85585. lajstromszámú szabadalom • Áttételi és kapcsoló készülék

— 2 — közelébe esik, (H) nyom ódarabokkal vannak ellátva, amelyek helyzete beállítható, amint azt a következőkbein leírjuk. A hajtómű szabályozója a hajtóművet 5 átfogó és közrezáró toknak egyik végén van. A szabályozó az (I) vezetékből áll, amely úgy van meghajlítva, hogy hozzáülik a nyomó tagok körpályájához. A vezeték a (2) helyen lenghetőn van ráerősítve 10 a tokra és egy (3) csavar segélyével olykép állítható be, hogy az a felülete, amelynek mentében a nyomótagok mozognak, vagy a forgási síkkal, vagy pedig a menet emelkedéssel párhuzamos, avagy valamely 15 közbenső helyzetet foglal el. A nyomótagoknak a szabályozóvezetékkel érintkező részén (J) csigák vannak elrendezve a súrlódás csökkentése céljából. A fogazott tolókák egymásután kapasz-20 kodnak a csigába és ha a szabályozóvezeték párhuzamosra van állítva a forgási síkkal, akkor oly sebességgel eszközlik a meghajtást, amilyet a hajtó és hajitóelem közti áttevési viszony megenged. Ha azon-25 ban a szabályozóvezeték a csigaemelkedéssel van párhuzamosra állítva (1. ábrában pontozott vonallal rajzolva), akkor a fogazott tolókák lényegileg a csiga gördülőfelületein végigcsúsznak, de hajtás nem jön 30 létre. Ha a szabályozóvezetéket közbenső állásba állítjuk, akkor részleges csúszás téphet föl és tehát a hajtott elem zérus és a legnagyobb sebesség közti megfelelő sebességgel fog mozogni. 35 Ebből látható, hogy a sebesség változása pontos szabályozásnak van alávetve és a két szélsőség, vagyis határ között a csúszásnak megfelelő viszonylagos elmaradás szabályozása révén végtelen kis fokozatokban 40 határozható meg. A meghajtás valamennyi sebességnél teljesen kényszermozgású. Világos továbbá, hogy ez a hajtómű vagy sebességváltó hajtómű vagy pedig tengelykapcsoló gyanánt, avagy mindkét célra 45 használható. Mielőtt leírnók annak módját, hogy miképpen eszközlendők a szükséges beállítások, hogy a fogak kapcsolódjanak a csigába, mikor forgásuk közben odaérnek, 50 ajánlatos lesz elmagyarázni, hogy a hajtóélem (Y) ponttól (2. ábra) (Z) pontig kulcsolódik bele a csigába és azt is meg kell figyelnünk, hogy egy fél fordulat alatt minden egyes fogazott tolóka belekapasz-55 kodik a csigába, míg a másik fél fordulat alatt ,a csigák oly helyzetbe tolódnak, amely az újra való belekapaszkodáshoy. szükséges. Abból a célból, hogy a fogak a csiga mindenkori állásánál kapcsolódjanak, egy 60 (K) vezetősín (3. ábra) van beépítve, amely rézsútos harántállása révén e végből viszszatólja vezetékeikben a fogazott tolókákat. Ezen vezetősín (L) végére egy rugó hat és ezen alkatrész segélyével mozgattatnak 65 el vezetékeik mentében a fogazott tolókák az ékszerűen alakított nyúlványok felé, amilyenek (M)-inél vannak a hajtott henger zárt végének belső felén (1. ábra). Ezen ékszerű nyúlványok úgy vannak ala~ 70 kítva és megerősítve, hogy megfelelnek a csiga menetemelkedésének és ily módon vezetéket képeznek. A fogak bekapcsolódását még a bekezdő elek lekerekítése vagy kiélezése által elősegíthetjük, amint az (N)- 75 nél (4. ábra) látható, úgy, hogy könnyű kapcsolódás jöhet létre. A tolókák vagy fecskefarkalakú tartók könnyen mozgathatók legyenek. Éhből nem támad semmi hátrány sem, mert amikor a fogak hajt- 80 jak a csigát, akkor az összes alkatrészek egymásra szárúinak és sem rázkódás, sem pedig hólt mozgás nem áll elő. Ahelyett, hogy a fogazott tolókákat helytálló és rugóhatásnak alávetett emelő vagy 85 vezeték elrendezésével hozzuk vissza a csigába való bekapcsolódásra alkalmas kezdeti állásba, mindegyik tolókát egy-egy rugóval láthatjuk el, amely igyekszik eltolni azt a szabályozó vezetéktől és hozzászorítani a 90 csigával együtt forgó ékszerű nyúlványokhoz. Ezen rugóknak természetesein együtt kell forogniok a tolókákkal. Minthogy a szabályozó vezeték azon végén, amelynél a nyomótagok hozzáérni 95 kezdenek, egy bizonyos meghatározott állásban kell, hogy legyen, a nyomótagoknak a Mókákon váló viszonylagos beállításáról is kell gondoskodnunk, úgy, hogy a ínyomótagok a szabályozó övezetben a he- íoí lyes kezdőállásban kerüljenek érintkezésbe a szahályozóvezetékkel. Az 5. ábrán van féltüntetve a nyomótagoknak a tolókákon való fecskefarkszerű megerősítése és pedig egy tolóka végénél a nyomótagon íof át vett metszetben. Ha már valamelyik tolóka fogai kapcsolódnak a csigával, akkor az illető ínyomótag rögzül a fogazott tolókán, úgy, hogy ez utóbbi a ínyomótaggál együtt egyetlen szerv 11C gyanánt működik mindaddig, amíg a szabályozó övezetbein maradnak. Amint az az 1. ábra (O) helyén látható, a fogazott tolókákon egy-egy fogazott rúd is van, míg a nyomótagnak áttörésében 1 tr egv, megfelelő fogazású (P) kilincs tolható el. Amikor ezen kilincsnek külső vége érintkezésbe jut egy, a hajtómű tokjának