88118. lajstromszámú szabadalom • Nyomólégfék gépi járművek számára

nának, akkor a (26) tengely növekvő fordulatszámánál a tok tekintélyesen felmelegedne, azonkívül a tokot menesztő erő a jármű menetsebességétől függne, tehát 5 állandóan ingadoznék. A (31) korong közbehelyezése által azonban a centrifugálerőt a korong veszi fel, mely a (26) tengely néhány fordulata után, súrlódás folytán, ez utóbbival kapcsolódik és csu-10 pán a (33) féktuskóknak mindig változatlan, csekély odaszorulási nyomása által létesített súrlódási ellenállást kell legyőzni, mely mindössze csekély melegedést idéz elő, mert a (31) korong állan-15 dóan olajban fut. A fenti fejtegetésekből kitűnik, hogy a géperejű jármű csak bizonyos, minden esetre csekély minimális sebességig fékezhető le, mert csökkenő sebességgel a 20 iéknyomásszabályozó lendítő súlyainak centrifugál ereje mindinkább elenyészik, úgy hogy a (14) kötélben fellépő húzás végül megszűnik, még mielőtt a kocsi áll és a (49) tolattyú a lazítási helyzetbe jut. 25 Sík pályán ugyan a menet- és az önellenállás folytán a kocsi nemsokára megállna, de a lejtőn az előbb említett eszközökkel nem lehetne a kocsit megállítani. A megállítás lehetővé tételére a la-30 zító tolattyú t a fékezési készenléti helyzetbe hozó kötélhúzást a kocsi csekély sebességénél, illetve a kocsi nyugalmi helyzetében, külön eszközökkel kell előidéznünk. Ez a találmány szerint a (73) fe-85 szítő emelő segélyével történik, melyen két (74, 75) görgő van elrendezve; ezeknek egyike az emelő forgáspontja fölou, másika pedig a forgáspont alatt van elrendezve (18. és 19. ábra). A (73) emelő 10 normálisan a 19. ábra szerinti helyzetet foglalja el. Ha a lefékezett kocsi majdnem nyugalmi helyzetbe jutott és ha emellett a féknyomásszabályozónak hatása, a centrifugális erő csökkenése folytán, már tö megszűnt, akkor a kocsi megállítása céljából, a (73) feszítő emelőt a jj helyzetbe hozzuk (19. ábra, pont vonalkázott helyzet). Ezáltal a (43) emelő a [í és a féklazító tolattyú a 13. ábra szerinti hely>0 zetbe kerül. A (12) lábítós emelőnek még egyszeri rövid lenyomása és a záró helyzetbe való visszahelyezése által a kocsi lefékezve marad, míg a (12) emelő szabadonengedésóvel a lazítási helyzetet elő >5 nem idézzük. A lábítós emelő egy másik elrendezését a 20—22. ábrák szemléltetik. Az előbb ismertetett emelőelrendezésnél a kocsivezető, gyorsan egymás után következő fékezésnél és lazításnál, a lábat az egy- 60 mástól elkülönítve elrendezett (12, 13) emelőnek hol egyikére, hol másikára kénytelen elhelyezni. Ennél az emelő elrendezésnél előfordulhat, hogy a kocsivezetőnek lába, az egyik emelőről való le- 65 emelés után, nem talál rá azonnal a másik emelőre, hanem a láb bizonytalanul ide-oda vibrál, főleg akkor, amikor a kocsivezető előtt fekvő pályán végbemenő események elvonják figyelmét a fékező- 70 berendezés működtető emelőitől. Amikor gyors cselekvésről van szó, ez a bizonytalanság katasztrofális hatású lehet. Az emelőknek a 20—22. ábrák szerinti fogariatosítási alakjánál ez a lehetőség azáltal 75 van kiküszöbölve, hogy mindkét emelő ugyanazon csap körül lengethető, úgy hogy egyidejűleg egy- és ugyanazzal a lábbal működtethetők. Ennél az elrendezésnél a íékezés és lazítás mindennemű 80 időveszteség nélkül, közvetlenül egymás után mehet végbe. A vezetőszelep lazító tolattyújának mozgatása ennél az elrendezésnél csupán a féknyomásszabályozó vonókötelével történik. Ezt a tolattyiit te- 85 hát nem kapcsolja csuklós rúd az egyik lábítós emelővel. Ennek következtében a vezetőszelep forgó tolattyújának kissé eltérő kiképzése szükséges. A 20. ábra ennek az emelőelrendezésnek 90 oldalnézete. A 21. ábra elölnézete.. A 22., illetve 23. ábra a vezetőszelep tolattyúit a lazítási, illetve záró helyzetben szemlélteti. A (12a) lábítós fékemelő, 95 mint az előbb ismertetett foganatosítási alaknál, az (53) csuklós rúd segélyével, az (52) emelővel van összekötve, melynek segélyével a vezetőszelepnek (50a) fékező tolattyúját elmozgatjuk. A (12a) emelő az 100 erőteljes (70a) vonórúgó hatása alatt áll, melynek az a törekvése, hogy az emelőt állandóan a (77) ütköző leié húzza. A (13a) emelő a (12a) emelővel, a kettő számára közös (76) lorgáscsap körül leng. A lábítós 105 (12a) fékemelőliek a fékezés értelmében való mozgását a rugalmas (78) ütköző határolja, mely értezteti a vezetővel, hogy a lábítós fékemelő a rendes fékezés számára való helyzetet elfoglalta és a vészfékhely- 110 zethez való átmenet megtörtént. A (13a) emelő a (79) vonórúgó hatása alatt áll, mely gyengébb a (70a) rúgónál és arra szolgál, hogy a (13a) emelőt (82) ütközőjével addig húzza a (12a) emelő felé, míg 115 a (13a) emelő a (77) ütköző mellső oldalát el nem érte. Ha mindkét emelő terhelet-