83853. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sajtolt élesztő előállítására

Megjelent 1934. évi junius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 83853. SZÁM. — IV/b. OSZTÁLY. Eljárás sajtolt élesztő szárítására. Dr. Klein Ervin vegyész Vöslau ezelőtt Wien. A bejelentés napja 1922. évi február hó 6-ika. Ausztriai elsőbbsége 1921. évi február hó 15-ike. Javasolták már sajtolt élesztő szárítására való eljárásokat, amelyeknél az élesztőt először vízben szuszpendálták és azután cukrot, keményítőt vagy keményítő-5 tartalmú anyagokat, mint gabonalisztet, malátát, stb. adtak hozzá, mire a kapott oldat szellőzése és kisajtolása után az élesztőt szárították. Az élesztő életenergiájának védelmére, illetve az utósavanyodás 10 meggátlására azt javasolták, hogy a kisajtolt élesztőhöz a szárítás előtt hamut vagy < kettős szénsavas nátront, vagy pedig a friss élesztőhöz alkáliákat adjunk; továbbá azt is javasolták, hogy az élesztőt víz-15 elvonó anyagokkal, mint keményítővel, malátakivonattal, kovafölddel, valamint i csekély mennyiségű, vagy pedig oly nagymennyiségű cukorral elegyítsük, hogy az élesztő folyósodása következik be, mire a 20 kisajtolás után a szárítást foganatosítjuk. Végül ismeretesek még eljárások a már megszárított élesztő tartóssá tételére, melyeknél vízszívó anyagokat, mint CaCla-t. használnak, azoknak az élesztőtől való tá-25 voltartása mellett. Mindezen eljárások azon alapulnak, hogy az élesztő életenergiáját úgy védik, vagy úgy növelik újólag, hogy a szárítás előtt vagy után bizonyos hozagokat adnak 30 hozzá. Emellett azonban teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy az élesztő fiziológiai sajátságai a szárítási folyamat alatt megváltoztak, a hozagok tehát nem alkalmazkodnak az élesztő mindenkori állapo-35 tához. Ebből jelentékeny hátrányok származnak, amennyiben egyrészt a hozago, kat fölöslegesen nagy mennyiségben vagy sokszor a végtermékre káros mennyiségben is kell hozzáadnunk, amely mennyiség másrészt a szárítás alatt fölösleges bal- 40 lasztként szerepel. A jelen találmány lényege már most abban van, hogy ezen, az élesztő kezelésénél ismeretes hozagokat nem a szárítás előtt vagy után, hanem a szárítási folya- 45 mat alatt adjuk hozzá, mikor is ezen hozagok az élesztő mindenkori fiziológiai állapotának megfelelően lépnek működésbe, miáltal a hozagok legkisebb mennyisége mellett a lehető legnagyobb hatásfokot és 50 oly terméket érünk el, mely az ismeretes szárított élesztőket felülmúlja. Ilyen módon lehetséges tartós szárított élesztőt jóval nagyobb nedvességtartalommal, mint az eddig előállított szárított élesztőket, elő- 55 állítani, anélkül, hogy a tartósságot károsan befolyásolnak. Az eljárást akképen foganatosíthatjuk, hogy gyorsan áthidaljuk a szárításnak azon kritikus fokát, melynél a kezelt élesztő víztartalma, amely az 60 élesztő fiziológiai állapotától és a hőmérséklettől függ, olyan, hogy a proteolitikus enzimek a legroncsolóbb módon hatnak az erjesztő enzimekre. . Ezen célból a találmány értelmében a 65 mintegy 60—50% nedvességtartalomig előszárított élesztőhöz, mely eközben közelítőleg a fenti kritikus állapot határához érkezett, vízszívó vagy vízelvonó anyagokat, mint lisztet, keményítőt, stb. adago- 70 lünk, melyeket célszerűen előre szárítót^ tunk és mindenesetre előmelegítettünk. Emellett nitrogéntartalmú anyagoknak az élesztőből való eltávozása természetesen nem következhetik be, minthogy ennek fizikai előfeltételei nem forognak fenn,