87489. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső két vagy három elektódával, nagy teljesítményekhez

_ 2 — tetéssel bír és úgy belső, mint külső felületén igen finomra van csiszolva. A hengeralakú rács „kalitkahorgony" módjára kiképezett dróthálóból áll, amely-5 nek pl. wolframból készült (5, 5) tartórúd jai mindkét végüknél fogva két (6, 6) fémgyűrűbe vannak beillesztve, melyeket az anódához hasonlóan (7, 7) zománcpeckek hordanak és amelyeknek egyike, a 10 (8) vezető útján, kifelé vezető összeköttetéssel van ellátva. A háló rudakra csavar -alakuan felcsévélt, a legfinomabb nehezen olvadó fémhuzalból való tekercsből áll. Ez a csavaralakúan tekercselt fémhuzal al-15 kotja a tulajdonképpeni rácsot, míg az (5, 5) rudak csupán tartók gyanánt szolgálnak. A katóda a vasból vagy más nehezen olvadó fémből készült üreges (9) henger -20 bői áll. Az ezen henger fenekén alkalmazott (10) csőtoldat a (11) szigetelő csövet fogja körül, mely üvegből és pedig az (1) csővel egy darabból készül és a katóda tartója gyanánt szolgál. 25 A (9) henger, külső oldalán fémoxidréteggel pl. báriumoxidréteggel van burkolva, belső felületén korommal van bevonva, feneke pedig, a (13) vezető útján, kifelé vezető összeköttetéssel van ellátva. 30 A (9) henger belsejében a vashuzalból vagy más oly fémhuzalból készült (14) reosztát foglal helyet, amelynek fajlagos villamos vezetési ellenállása a hőmérséklettel igen gyorsan növekszik. Ez a huzal 35 is korommal van bevonva és egyik végénél fogva a (9) henger fenekével van öszszekötve, úgyhogy a (13) vezeték útján szintén kifelé való összeköttetést kap. A huzal másik vége a (15) fémlemezzel van 40 összekötve, mely az (1) cső másik végén lévő (17) szigetelő csövet befogadó (16) henger fenekét alkotja. A (15) lemez, a (18) vezető útján, kifelé vezető összeköttetéssel van ellátva. Ha a (13) és (18) veze-45 tékek közé kapcsolt áramforrásból áramot bocsátunk a reosztátba s ezt izzó állapotba hozzuk, akkor a reosztát a katódát sugárzás útján felhevíti és képessé teszi arra, hogy kibocsássa a szükséges elektronokat 50 oly célból, hogy valamely áram az anódáról a katódára mehessen át, mimellett az áram a (4) vezető útján jut a csőbe és a (13) vezető útján áramlik ki. Ezen háromelektródás csőnek sajátos szerkezeti kikép-55 zóse a következő megfontolásokon alapszik: A katódának azért van itt nagy felülete, hogy ampéreket szolgáltathasson, szemben az eddigi, milliampéreket szolgáltató katódacsövekkel, amelyeknél a katóda fémszálból állott. Ez a fémszál az 60 áramnak az anóda felé való vezetésére szolgált és akként volt megszabva, hogy a fémszál felhevüljön. Az áram intenzitása valamely hozzákapcsolt, az iparban használatos készülék fogyasztásához mér- 65 ten szabályozódik. Minthogy a katóda hőmérsékletének pontosan állandónak kell maradnia, úgy ez a berendezés csak akkor engedhető meg, ha az anódáról jövő áram intenzitása a 70 hevítőáraméhoz képest igen alacsony mértéken marad. Ez könnyen lehetséges akkor, ha az anóda csupán milliampéreket szolgáltat, ha azonban ampéreket szolgáltatna, úgy a cső falán át alacsony feszültség mel- 75 lett nagy intenzitású hevítő áramnak kellene átjárnia. Azonban nagy nehézségekkel állanánk szemben, ha az áramot a cső falán át kellene keringtetni. A hevítőáramot tehát különálló áram- 80 körben kell keringtetni. Minthogy valamennyi szigetelőanyag magas hőmérsékleten vezetővé válik, nem lennénk képesek arra, hogy a katódát ezzel az árammal vezetés révén hevítsük fel. Ezért itt a kató- 85 dát sugárzás útján hevítjük fel és hogy ezen felhevítést megkönnyítsük, evégből a katódát alkotó üreges henger belső felületeit, valamint a hengerben lévő reosztát huzalját korommal vonjuk be. 90 Ez a reosztát mintegy hőmérő gyanánt szerepel, mivel a reosztát ellenállásának mérése alapján megállapíthatjuk a katóda belső hőmérsékletét. Ha a reosztátot vashuzalból vagy más, nagy hőegyütthatójú 95 fémhuzalból készítjük, íigy a hevítő áramnak önszabályozódását érjük el, mely hevítő áram intenzitása a hőmérséklet növekedése folytán gyorsan csökken, ha a reosztát végei között állandó feszültséget 100 tartunk fenn. A katóda külső felülete fémoxidokkal van bevonva és ezek azok, amelyek a hevítés behatása alatt vezetőkké válván, az elektronokat kibocsátják. Ezek az oxidok 105 nagyszámú elektront olyan, aránylag alacsony hőmérsékleteken, mint pl. sötétvörös izzásnál is kibocsátanak, amelyeken a fémek az elektronok számára gyakorlati fogalmak szerint áthatatlanok maradnak, no Ezért wolframhuzalból, vagyis oly anyagból álló rács alkalmazható, mely elektronok kibocsátására teljesen képtelen, még akkor is, ha a katódával azonos hőmérsékletű. 115 Ezzel szemben abban az esetben, ha a katóda teljesen fémből volna, a katódának a rácshoz és még inkább az anódához vi-