85465. lajstromszámú szabadalom • Eljárás káliumklorid előállítására káliotartalmú természetes szilikátokból, sziklákból, kőzetekből ércekből és hulladékokból
— 4 — olvadt, az lefelé szivárgott és szűrődött a nikkeltégely mellett, az acéltengely fenekében lévő lyukakon keresztül és eljutott a nikkeltartályba. Mindaddig, míg felül-5 ről friss konyhasót adagoltunk, a sófölösleg (eleintén erősen KCl-al keverve) alul lefolyt a gyíijtőtartályba. A kísérlet 97 g megolvadt, gyakorlatilag teljesen tiszta keveréksót adott, amely 25% KCl-t és 75% 10 NaCl-t tartalmazott, míg a maradékból megközelítőleg 160 g. keveréksót, amely 6% KCl-t és 94% NaCl-ot tartalmazott minden tisztátalanságtól mentesen, vizes oldat segélyével tiszta, neutrális klorid-15 oldat gyanánt lehetett extrahálni. A gondosan összegyűjtött maradék mosása és szárítása után, az aprítot földpát (most főleg nátron-földpát) összes ismertető jeleit, sőt a részecskék mikroskóp 20 alatt még a kristályos alakot is mutatták, kálitartalma azonban most 2% KsO volt, nátrontartalma pedig 10.8% Na2 0-ra növekedett. Az összes súly (eredetileg 250 g.) most még 245.7 g. volt. Mindezek az ada-25 tok kellő pontossággal megfelelnek az előbb említett reakció feltevéseinek és világos bizonyítékok arra nézve, hogy a reakció tényleg quantitatív megy végbe, mindaddig, míg a levegő ós nedvesség tá-30 voltartása biztosítva van. Sem vas-, sem nikkel tégely egyáltalában nem volt, a levegő ós nedvesség távolléte folytán, a forró adagolással való érintkezésnél megtámadva, úgy hogy, pl. 35 a teljesen beágyazott nikkelpaizs súlya még csak néhány milligrammal sem változott. Azok részére azonban, amelyek levegőnek volnának kitéve, gyorsan megtámadtatnának. 40 Kísérlet útján megállapítottuk továbbá, hogy ha még pótlólag adagolt sót engedtünk a földpáton keresztül szivárogni, a maradókból kálinak további extrahálása megy végbe és pedig mindaddig, míg gya-45 korlatilag az összes KaO helyettesítve van UazO-val. A reakció megfordulása azonban pontosan fellépett, amikor a fenti szivárgási processzus extrahált maradékát ugyanak-50 kora súlyú tiszta KCl-al kevertük és a keveréket 1000° C-ra hevítettük. Ekkor zsugorodott masszát kaptunk, amely vízzel extrahálva olyan sókeveréket adott, amely az elemezés szerint 14.5% KiO-t ós csak 55 0.5% líajO-t tartalmazó4 ;- A szárított, extrahált maradék ismét azt az equivavalens súlyt mutatta, amely K2 0 tartalmának megfelel és az eredeti külsőt, az eredeti összetételt és az eredeti szerkezetet mutatta. 60 A 2. példának fenti adatai megfelelnek az alkalmazott nyersanyag K>0-tartalmának teljes 80%-nyi extrahálásának, hacsak 250 g. NaCl-t alkalmaztunk és csak rövid ideig hevítettünk. A KC1 legnagyobb ré- 65 szét koncentrált keverékben kapjuk meg, amelyből azt könnyen teljesen szabad állapotban megkaphatjuk. A valóban elhasznált só (NaCl) csakis 78%-ra képződött KC1 súlyának és semmi más anyag 70 nem használtatott el. A fölös só. KC1 tartalmával együtt teljesen visszanyerhető és a folyamatba újra visszavihető. A tüzelőanyag (szénfogyasztás) egy üzemkemencéiben nem tesz ki többet, mint a 75 kezelt nyersanyagnak 10—15%-át. A neutrális só és a kezelt nyersanyag nincs káros hatással a kemence bélésére vagy a vasretortára. Azt a nagy vastégelyt, amelyet a fenti kísérletsoroziatnál használ- 80 tünk, a kísérletek után pontosan megmértük és megvizsgáltunk, amikor is azt találtuk, hogy a veszteség 0.5%, amely a külső oldalnak, ahova kevés levegő jutott, csekély leválása folytán keletkezett. A 85 tégely nem adott le vasat a terméknek és nem mutatott támadást az adagolással érintkezésben volt belső felületén. Mindezek a körülmények nagyon kedvezőek és az eljárást igen olcsóvá és gya- 90 korlatilag értékesíthetővé teszik káliumkloridnaik a természetes földpátokból és másefféle anyagokból való ipari előállítására, amely feladat eddigelé, dacára számos kísérletnek, nem volt eredménye- 95 sen megoldható. Ha a leírt eljáráshoz álló retortakemencét alkalmazunk, akkor használhatunk olyan öntöttvas- vagy acélretortát, amely alsó végén levehető ajtóval vagy fenék- lOC lappal A'an ellátva, amely utóbbi eszközökkel van felszerelve a megolvadt kloridnak abban a mértékben való levezetésére, amint az lefolyik, továbbá az adagolás kimerült anyagának pariodikus le- iof bocsátására. Ezen célból a retorta belül kissé kúposán lehet kiképezve Előnyös, legalább 20%-nyi sót az anyag súlyára számítva, az utóbbihoz keverni, még mielőtt azt a retortába töltjük és a 101 hátralékos sóból időnként csak keveset a retorta felső részébe bevinni. A retorta akképpen lehet a kemencébe beépítve, hogy a legmagasabb hőfok annak felső részében uralkodjék, ahol a só olvadása 11 végbe megy.
