86933. lajstromszámú szabadalom • Vezérműves lapát-, illetve vitorlarendszer vízierőgépek, szélmótórok, vízi és légi járművek részére

Megjelent 1931. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86933. SZÁM. — Vd/3. OSZTÁLY. Vezérmfives lapát-, illetve vitorlarendszer vizierőgépek, szélmotorok, vízi-és légijárművek részére. Keresztessy Kálmán főgépész Dombrád. A bejelentés napja 1923. évi junius hó 2-ika. Vízierőműveken, hajókerekeken eddig­elé olyan lapátokat alkalmaztak, amelye­ket vagy fixen rögzítettek vagy pl. excen­terrel állítottak. Az előbbiekkel teljes 5 erőátvitel, illetve átadás még megközelí­tőleg sem, az utóbbi, eddig használatos rendszerekkel pedig a cél szintén csak részben volt elérhető, amennyiben a la­pátoknak e cél érdekében való állítása 10 csak tökéletlenül volt elérhető. Szélkerekek lapátelrendezése az axiál­turbinákéhoz hasonló lévén, az áramló le­vegő energiájának nagy része, minthogy a levegő nemcsak ütközik, hanem a fer-15 dén beállított lapáton le is siklik, elvész. Ezzel szemben a találmány tárgya olyan lapát-, illetve vitorlarendszer, melynek lapátjait, illetve vitorláit megfelelő vezér­műrendszer az ellenállás közegéhez min-20 denkor automatikusan a legalkalmasabb helyzetbe állítja. Lehetővé válik ezzel egyúttal a lapátoknak, illetve vitorláknak szélmotorokon radiálturbinaként való al­kalmazása. 25 Sematikusan a találmány lényegét az 1. ábra tünteti fel elől-, a 2. ábra pedig felülnézetben. Az (1, 2) fogaskerékhez szorosan kötött (3 és 4) vitorla az (1 és 2) kerékkel együtt-30 forog ezeknek (5), illetve (6) főtengelye körül s ezekkel együtt a (7) tengelyre ékelt (8) fogaskerék körül, melynek (7) tengelye a (9) hajtókarban van ágyazva. Az (5 és 6) tengely a (9) hajtókarhoz van rögzítve. 35 Az (1, 2 és 8) kerék között az (1 és 2) ke­rék forgásirányának megváltoztatására elhelyezett, tetszőleges nagyságú (10, 11) fogaskerekek (12, 33) tengelye ugyancsak a (9) hajtókarban nyer megerősítést. E (9) hajtókarhoz csatlakozik a (14) fogas- 40> kerék, mely az erőátadásra vagy az erő­felvételre szolgál. Az 1. és 2. ábra olyan megoldást tüntet fel, melyben csak két vitorla nyer alkal­mazást, egyenletesebb erőátadás céljából 45 azonban egészen hasonlóan több vitorla is alkalmazható. Akár vízierőgépnek vagy szélmotornak tekintjük a szerkezetet, akár pedig mint vízi vagy légi jármű meghajtó szerkeze- sö­tét vizsgáljuk, működésének módja ugyanaz marad. A (15) nyilak a közeg­ellenállás irányát jelzik, mely közeg bele­ütközik a (4) vitorlába és ezt a (9) hajtó­karral együtt a (7) tengely körül a (15a) 55 nyíl irányában elforgatja. E körülfordu­láskor azonban az (1, 2) fogaskerekekkel kapcsolódó (10, 11) bolygókerekek lefej­tődnek az álló (8) fogaskeréken s mivel 1) és (2) keréknek kétannyi foga van, go mint a (8) keréknek, a (9) hajtókarnak 180 foknyi körülfordulása alatt a (3 és 4) vitorlák saját tengelyük körül a (9) hajtó­karral ellentétes irányban épen (90) fok­kal fordulnak el. A (4) vitorla tehát az 65 elfordulás után a (3) vitorlának az 1. és a 2. ábrán feltüntetett helyzetébe kerül, a (3) vitorla pedig a (4) vitorlának hely­zetét foglalja el. A vitorlák a közegellen­állással szemben tehát a legkisebb ellen- 70 állással haladhatnak, ennek irányába eső útjukban pedig a legnagyobb ellenállást fejtik ki. Ennek folytán az áramló levegő vagy víz a vitorlákat a velük a (9) hajtó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom