86933. lajstromszámú szabadalom • Vezérműves lapát-, illetve vitorlarendszer vízierőgépek, szélmótórok, vízi és légi járművek részére

— 2 — karlioz csatlakozó (14) kereket fogásba hozzák, melyről az energia levehető. A vitorlarendszer fogaskerékszerkezete, melyet, — hogy nagy fogaskerekek alkal-5 mazását mellőzzük, — a 4. ábra szerint kúpkerékrendszer helyettesíthet, egyúttal vezérműrendszer is, mert ha a fix (8) fo­gaskereket például negyedfordulattal el­forgatjuk, a vitorlák (45) foknyi szöggel 10 fordulnak el, miáltal a szerkezet holtponti állásba kerül; a (8) fogaskeréknek további negyedforgatásával pedig a vitorlákat még (45) fokkal forgatván el, ezek forgás­iránya, — minthogy a közegellenállással 15 szemben ismét a leghatásosabb, de az ere­detivel ellenkező helyzetbe kerültek, — a (8) kerék körül épen megváltozik a ko­rábbi forgásiránnyal szemben. A két for­gásirány és a holtponti állások között az 20 erőátadás fokozatosan állítható be. Ha az 1. ábrában feltüntetett szerkeze^ tet nem vizierő-gépnek vagy szélmotor­niak, hanem vizi vagy légi jármű motor­jának, vagyis meghajtó szerkezetnek te-25 kintjük, mint fentebb említettük, műkö­dése ugyanaz marad, csakhogy ez. esetben a (14) kerék nyers meghajtást, a (3) lapát (1. ábra) esik a haladás irányába s az át­fordulásnál erre merőleges (4) helyzetben 30 pedig — belekapaszkodván az ellenálló közegbe — előre viszi a járművet. A kö­zépső (8) keréknek szabályozó beállítása a jármű haladási irányának megváltoztatá­sára itt is megmaradhat. 35 Alkalmazást nyerhet tehát a szerkezet úgy vizi, mint légi járműveken is, az utóbbiakon nemcsak előrehaladásra, ha­nem a (7) tengely vízszintes elrendezésé­nél emelkedésre, esetleg a földről való füg-40 gőleges felemelkedésre is. Az 1. és a 2. ábrában bemutatott szer­kezet egy foganatosítása alakját vizierő­gépeken a 3. ábra tünteti fel elölnézetben. 45 Ebben a kivitelben az erő felvételére az 1. és 2. ábrához hasonlóan szimmetrikus elrendezésben két pár vitorla nyer alkal­mazást. A feltüntetett helyzetben a (16) és (17) vitorla veszi át az energiát, míg a 50 (18) és (19) vitorla éllel, tehát a legkisebb ellenállással halad a vízzel szemben. A (20) és (21) hüvelyhez erősített (22) és (23) fogaskerekek álló kerekek, melyeken a kétannyi fogszámmal bíró (24) és (25), il-55 letve (26) és (27) fogaskerekek a közbeik­tatott (28) ós (29), illetve (30) és (31) ke­rekek közvetítéséivel lefejtődve, a (16, 17, 18) és (19) vitorláikat a (32, 33) tengely körüli forgásukkor saját (34, 35, 36) és (37) tengelyük körül a hajtókarral ellen- 60 tétes irányú és félakkora szöggel elfor­gatva. mindenkor a megfelelő helyzetbe állítják. A sematikus 1. és 2. ábra szerinti (9) hajtókart ebben a kivitelben a négy (38, 65 39) és (40, 41) kar helyettesíti, melyek a (32, 33) tengelyre ékelve, ezeket forgásba hozzák. E tengelyek alul legcélszerűbben (42, 43) golyós csapágyazást nyernek, fe­lül pedig erőátadás céljából a (44, 45) kúp- 70 kerekeket viselik, melyek a (46, 47) kúp­kerekek útján az energiát a (8) tengelyre viszik át, melynek (49) hajtókerekéről vagy tárcsájáról az levehető. Ha meg akarnánk változtatni a forgás- 75 irányt, az (50, 51) anyák megoldása után a (20, 21) hüvelyre helyezett (22, 23) fo­gaskerekeket 180 fokkal elforgatjuk, mi­által a vitorlák a rajzban feltüntetett helyzethez képest 90 fokkal fordulnak el 80 (34, 35, 36) és (37) tengelyük körül. A 4. ábra a találmány szélmotorként való alkalmazásának részletrajza a szabályozó vezérművel kapcsolatban, az 5. ábra pedig ezen szélmotor egész el- 85 rendezésének elölnézete. Az erő átadása az (52, 53) vitorláikról az (54) főtengelyre, a vitorlák (55, 56) ten gelyéről az ezeket a főtengellyel összekötő és ehhez ékelt (57, 58) karok közvetítésé 90 vei egészen hasonlóan történik, mint a 3. ábrában bemutatott vizierőmű esetén, azzal a különbséggel, hogy az (52, 53) vi­torla (55, 56) tengelyére nem homlokkere kek, hanem az (59, 60) kúpkerekek van- 95 nak helyezve, melyek a (61) fix kúpkeré­ken a (62, 63) és (64, 65) kúpkerekek és az ezeket összekötő (66, 67) tengelyek közve­títésével fejlődnek le, de félakkora szög­sebességgel, mint az (52, 53) vitorláknak 100 az (54) tengely körüli szögsebessége. A (61) kiípkerék ebben a kivitelben nin­csen a stabil állványhoz erősítve, hanem egy abba ágyazott (68) forgó zsámolyba A (68) forgó zsámoly (69) nyúlványára 105 van erősítve a nagy felületű (70) kor­mánylapát, melyet rögzítés céljából felül még a (71) nyúlvány köt össze a (72) go­lyós csapágy közvetítésével az (54) főten­gellyel. A kormánylapát mindig a szél 110 irányába fordul és a (61) kúpkereket is magával viszi és ezzel a szél irányának minden változásakor a vitorlákat megfe­lelő szög alatt tartja, amelyek azonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom