88276. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezések gőzkazánok táplálására és tisztántartására
— 2 — A nyers víz és a bevezetett vegyszerek az (1) tartály vízfelszínén keverednek. A (6) vezetéken forró kazánvizet vezetünk az (1) tartályba, minek következtében en-5 nek vize mindenekelőtt is f elmelegszik. A forró kazánvíz nyomással ömlik be az (1) tartályba, ami a különböző folyadékoknak további benső keveredését és a keménységképző anyagoknak gyors kicsapódá-10 sát idézi elő. A megtisztított és az iszaptól megszabadított kazántápvizet a (7) vezetéken szívja el a (8) szivattyú és a (11) kazánba nyomja. A víznek megszabadítása az iszaprészecskéktől a találmány 15 értelmében szűrő nélkül a víz mozgásirányának megváltoztatása útján történik. Az (1) tartályba (10) nyílással ellátott kúpos (9) fenék van beépítve. A tartály felső részében meglágyult víz a <(10) nyí-20 láson a tartály alsó részébe jut, s a (10) nyíláson való átömlése után áramlási irányát megváltoztatja és pedig az ellentett értelemben. A leírt tisztítóban a következő jelenségek állanak be. 25 A bevezetett forró kazánvíz a nyers víznek hőmérsékletét emeli, minek folytán a vízben oldott gázok, ú. m. oxigén, nitrogén és szénsav, kiűzetnek. A gázok számtalan apró búborékok alakjában szaba-30 dúlnak ki, amelyek felszálltukban mindent, ami útjukba esik, különösen pedig a nyers vízből kiválott könnyű iszappelyheket, magukkal visznek. Ily módon a felszínen habzó tömeg keletkezik, amely 85 bezárt gázbuborékok fentartotta iszapból áll. A behulló nyers víz az iszappelyheket a gázbuborékoktól elszakítja, úgy hogy a leírt folyamatokban nagy pelyhekké csomósodott iszaprészecskék leüllepedhetnek 40 és a (10) nyíláson az (1) tartály alsó részébe jutnak. 1 Minthogy az iszap fajsúlyra nehezebb, mint a víz, a (10) nyíláson való átömlés után irányát nem változtatja meg, hanem -45 egyenesen leesik az (1) tartály legmélyebb részébe, ahonnan időnkint csap vagy efféle segítségéved az iszapcsatornába ereszthető le. A (7) vezetéken csak egészen tiszta víz ömölhet ki, még a víz-50 nél fajsúlyra könnyebb iszappelyhek sem juthatnak, amint a meglévő berendezésekben gyakran megesik, a tisztított vízzel a kazánba, mert kisebb fajsúlyuk folytán a felszínre emelkednek fel és mind-55 addig ott maradnak, míg csak a felhajtó gázbuborékoktól megszabadulnak, amikor is az iszapkúpba sülyednek le. A (7) vezetékből kiömlő víz tehát csak igen csekély maradék keménységgel jut a (11) kazánba, ahol az elgőzölgés folytán ez a f maradék keménység is teljesen kiválik iszap alakjában. A kazánokban már most a tüzelés melege kisebb vagy nagyobb mértékben állandóan keringésben tartja a vizet, minek következtében a maradék ( keménységből képződött iszap nem üllepedhetik le a kazán fenekére, hanem a vízzel együtt állandóaan mozgásban van. Hogy ezt az iszapot, mielőtt még veszedelmes mértékben meggyülemlenék, eltá- r < volítsuk, a (6) vezetéken állandóan elvezetünk bizonyos mennyiségű kazánvizet az (1) tartályba. Ez az elvezetett víz ugyanannyi iszapot tartalmaz, mint a kazánban maradt víz. 7 Az iszapnak folytonos elvezetése útján tehát elérjük, hogy a kazánokban az iszap veszedelmes mértékben nem koncentrálódhat. A kazánvíz iszapja az (1) tartályban 8 annak legmélyebb helyén leüllepedik. Előbb azonban bizonyos hatást vált ki, amely abban áll, hogy a még oldatban lévő iszapképző anyagok kicsapódását előmozdítja. Tudvalevő, hogy oldatban lévő 8i anyagok az oldatból sokkal gyorsabban kiválnak, vagy kikristályosodnak, ha úgynevezett kristályosodási centrumok vannak jelen. Ilyen kristályosodási centrumoknak tekinthetők a forró kazánvízzel 9( bevitt iszappelyhek. Annak következményeképp, hogy a kiűzött gázok a kicsapott keménységképzők egyrészét a felszínre viszik, az i(l) tartály felső része számtalan iszappehellyel meg- 9£ töltött teret, azaz hatalmas kristályosodási mezőt alkot. A kazánvízben foglalt melegnek, valamint magának a víz egyrészének kondenzátum alakjában való visszanyerésére, a IC kazánvíz (6) vezetékéből (12) elágazás (13) depressziós tartályba vagy elpárologtatóba vezet. A kazánból ebbe a depressziós tartályba átvezetett kazánvíz mennyiségét a kazánvíz sótartalma szabja meg. Közönsé- 10 gesen annyi kazánvizet fogunk kivezetni, hogy a könnyen oldódó sók koncentrációja a kazánvízben 2 Bé° maradjon. A (13) depressziós tartályban a beömlő kazánvíz nyomását elveszti és a nyomáskü- n lönbségtől függően a kazánvíznek kb. 's-e gőzzé válik és (14) vezetéken az (1) tisztítóba áramlik át, ahol kondenzálódik. A nyomást rendszerint mintegy 0.1—0.2 atm.-ra hagyjuk leesni, úgy hogy a ka- lt! zánvíz kb. 100°-ra hűl le. Ily módon tehát
