88118. lajstromszámú szabadalom • Nyomólégfék gépi járművek számára

— 6 -len, akkor az (50a) fékezőtolattyú a lazítási helyzetben van (22. ábra). Fel van tételezve, hogy a kocsi mozgásban van és a (49a) lazító tolattyú, a rá ható kötélhúzás; 5 hatására, a fékezési készenléti helyzetbe legyen mozgatva. A (11) vezetőszelep (55) üreges tengelye útján az atmoszferikus levegővel közlekedő (65a) és (67a) tolattyúüregek, a (49a) lazító tolaityúban 10 kiképezett (80) és (81) csatornák útján, a mellső és hátsó kerékfék fékhengereihez vezető (58) és (59) csatornákkal közlekednek. A fékhengerbe légtelenítve és a fékek lazítva vannak. Ha a láb-, mint me-15 netközben rendesen, mindkét emelőn van elhelyezve, akkor mindkét emelő sülyed; a (13a) emelő a (77) ütközőre támaszkodik és a (12a) emelő a (II)-vei jelzett helyzetbe kerül. Ezáltal az (50a) tolattyú a 20 23. ábra szerinti elzáró helyzetbe jut, melyen a fék lazítva marad, ha lazítva volt és meghúzva marad, ha meg volt húzva. A fékhengerekhez vezető csatornáknak a szabad levegővel való közleke-25 dése meg van szakítva, szinMgy az (50a; fékező tolattyú fölötti térrel való összeköttetés is. Ha közönséges, vagy vésziékezést óhajtunk megindítani, akkor a (12a) emelőt a (III) vagy (IV) helyzetbe hoz-30 zuk, a (13a) emelő a (77) ütközőnél megáll. Az (50a) tolattyúnak fékezési és vészfékezési helyzete, bővebb magyarázat nél kül, a 22. és 23. ábrák megszemléléséből adódik ki. Ha fékezés után a féket lazí-35 tani óhajtjuk, akkor a járművezető lábat, mindkét emelőről leveszi; az emelők azután a 20. ábra szerinti (I) helyzet oe térnek vissza és az (50a) tolattyú ismét a 22. ábra szerinti lazítási helyzetet veszi 40 fel. Ha a kocsi áll vagy lassan jár, akkor a (49a) tolattyú befolyásolásához szükséges kötélhúzást a (73) feszítő emelő segélyével, ismét kézzel hozzuk létre. A lábítós fékemelő elrendezésének to-45 vábbi kiviteli lehetőségét a 24—26. ábrák különböző helyzetekben szemléltetik; ez az elrendezés az előbb ismertetett elrendezéssel szemben azzal az előnnyel jár, hogy a lábnak csak egy emelőt kell mű-50 ködtetnie. A láb által működtetendő két emelő alkalmazása magával hozza, hogy az emelőknek egymástól való távolsága mozgás közben megváltozik, minek következtében a láb az emelőkön csúszik, ami 55 lecsúszására vezethet. Az emelőknek a 24—26. ábrákban szemlétetett elrendezésénél ez nem lehetséges, mert a lábnak csak egyetlen emelőt keli működtetnie. Ennél a kivitelnél is két (12b) és (13b) emelőt látunk, melyek a közös (76) forgáscsap 60 körül lengenek. A (13b) emelő (83) rúgó segélyével a (12b) emelővel van összekötve. A 24. ábra a lazítási, a 25. ábra a záró, a 26. ábra a közönséges, illetve pontvonalkázva a vészfékezési helyzetben mu- 65 tatja az emelőrendszert. A 24. ábra szerinti helyzetben a (70b) rúgó a (12b) emelőt jobbra húzza, miközben ez utóbbi a (13b) emelőn elhelyezett (82) ütközőre támaszkodik és a (13b) emelőt oly mér- 70 tékben viszi magával, hogy a (84) ütl< -zőre támaszkodik, mely a (13b) emelő és a rajta elrendezett, kampószerűen lefelé nyúló (85) ütköző között képződő szabad térben fekszik. Ha a (12b) emelőt a 25. 75 ábra szerinti helyzetbe hozzuk, akkor a vezetőszelep fékező tolattyúja a záróhelyzetet foglalja el. Erről a helyzetről a vezető akkor szerez tudomást, ha lábával érzi, hogy a (13b) emelő (85) ütközője a 80 (84) ütközőre támaszkodik; a (12b) emelő a (83) rúgó feszültsége következtében még érintkezésben marad a (13b) emelő (82a) ütközőjével. Csak ha a (12b) emelőt fékezés céljából tovább sülyesztjük, akkor 85 a (13b) emelő (82a) ütközőjéről leemeltetik. Mihelyt a (86) ütközőhöz eljutott (26. ábra), akkor elértük a közönséges fékezés számára való helyzetet. Ha a (12b) emelő a rugalmas (86) ütközőt annyira leszorí- 90 totta, hogy az a helytálló (87) ütközőre támaszkodik, akkor elértük a vészfékezési helyzetet. A (12b) emelő visszavételénél az elzáróhelyzet eléréséről a vezető azáltal szerez tudomást, hogy a (12b) emelő 95 ismét a (82a) ütközőbe csapódik és ugyanabban a pillanatban a (83) rúgónak a (126) emelő visszahúzásánál való közreműködése megszűnik, mert ettől a pillanattól fogva mindkét emelő úgyszólván 101 mereven van egymással kapcsolva. Minthogy a 2., 3., 7—16., és 22—23. ábrákban szemléltetett berendezésnél azzal kell számolnunk, hogy a két egymáson fekvő, nemcsak rúgónyomás, hanem azon 10 felül a fékező tolattyút terhelő nyomólevegő hatására is egymáshoz szorított forgótolattyúk, mozgásukkal szemben, tetemes súrlódási ellenállást támasztanak, mely ellenállás a tolattyúk visszafelé moz- u gatására igen hatásos vonórúgókat tesz szükségessé, a találmány a 27—29. ábrákban szemléltetett berendezést kontemplálja, melynél a lazító tolattyú a fékező tolattyútól elkülönítve, külön tokban van n elrendezve. A 27. ábra a berendezést a kocsi járása közben elfoglalt helyzetben szemlélteti,