87239. lajstromszámú szabadalom • Légtömlős futóabroncs és eljárás annak előállítására

— 2 — tásánál a mag kerületéit először gumi­szerű ragasztóanyaggal bevonjuk és az­után a mag egymással szemben fekvő ol­dalain, még' pedig azokon a helyeken, 5 amelyekre a futóabroncs karimája kerül, a (2) csíkot helyezzük el. A (2) csík oly anyagból készül, amelynek nagy súrlódási tényezője van és amely a magköpenyre felvitt ragasztóanyaghoz jól tapad. A (2) 10 csíkok a maghoz képest gyűrűszerűén vannak elrendezve és oly szélesek, hogy azok (3) és (5) pereme fent és lent a (4) karimán túl nyúl, úgy hogy azok az abroncskarima körül fektethetők. A (2) 15 csík alsó (5) pereme szabadon fekszik és a maggal nem áll összeköttetésben. A mag fölött a (6) bevonat van, amely ugyancsak ragasztható anyagból van és a maghoz tapad. A (6) bevonat a mag egész 20 kerületét födi és a (2) csíkra fekszik. A (6) bevonatra már most a köteleket az alább ismertetett módon fektetjük. Az abroncsváz több (7) szalagból áll, amelyek mindenike több (8) kötélből vagy 25 szálból van összetéve. Az egyes szalagok számára tetszőleges számú kötél használ­ható. Előnyösen öt kötelet használunk, amint az a rajzokon a 4., 8. és 9. ábrában fel van tüntetve. A kész szalagokban az 30 egyes, gumiszerű anyaggal egymáshoz ra­gasztott kötelek úgy vannak alakítva, hogy az abroncskarima közelében fekvő (9) végek laposak (5. ábra). Az összelapí­tott végek kisebb átmérője derékszögben 35 áll a futóiabroncshoz. A kötelek a lapított végből, még pedig az oldalakon a karima mentén hengeres (10) keresztmetszetbe mennek át (6. és 9. ábra), azután pedig az összelapított (11) középrészben folytatód-40 nak. A (11) középrészben a kisebb átmérő a futóabroncs síkjában derékszögben fek­szik a lapos végrészek kisebb átmérőjé­hez. Az egyes köteleknek alakítás előtt hengeres keresztmetszetük van és azokat 45 tetszőleges módon összelapítjuk, úgy hogy az előzőkben ismertetett alakjuk legyen. A kész szalagok emellett a (11) középrész­ben a legszélesebbek és szélességük a (10) oldalrészek, valamint a (9) végrészek felé 50 fokozatosan csökken. A végek (12)-nél he­gyes szögben le vannak vágva, úgy hogy a kötélszalagok végei a karima gyűrű­alakjához alkalmazkodnak, ha a szalago­kat ferdén a kellő helyzetbe hozzuk. Az 55 egyes (7) kötélszalagok úgy vannak ki­képezve, hogy a mag megfelelő felületeit pontosan és mindenütt födik. A kötél­szalagok előállításánál ily módon figye­lemmel vagyunk az abroncskarimától a talpig növekvő kerületre. i A szalagok hossza úgy van meg­választva, hogy a magon a kívánt ferde vagy átlóirányban való elrendezés mellett a mag egyik oldalának egyik pontjától, amely a (4) abroncskarima helyének felel ( meg, a mag másik oldalának megfelelő pontjáig érnek, emellett azonban az egyes végek az abroncskarima alá fektethetők. Az egyes szalagokat az előzőkben ismer­tetett alakban és állapotban egymás mel- : lett a magon rendezzük el, amíg a szala­gok a mag kerületi felületét teljesen nem födik. A szalagokat a magsíkjához ferdén fektetjük, amint az a 2. és 8. ábrában fel van tüntetve. A szalagok végeit azután \ lefelé a mag oldalai mentén vezetjük, úgy hogy azok a (2) csíkkal érintkezésbe jön­nek. A szalagokat a 2. és 8. ábrában fel­tüntetett helyzetben a ragasztóanyagból való (6) bevonat tartja meg. í A találmány értelmében a (7) szalagok a mag több pontjában egyidejűleg helyez­hetők el. Az egyes szalagokat ezen célból egymástól bizonyos távolságban rendez­zük el (2. ábra) és az utánuk következő í szalagok minden kiindulási pontnál egy­idejűleg egymás mellé sorozhatok, amíg a mag felülete teljesen födve nincsen. Ezen munkafolyamat alatt a magot oly módon forgatjuk, hogy a szalagok elhelyezése a £ kiindulási ponttól egyenletesen történhet. A (7) szalagok elhelyezése azonban egy kiindulási helyből is oly módon történhet, hogy az egyes szalagokat egyenként és egymás után fektetjük a magkörül, amíg í a magfelület teljesen födve nincsen és az utolsó szalag végeit a kiindulási szalagnál nem rögzítettük. A találmány tárgyát tevő eljárás segé­lyével elért egyenletes feszültség a talál- 1 mány fontos jellemző sajátsága. A (7) sza­lagoknak az ismertetett módon való el­rendezésénél, az összes szalagok egyenle­tesen feszesen fekszenek a magon. A sza­lagok kifeszítése tetszőleges módon tör- 1 ténhet. Az egyes szalagokat a ragasztó­anyagból való (6) bevonat és a (2) csíkok rögzítik. Az egyes szalagok egyenletes fe­szültségi állapotát azáltal érjük el, hogy a szalagokat egymást követőleg rendez- 1 zük el. Ez az állapot az egész munka­folyamat alatt fennmarad, amíg a mag felülete befödve nincsen. Az ismertetett munkafolyamathoz tetszőleges befogószer­kezet használható, amely a magra fek- 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom