86788. lajstromszámú szabadalom • Elektronkisülési készülék
— 2 — pedig lemez-áramnak nevezni. A rács feladata abban áll, hogy a katóda és az anóda közti elektrostatikus mezőt módosítsa és ezáltal az elektron-áramot vezé-5 relje. Az 5. ábrabeli kiviteli alaknál az (5, 6, 7, 8, 9, 10) és (11) támasztó és vezető huzalok a (12) szárba vannak forrasztva, mely viszont a zárt (13) üvegkörtébe van erősítve, melynek (13') foglalatja az áram-10 vezető-pólusokkal van felszerelve; a rajzon e (14) pólusok közül csak kettő van feltüntetve. A készülék evacuálásának első művelete gyanánt a (13) üvegkörtét evacuálás köz-15 ben legalább 360°-ra, és lehetőleg oly magas hőmérsékre hevítjük, melyet az üveg összelapulás nélkül még kibír, oly célból, hogy gáztartalmától lehetőleg megfosztassék. A (3) anódát is megszabadítjuk gáz-20 tartalmától, célszerűen a szivattyú folytonos működése közben, vacuurnban való elektromos bombázás révén. E céltól a katódát izzásba hozzuk s oly feszültséget alkalmazunk, hogy a katóda és az anóda 25 között áram menjen át, mely ilyen módon a gázt kiűzi. Ha a körte és az elektródák eléggé gázmentesekké lettek, fogyással szemben lényegileg ellentálló gázt bocsájtunk be, pl. egy ritka gázt, mint amilyen 30 az argon, hélium vagy neon. Nitrogén is használható ugyan, de kevésbbé jó eredménnyel. Ha a gáznyomás kb. 15—75 micron nagyságú lett, a (13) körtét beforrasztjuk; a gáznyomás mérve az elektródák 35 geometriai viszonyaitól függ. Az 5. ábrabeli szerkezetben pl. 20—60 micron nyomás alkalmazása ajánlatos. Az ilyen cső szokott módon működtethető detektor gyanánt egy rádió-rendszer-40 ben, p], az 1. ábrának megfelelően. A (4) rács pl. azáltal kapja a (IS) antennáról a jeleket, hogy a (20) kondenzátorral sorba kapcsolt (19) transformátor-tekercs sekundar tekercselésével van kapcsolva. A 45 eekundar-tekercs másik pólusa az (1) kalódával van összekötve. A (20) kondenzátorral párhuzamosan rendezhető el a (23) ohmikus ellentállás, míg a (24) kapcsoló révén úgy a kondenzátort, mint az ellent-50 állást rövidre zárhatjuk. A transformátor sekundar-tekercsével párhuzamosan kapcsolhatunk be egy beállítható (25) kondenzátort. Az (1) katóda és (3) anóda áramkörébe egy alkalmas felvevőkészüléket, 55 pl. (21) telefon-felvevőt iktathatunk egy alkalmas áramforrással, pl. (22) teleppel sorba kapcsolva. Az anóda- vagy lemez-áramkörben a (22) telep feszültségét közelítőleg az ionizálási feszültség fölé, de lénj^egesen azon 6 feszültség alá állítjuk be, amelynél a detektorban lévő gáz ionizálása oly nagymérvűvé válik, hogy kék izzás fellépésére van hajlam. A működő lemez-feszültség célszerűen 18—23 Volt. Ily feltételek mel- 6 lett a detektor lényegesen nagyobb érzékenységgel bír, mint a pliotron-typusú vacuum-detektor. A gyakorlatban a lemezfeszültséget és a huzal áramát addig változtatjuk, amig a felvevőben a maximális 7i hatást érjük el és az így megállapított legkedvezőbb beállítások hosszú időtartamon keresztül változatlanul tarthatók meg. Ügy látszik, hogy ezen érzékenység a 7í cső némely kritikus körülményéhez van fűzve, melyek legalább részben a 2., 3. és 4. ábrákban szokott módon feltüntetett rács- és lemez-karakterisztikák kapcsán magyarázhatók meg. A 2. ábrán példa- 81 képen van egy karakterisztika feltüntetve, mely a lemezáramoknak ordináták és a lemezfeszültségeknek abscissák gyanánt való beállításából adódik. Azon áramokat, melyek különböző bevitt feszültség mellett 8; olyan készülékben adódnak, melynek légritkítása akkora, hogy a maradék gáz ionizációja elhanyagolható, a (26) görbében vannak felvéve, mely egy rövid szakaszon, kb. 10—15 Volt fölött lényegileg 9( a tiszta elektromos vezetés ®/2 hatványtörvényének engedelmeskedik, vagyis ilyenkor a különböző bevitt feszültségekkel létrehozott áramok a feszültség 3 4 hatványával arányosan változnak. A talál- 9; mány szerint kiképezett és ionizálható gázt tartalmazó csőben a növekvő feszültséggel erősödő áram magasabb és folytonosan nagyobbodó hatvány szerint változik, úgy hogy a karakterisztika jóval K meredekebb, mint ezt a (27) görbe mutatja. Ezen lemezáram-karakterisztikával szorosan összefügg a rácsfeszültség-lemezáram karakterisztikája, mely a 3. ábrában van feltüntetve. Ha egy bizonyos csőben K különböző egyenletes feszültségeket alkalmazunk a lemezáramkörben és a rácsfeszültséget zérus fölött és alatt változtatjuk, megfelelő lemezáramok sorozatát létesítjük. A 3. ábrán a (28) görbe egy u vacuum-cső zérus alatti és feletti rácsfeszültsége és az egyenletesen alkalmazott 40 Volt-nyi feszültségű leinezáramkörben lévő áramerősségek viszonyát mutatja. A találmány szerinti csőben 20 Volt állandó n lemezfeszültség mellett a rácsfeszültség
