86882. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasuti kikapcsoló

27. ábra a megfelelő oldalnézet. 28., 29. és 30. ábrák hoimloknézetben. illetve a 28. ábra XXIX vonala szerinti metszetben, illetve részbein a 28. ábra 5 XXX vonala szerint metszett alaprajzban tüntetik fel kapcsolásra kész helyzetben a kapcsoló tar tó működtető és záró szerkezetének egy további változatát; 31. és 32. ábrák e szerkezetet homlok-10 és oldalnézetben, nem-működő helyzetben tüntetik fel. Az 1—9. ábrákban a találmány tárgya oly kocsikkal kapcsolatiban van feltüntetve, melyek folytonos centrális vonórúd-15 dal ós oldalütközőkkel birnak. Az (1) kapcsolóihorgot a (2) csapon hordó (3) keresztfej a centrálisán a szokásos kapcsolóhorog alatt s valamivel az alváz homlok-harántgereindája alatt, ezem 20 (a) harántgerendához rögzített (5) lemez vízszintes (4) résében csúszhat el. A (3) keresztfej a (b) vonórúdhoz a pl. felhasított (8) állványrész révén úgy van kapcsolva, hogy a vonórúdnak integráns ré-25 szét képezze. Ennek folytán a kapcsoló és a vonórúd együttesen mozognak előre és hátra. Némely esetben a horogtag közvetlenül akasztható a vonórúdra. Oly célból, hogy a kapcsoló helyzetét 30 laza, vagy feszes kapcsolás céljára állíthassuk be, vagyis hogy a kapcsoló többékevésbé nyúljon túl a kocsi végén, a (3) keresztfej belső végére mereven erősített csavarmenetes (7) hüvely a (b) vonórúd-35 hoz mereven erősített (6) állmnyrészben iöroghatóan, de el nem tolhatóan ágyazott (8) csavarorsóval fog össze, melynek ékelt (9) fogaskereke a (6) állványrészben ágyazott (11) orsók (2. ábra) (10) ékelt 40 k úp iker ekei bármelyikével működtetiheitő. A (11) orsók oldalt a kocsi oldalén túlnyúlnak, (12) ágyakban vannak vezetve s (13) fogantyúval vannak ellátva. Bármelyik (13) fogantyú forgatásakor a (8) orsó 45 forgása a (7) hüvelyt s ezzel a (3) keresztfejet és (1) kapcsolóihorgot előre, vagy hátra viszi. Az 1. és 2. ábráiban feltüntetett fogaskerék-áttétel helyett a (8) tengelyre csigák érék is lehet szerelve, ine-50 lyet egy a kocsi egyik oldalától a másakig nyúló s mindkét oldalon fogantyúval ellátott, orsóra szerelt csiga működtethet. Ezen hajtóművek bármelyike a kocsialváz bármely helytálló részéhez, vagy 55 állványához is erősíthető a (6) állványtól függetlenül, mely esetben a (9) kúpkerék, illetve az ezt helyettesítő esiigakerélk a (8) orsón eltolódhafóam szerelendő. Szoros kapcsolás létesítésére célszerű az (1) horgokat a kapcsolás előtt hátra- 6 húzni, noha ezt a kapcsolás eszközlése után is lehet bizonyos mérvben végezni; utóbbi módon azonban igen feszes kapcsolást nem lehet létesíteni, mert a kerékáttételi túlságosan igény bevétetnék. A 6 9—13. kerék-áttétel (vagy az ezt helyettesítő esigakerókmű) egyúttal szorosan kapcsolt kocsik oldására is használható, ha e szerkezetek révén az egyilk, vagy mindkét kapcsolót annyira mozgatjuk ki- 7' felé, míg az alsó kapesolóhoroig a másiktól megszabadul ós nem-működő helyzetbe billen. Az (1) horogniak helyes kapcsoílóhelyzetben való tartásiára a kocsi bármely 7 oldaláról működtethető (14) táimforgattyú szolgál, mely TJ-alakikal bir s mereven van szerelve, vagy egyesítve közvetlenül az (1) horog alatt a kocsi egyik oldaláról a másikig nyúló (15) rúd- 8i dal, mely az (a) gerenda két végéhez erősített (17) állványokban s az (5) lemeznek a (3) keresztfej alatti (16) ágyaiban eltolhatóan és foroghatóan ágyazott. A (15) rúd két vége derékszögben van le- 8í hajtva s működtető (15a) fogantyúkat képez a kocsi két oldalán. Célszerű a (15) rudat két darabból készíteni s azokat (3. és 5. ábra) kettős csavarmenetű (18) hüvely révén kapcsolni, melynek révén a 9< rúd hosszát is módosíthatjuk. A (17) állványokhoz erősített (19) lapok különböző hosszúságú, lényegileg T-alakú függélyes résekkel vannak ellátva, melyek egy vízszintes résből úgy nyúlnak lefelé, 9; hogy (20, 21) rovásokat képeznek, melyekben a lapon kereszitülnyúló (15a) fogantyúk alátámasztottan nyugodhatnak és zárolhatok. A kurta (20) rovások a fogantyúkat azon helyzetben tartják, melyben 1( az (1) horog a (14) forgattyú által (1., 3., 4. és 8. ábra) működő, vagy kapcsoló helyzetbe van emelve, míg ha a fogantyúk a mély (21) rovásokban nyugszianak, a (14) forgattyú az (1) horgot működésen kívüli K helyzetbe hagyja billenni (5—7. ábra). Láthatjuk, hogy a (15a) fogantyúnak a (20) és (21) rovások egyikéből a másikába való áthelyezéséhez több különböző mozgás szükséges, amennyiben a fogantyút lí előbb meg kell emelni s azután eltolni oldalirányban, mielőtt a kívánt rovásba ejthetnek; a (15) fogantyú tehát biztosan van rögzítve s rázkódások nem okozhatják helyválitozását. 11 Ha a kocsik lazán, vagy csak kissé feszesen vannak kapcsolva, az oldást egyszerűen azáltal végezhetjük, hogy az alsó