88115. lajstromszámú szabadalom • Vonószalagszerkezet önmagukat vontató mótoros járművek számára

típusokra való alkalmazásánál nem szenved változást. A (6) és (7) vonólánckerekek a görgőváz végében a (8) csapágyak között van-5 nak elrendezve. A lánckerekek agyai a (9) tengelycsapokká vannak leesztergálva, melyek a (10) görgős csapágyakban járnak, utóbbiak a (11) fedelek segélyével vannak rögzítve, melyek a lánckerék 10 agyán átjáró (12) csavarorsóval vannak megerősítve. A (7) vonókereket a tengelycsap meghosszabbított részére felékelt vagy más módon megerősített (13) lánckerék hajtja. 15 A (13) kerékkel egy síkban a (15) hajtókerék van elrendezve, mely a (16) ék segélyével az (y) automobiltengely kúpos (17) végére van felerősítve, amely (y) tengelyt a mótor hatása alatt a dif-20 íerenciális kerékmű hajtja. A (15) kerék agya üregesen van kiképezve a (18) görgős csapágy felvételére, mely a kerék és az automobil (x) tartótengelye között foglal helyet. A görgős csapágyat a (19) 25 gyűrű biztosítja helyzetében, mely a kerék agyába van csavarva és mely az (y) tengelyt körülveszi. Ezen elrendezés folytán a lánckerék húzóhatása az (y) tengelyről a rögzített (x) tartótengelyre vi-30 tetik át. A (15) hajtó lánckerék a (20) lánc segélyével hat a (13) lánckerékre. A (21) vonógörgők a görgőváz ívalakú részének (3) oldallapjai között elrendezett (22) csapokon vannak ágyazva. A 35 vonószalag lánctagok sorozatából áll. Mindegyik lánctag a gumiból vagy azt helyettesítő más rugalmas anyagból készült, behelyezett (23) tömbbel van ellátva a talajjal való érintkezésre. A (24) 40 lánctagok oldallapjainak egymást átlapoló végei a (25) csapok segélyével vannak egymással összekötve, melyek a lánctagok végein átjárnak. Mindegyik csap a karimás (26) görgővel van ellátva, 45 mely a lánctag oldalai közötti térben foglal helyet és a csapon szabadon foroghat. A (26) görgőkkel a (6) és (7) hajtólánckerekek (27) fogai kapcsolódnak. A (7) lánckerék a vonószalagot a lánckere-50 kek körül tovafutni kényszeríti, amikor is az egyúttal az egész görgőváz körül fut. A (21) vonógörgők a (24) lánctagok oldalain kiképezett (28) sínfejekre fekszenek fel. A vonószalag a vonógörgők-55 höz és a talajhoz viszonyítva állandóan helytálló. A hajtott (7) vonókerék csupán a vonószalag minden tagjának sorozatonként való megemelését végzi. A vonószalagnak a talajon fekvő részével kapcsolódó vonólánckerék kapaszkodó, 60 illetve gördülő mozgása a rendszernek előrehaladását eredményezi. A vonógörgők a görgővázon nyugvó súlyt hordják és akadálytalanul gördülnek a (28) sínfejeken, amelyek folytonos sík pálya biz- 65 tosítása céljából eltolt kötéssel vannak elrendezve. A középső görgők célszerűen a (29) karimákkal vannak ellátva oly célból, hogy a vágány egyenesvonalú helyzete biztosíttassék. 70 A (28) sínfejek a lánctagok külső széleihez közel vannak megerősítve oly célból, hogy nagyobb alapíelületre tegyünk szert és hogy a görgősorozat elemeinek számát a (6) és (7) vonólánckerekek 75 mindkét oldalán azok kerületén túlmenően megnövelhessük. Ily módon egyéb előnyökön kívül maximális felfekvési felületet érünk el a vonószalag minimális hossza mellett. A (26) görgők (30) kari- 80 mái a vonólánckerekek fogainak oldallapjaival működnek együtt, úgy hogy a vonószalagot központos helyzetben tartják és annak a lánckerekekből való oldalas kisiklását meggátolják, ha a talajon 85 való egyenetlen, rézsútos felfekvés vagy más rendellenességek folytán oldalas feszültségek lépnek fel. A fékszerkezet a hajtótengellyel összekötött (15) lánckeréken megerősített (31) 90 dobból áll, melyre a (32) fékszalag hat, mely a (36) tengelyen megerősített (35) tartón (33) és (34)-nél elforgathatóan van megerősítve; a (36) tengely a görgővázon kiképezett (37) tartókarokban van 95 ágyazva. A (36) tengely, mely a járómű íékezőemeltyűjével csuklós összeköttetésben áll, lengő mozgást végez oly célból, hogy a fékszalagot a dobon a szalagra erősített (3S) kar segélyével összehúzza. jo< A fékeknek kettős szerepük van, amenynyiben egyrészt arra szolgálnak, hogy a járóművet előrehaladás ellenében dörzshatás útján rögzítsék és másrészt arra, hogy a differenciális kerékmű egyik ol- 10: dalát megfogják és ezáltal a kanyarodást megkönnyítsék. Ha a fékek egyikét működésbe hozzuk, akkor a differenciális kerékmű akként hat, hogy az egész hajtóerő a másik vonószerkezetre megy át, n< amikor is az utóbbi a rögzített vonószerkezet körül elfordulni kénytelen. Eléggé ismeretes, hogy mily nehéz egy automobilt mély homokban csupán a mellső kerekek segélyével kormányozni. 11 A vonószalag meglazulásának kiküszö-