85465. lajstromszámú szabadalom • Eljárás káliumklorid előállítására káliotartalmú természetes szilikátokból, sziklákból, kőzetekből ércekből és hulladékokból

— 3 — Az eljárás foganatosításánál lehet az anyagokat egy tetszőleges tartályban keverni és hevíteni, amelynél a szükséges levegőtávoltartás biztosítva van. 5 Azon egyszerű módszer, amely szerint a földpát és konyhasó keverékét zárt tartályban hevítjük, nem igényel különös Ismertetést: a tartályok tetszésszerinti nagyságúak és alakúak lehetnek és tet-10 szésszerinti alkalmas anyagból készülhetnek, hacsak az anyagot visszatartják és a levegőt, valamint a kemencegázokat a kezelt keveréktől távoltartják. A hevítőkemence szintén tetszésszerinti alkalmas 15 szerkezetű lehet. Lehet olyan módon is dolgozni, hogy a megolvadt reakciósót felülről lefelé kálitartalmú anyag rétegén engedjük keresztül szivárogni, mikor is lefolyási csator-20 nák vannak elrendezve., amelyeken keresztül a keletkező olvasztott sókat olvasztott állapotban levezetjük és eképpen megkapjuk azokat. Az első, így kapott sólefolyások káliumkloridban leggazda-25 gabbak és 50% KCl-ot, folytonos üzemnél azonban átlagosan 25% KCl-ot tartalmazhatnak, míg tartalmuknak maradéka majdnem tiszta NaCl, úgyhogy a két só elkülönítése és nyerése^ vizes oldatból 30 való kikristályosítás útján igen kényelmesen eszközölhető. Vagy pedig lehet a kapott sókeveréket közvetlenül olyan kezelésekhez alkalmazni, amilyenek az ilyen keveréknél szükségesek. Csekély meny-35 nyiségű magnoziumklorid hozzákeverése elősegíti a folyósságot és megkönnyíti a kálitartalmú anyagon való átszivárgást, amit azáltal is elő lehet mozdítani, hogy a lefolyási csatornákban a reakciómassza 40 alatt csekély szívóhatást vagy gyenge vákumot létesítünk. Ezen átszivárgási folyamat foganatosítására olyan álló retorta alkalmazható, amelynek alsó végén eszközökről van gon-45 doskodva az átszivárgott só felvételére és annak lehűtésére, anélkül, hogy azt levegővel vagy nedvességgel érintkezésbe hozná. A só az őrölt anyagon át lefelé szivárog abban a mértékben, amint le-50 olvad, úgyhogy a képződött KC1 gyorsan elvezettetik, ,a reakciónak alávetett kálitartalmú anyagtól és a KCl-nek ezen elvezetése a legmagasabb munkahőmérsékleten megy végbe, azaz amikor a só telje-55 sen megolvadt, miáltal a reakciónak minden hajlandósága a megfordulásra el van hárítva. Ezen munkamenetnél lehetővé van téve. hogy káliban dús sókeveréket (első lefolyások) kapjunk, amelyből a "káliumtermékekben való szabályos kihoza- 60 tal az üzemben közvetlenül és olcsón elérhető, továbbá, hogy a maradékban visszamaradó kálira friss sóval jobban lehet hatást gyakorolni, miáltal a nyersanyagnak lehető legnagyobb kálitartalma 65 extrahálható. A maradékból a folyamat végén kimosott só újból használható az eljárásban és a még benne maradt kevés káli célszerű módon kinyerhető, amenynyiben ez a reakciónál képződő KC1 által 70 erősíttetik. Ennél az eljárásnál nincs egyéb veszteség azon csekély veszteségeken kívül, amelyek az anyagok kezeléséből keletkeznek, a visszanyerési százalék pedig igen 75 magas, míg az összes anyagelhasználás és az eljárási költségek igen alacsonyak. 2. példa. Az előbb említett átszivárgási eljárás közelebbi ismertetésére az alábbi kísérlet 80 szolgál, amelyet földpátOs szikláknak olyan próbájával végeztem, amelynek összetétele a pegmatit összetételéhez hasonlított és amely főképpen káli-földpátból állott. Az anyagot közönséges vasma- 85 lomban aképpen őröltük meg, hogy az összes őrölt anyag átment olyan szitán, amelynek négyzethüvelykjén 60 hurok volt, anélkül azonban, hogy az őrlés szabályos lett volna. 90 A készülék állt egy olyan acéltégelyből, amely egy grafittégely belsejében volt elhelyezve, amely muffola gyanánt szolgált. Az acéltégely alatt és szorosan ahhoz kapcsolódva egy nikkeltégely volt 95 elrendezve, amely az átszivárgó só felvevő tartálya gyanánt szolgált. Az acéltégely feneke lyukazott volt és a lyukak fölött egy kicsi, felfordított nikkeltégely volt elrendezve, amely védőpajzs gyanánt 100 szolgált és a földpátot visszatartotta, míg a megolvadt só lefolyását lehetővé tette. 250 g. porított anyagot 50 g. konyhasóval bensőleg összekevertünk és a keveréket a grafittégelyben lévő acéltégelybe 105 adtuk. Pótlólag még 200 g. sót adtunk lassanként a földpát fölé a hevítés folyamán (amely 2 óra hosszat tartott). A hevítés fújtató gázlánggal történt, amely a grafittégelynek külső oldalára volt irá- 100 nyitva. A hőmérsékletet, amelyet az adagolás közepében pirométerrel mértünk meg, 1000° C alatt tartottuk. Mihelyt a só meg-