83900. lajstromszámú szabadalom • Légnyomás útján fékező és elektromos úton oldódó sűrített, vagy ritkított levegővel működő légfék

a jelen találmány szerinti berendezés. Ez az új fék egyesíti a régi lég- és elektromos fékeknek minden előnyét anélkül, hogy hátrányaikat átvenné, amennyiben keze-5 lése kényelmes, lökésmentesen működik, légszükséglete csekély, kis úton fékez és ezenkívül teljesen gyors, hirtelen fékezést is megenged. Egy-egy ilyen fékszerkezet valamely vonat minden egyes vagonjában 10 teljesen különálló egészet képezhet, amely a többivel csupán elektromos úton áll kap­csolatban, légvezetékek nélkül. Hosszú vonatok számára azért is előnyös jelen találmány szerinti fékberendezés, mert 15 ennek működését az egyidejűleg leféke­zendő tengelyek száma nem befolyásolja és bármily hosszú is a vonat, a fék mű­ködése mindig ugyanolyan gyors és biztos. A légtartály és fékhenger közti elektro-20 mos vezérlésű szelepszerkezet célszerűen olyképen is kiképezhető, hogy önműködő fékezésnél is kiküszöböltetik la hirtelen, lökésszerű fékhatás. A találmány az elek­tromágneses vezérlésű fékdugattyúnak, 25 ill. az egész fékszerkezetnek oly irányú fejlesztését is tartalmazza, mely az ilyen­féle, tömítések, szivattyús rendszerű be­rendezéseiknél elkerülhetetlen légvesztesé­geket, amelyek a hibás tömítés miatt lép-80 nek fel, önműködően újból kiegyenlíti, ill. kiküszöböli. Mellékelt rajz a találmány több, példa­képem kiviteli alakját tünteti fel. Az 1. és 2. ábrák egy olyan kiviteli alak 85 főbb alkatrészeit mutatják be vázlatosan, amelynél a légtartály és a fékhenger kÖ-zöttt egyszerű, ill. kettős szelep van, a 3. ábra pedig az elektromos légnyomá­sos vezérlésű féknek egy olyan kiviteli 40 alakját szemlélteti, amely a tömítetlen­ségi veszteségek pótlását önműködően végzi. A 4. és 5. ábrákon a féknek több kocsiból álló vonatoknál használható elektromos 45 összekötés módjai láthatók. Az 1. ábra szerint az (1) fékhengerben (2) dugattyú mozog, amely a (4) rúd útján a (13) mágnestekercs (5) vasmagjával van összeköttetésben és amely a (4) rúdra a 50 (7) csap körül elforgathatóan ágyazott (6) kétkarú emelő útján a (3) féktuskóra s ezáltal a (9) kerékre hat. Az, (1) fékhenger a sűrített levegővel töltött (8) légtartály­]yal két szelep útján közlekedik, melyek 65 közül az egyik (18) szelep, amelyet (19) rugó tart a fészkén, a levegőnek a (8) tar­tályba való bebocsátására szolgál, a má­sik (16) szelep pedig a légkiömlést szabá­lyozza és egy (17) elektromágnes hatása alatt áll, amely azt gerjesztéskor zárva 60 tartja, az áram gyöngítésekor azokban megfelelő mértékben nyíirá engedi. Egy >32) légnyomásmérő, mely célszerűm a kocsivezető előtt helyezhető el, lehetővé teszi a légtartályban uralkodó nyomás ál 65 Landó ellenőrzését. A (13) és (17) elektromágnesek szabá­lyozása a (20) kapcsoló segítségével tör­ténik, melynek kézi forgattyúval ellátott I. és II. karjai, melyek a (33) lé^v^zcték- 70 kel vannak összekötve, egyrészről u (17) mágnessel és (22) szabályozó ellenállások­kal kapcsolt (21) segmenten, másrészt pe dig (13) solenoiddal kapcsolt szabá­lyozó ellenállásokon csúsznak. A tekercse 7E léseknek a (20) kapcsolóval össze nem kö­tött végei földelve vannak. Az 1. ábrán feltüntetett berendezés ezek­után úgy működik, hogy nyugalmi álla­potban a (17) elektromágnes áramköre az 8( I. Ivaron át az ábrán látható módon zárva van s ennek következtében a (16) szelep is zárt. A (13) tekercs áramköre azonban ez­alatt meg van szakítva. Ha most a fo­gantyú a 34) nyíl irányában az utolsó (22) 8í ellenállásig gyorsan elfordíttatík, akkor valamennyi (22) ellenállás egyszerre be­kapcsoltatik a (17) mágnes áramkörébe s így a (16) szelep kinyílik s kibocsátja a (8) légtartály sűrített levegőjét. Egyidejű- 9 leg azonban az I. karral szemközt elhelye­zett II. kar érintkezésbe jut a (23) szabá­ly ozó ellenállások legelsőjével, miáltal a (13) tekercs teljes gerjesztést kap és vonzza az (5) vasmagot, mely a maga ré- 9 széről megakadályozza a (2) dugattyúnak a légnyomás következtében való elmoz­dulását. Ha most a (20) fogantyú tovább fordít­tatik a (34) nyíl irányában, úgy a II. kar 1 a (23) ellenállásokat fokozatosan beiktatja a (13) solenoid áramkörébe, melynek mág­neshatása így csökken és a (2) dugattyú a légnyomás hatására a mágnes ellenere­jének csökkenése arányában előrenyomul \ ós folytonosan erősbödő fékhatást fejt ki, mely legnagyobb fokát az összes (23) ellenállásoknak bekapcsolásakor éri el. A fék oldása céljából a (20) fogantyú a (35) nyíl irányában kezdeti helyzetébe i visszafordítandó. Ekkor a (13) elektró­mágnes (23) szabályozó ellenállásai foko­zatosan kikapcsoltatnak s ezáltal a ger­jesztő áram erőssége nő, s a mágnes­tekercs (5) vasmagot mindjobban vonzza, : minek következtében egyrészt az (1) du-

Next

/
Oldalképek
Tartalom