon, hogy kemény kazánkőnek lerakódását megakadályozzuk. Az állandó keménységet előidéző anyagok részben 85 könnyen oldódó, részben oldhatatlan ill. nehezen oldódó sókká alakulnak át. Az előbbiek .a kazánvízben oldatban maradnak, az utóbbiak pedig szintén iszapot alkotnak a kazánban. 90 A kazánvízben lévő iszapnak eltávolítására már most csekély mennyiségű iszapos kazánvizet folytonosan kivezetünk a kazánból egy kis szűrőbe, amely az iszapot visszatartja, míg az átszűrt kazán- 95 vizet nyers vízzel keverve ismét visszavezetjük a kazánba és pedig a telep berendezéséhez képest egy felületi vagy befecskendezéses sűrítőn, avagy valamely tápvíztartályon keresztül, amelyből szivattyú 100 nyomja be a kazánba. Eközben ügyelnünk kell arra, hogy a kazánvíz, mielőtt a szűrőbe jutna, nyomását elveszítse. Pl. felületi sűrítős hajókazánoknál, aihol a szűrő a sűrítővel van 105 kapcsolva, a szűrőréteg felett ugyanolyan vákuumnak kell lennie, mint a felületi sűrítőben, ha tehát a kazánvíz nyomással ömlenék a szűrőbe, a szűrőréteg alatt gőz fejlődnék, úgy hogy a víz nem nyu- 110 godtan, hanem lökésszerűen haladna a szűrőn keresztül. Hasonlóképen a tápvíztartállyal vagy lokomotív-szerkocsival kapcsolt szűrőben csak egészen csekély túlnyomásnak sza- 115 bad lennie, úgy hogy az iszapos víz nyo-'