88118. lajstromszámú szabadalom • Nyomólégfék gépi járművek számára

_ 4 -nak (69) csatornájával fedeződik. Csakis a (49) lazítotolattyúnak -ebben az állásában fékezhetjük le a gépi járművet a nyomólé^iíkkel, ami a lábítós (12) fék-5 emelő lenyomásával történik, mely a 17. ábra szerint (I)-nél a lazítási, (Il)-nél a közönséges és (Ill)-nál a vészfékezési helyzetben van szemléltetve. Mozgását a esuklós (53) rúd útján az (52) emelőre és 10 ezzel együtt az (50) fékező tolaityúra viszi át. Közönséges fékezés céljából a (12) emelőt az (I) helyzetből a (II) helyzetbe helyezzük át. Az (50) forgó tolattyú ekkor a 13. és 16. ábrákban szemléltetett hely-15 zetből a 15. ábra szerinti helyzetbe jut. A (63) csatorna a fedeződő (58) és (59) csatornák fölé kerül és a nyomólevegő az említett csatornaöszeköttetésen és a hozzá csatlakozó (19) csövön át (1. ábra) a hátsó 20 kerekek fékjeinek fékhengereibe áramlik. Ez az átáramlás fokozatosan történik, mert a (63) furat szűk. A mellső kerekek fékezetleníil tovább futnak. Ha a (12) lábítós emelőt már most elengedjük, ak-25 kor a (70) rúgó hatása alatt a 17. ábra szerinti (I) állásba szökken, ennek megfelelően az (50) fékezőtolattyú ismét a 13. és 14. ábrákban feltüntetett helyzetbe mozog vissza, rníg a (49) tolattyú a 15. ábra 80 szerinti helyzetben vesztegel. A vezetőszelep ekkor a záróhelyzetben van. A már megkezdődött fékezőhatás fennmarad, feltéve, hogy a fékhengernek, vagy az ezen hengert a vezetőszeleppel összekötő veze-35 téknek tömítetlenségei folytán nem szűnik meg. Vészfékezés megindításánál a (12) emelőt a (III) helyzetbe hozzuk (17. ábra). Az (50) forgó tolattyú emellett a 14. ábra szerinti helyzetet foglalja el. A 40 13. ábra szerinti helyzetből a 14. ábra szerinti helyzetbe való útja alatt végig kell mennie a 15. ábra szerinti álláson; ez, azt jelenti, hogy a nyomólevegő először a (63, 68, 59) csatornákon át fojtva 45 áramlik a hátsó kerék fékéhez, mely tehát kezdetben enyhén meghúzatik. Csak azután kerül az (50) tolattyú a 14. ábra szerinti helyzetbe, melyben a nyomólevegő már most nem csupán a hátsó kerék féké-50 hez áramlik bőséges mennyiségben a (62) csatornán át, hanem a mellsőkerékfék fékhengerei, a (61, 66, 58) összeköttetés útján, bőségesen kapnak nyomólevegőt, úgy hogy mindkét fék gyorsan húzatik meg. 55 A nyomólevegő azonkívül a (64, 69 és 60) , ; furatokon át e homokszórókhoz és a jelző kiírthoz vezető (21), illetve (23) csőhöz áramlik. Ha az (50) tolattyút a 13. ábra szerinti helyzetbe visszamczgaíjuk, akkor a mellső 60 és a hátsó kerékfék fékező hatása fennmarad, a homokszóró azonban lekapcsoltatik; egyúttal a jelző kürthöz vezető légáram is megszakad. A féknyomás czabályczó fékezéskor a 65 következőkép működik közre: Ha a kocsi nyugalomban van, akkor a (30) rúgók a (28) lendítő súlyokat (4. ábra) összehúzzák, a (14) vonókötél a (43) emelőre nem gyakorol húzást, a (13) emelőt 70 a rája ható (71) rágó az (a) helyzetbe húzza (18. ábra), a vele összeköttetésben álló (49) tolattyú a 16. ábra szerinti helyzetet foglalja el, mely a (43) emelő * helyzetének felel meg. Ebbe a helyzetbe 75 az emelőt a rája ható (72) rúgó fekteti. Ha a hajtótengely forogni kezd és az általa tovavitt féknyomásszabályozó a (14) kötelet megfeszíti, akkor a (43) emelő, a (72) rúgó hatása ellenében, az oc • helyzet- 80 bői a (3 helyzetbe leng, miáltal a vezetőszelep (49) tolattyúja a 13. ábra szerinti fékezési készenléti állásba kerül. Ha már most valamely fékezés megkezdődött és az (50) tolattyú, a fékhatás beállása után, 85 a 13. ábra szerinti záróhelyzetbe vissza van helyezve, akkor a (26) hajtótengely fordulati zárna, a fékező hatás folytán, mindinkább lassul. Végül oly csekély lesz, hogy a féknycmás-szabályozó (28) lendítő 90 súlyainak röpítő ereje nem elegendő többé a (30) rúgók feszültségének legyőzésére. A (28) lendítő súlyok a (31) korong pereméről elhuzatnak, úgy hogy a korong és a féknyomás szabályozónak tokja nincs 95 többé a (26) tengellyel kapcsolva és a (72) rúgó a (43) emelőt az a helyzetbe húzza (19. ábra). A (49) lazító tolattyú a 16. ábra szerinti helyzetbe jut. a nyomólevegő a fékhengerekből kiáramlik, a lefékezett ke- k rekek ismét teljes forgásba jutnak, a centrifugális erő ismét hat a (28) lendítő súlyokra, melyek újból a (31) korong felé röpíttetnek. Ily módon ismét húzás lép fel a (14) kötélben, mely a (43) emelőt a K P helyzetbe hozza. A (49) forgó tolattyú újból a 13. ábra szerinti helyzetbe kerül és az (50) tolattyúnak a 14. vagy 15. ábrák szerinti helyzetek egyikébe való áthelyezés után, ismét fékezés lép fel, illetve 1: ha ez a tolattyú a fékezési helyzetben vesztegelt, akkor új fékezés minden további nélkül beáll. Ily módon a fékező erő önműködően szabályozódik akként, hogy a legnagyobb fékező erőt érjük el, 1: anélkül, hogy a kerekek csúsznának. Ha a (16) féknyomásszabályozó (28) lendítő súlyai közvetlenül a (35) tokra hat-