83571. lajstromszámú szabadalom • Rézsutos szerű lámpa a fényívnek mágneses szabályozásával
Megjelent 1934. évi juiii us li ó 241 -én . MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 83571. SZÁM. — Vll/h. OSZTÁLY. Rézsútos szenű lámpa a fényivnek mágneses szabályozásával. Mylo Rudolf főmérnök Charlottentrarg. A bejelentés napja 1921. évi október hó 1-je. Németországi elsőbbsége 1918. évi január hó 28-ika. Az eddigi kísérletek nem tengelyirányban, tehát egymáshoz képest szög alatt, elrendezett elektródáiú vetítő, ill, fényszóró lámpáknak nagyobb, pl. 30—35 ampéret 5 meghaladó áramerősséggel huzamosan való égetésére nem voltak kielégítők, mert nyugodt, ill. állandó kráter esak aránylag csekély fényívíeszültséggel érhető el, ami azonban csekély fényívhosszúsággal is jár, 10 minek következtében a fénykisugárzás aránya kedvezőtlen. Ha a fényív feszültségét pl. 40 amperénél 56 volton felül növeljük, akkor a kráter eredeti helyét elhagyja, felkúszik az elektródákon és bo-15 lyong. E folytonos helyzeitváltoztatással egyidejűen erős zajos fúvóláng keletkezik, amely a pozitiv elektródától vízszintes irányban halad. Ez a jelenség zavaróan hat, ill. hátrányos, különösen, ha, mint pl. 20 tengeralattjárók fényszóróinál, arról van szó, hogy igen nagy fényhatású, ill. igen nagy megterhelésű fényívkrátereket lencserendszereknek közvetlen közelségébe hozzunk. Az 1. ábra ilyen elrendezésit je-25 lez, ahol (a) egy lencse, (b) a. pozitiv, (c) pedig a negatív elektróda. E két utóbbi között van a fényív, amely ebben a helyzetben 48 volt és 42 amp. mellett nyugodtan ég. Azonban a kráter a pozitiv elek-80 tródához képest centrálisán elrendezett lencsét nem sugározza teljesen be, mert a pozitiv elektródán a fényívfeszültségtől függő mértékben képződő orr a. kráter fénysugarainak egy részét elfogja. A füg-85 gőleges síkban, hasznos besugárzási szöget az 1. ábrán (d) jelöli. Ha a (d) szög növelése céljából a fényív feszültségét 48 voltról mintegy 54—56 voltra növeljük, akkor a fényív nyugtalanná válik és erős fúvó-40 lángot alkot, amely eléri és megsérti, ill. használhatatlanná teszi az előtte levő lencserendszert vagy tükröt. Ezt a folyamatot a 2. ábra tünteti fel. Eközben a feszültség is felugrik 54—56 voltról 60 és több voltra. í5 E hibák kiküszöbölésére a találmány értelmében a fényívet erősen inhomogén erövonalmező behatása alá helyezzük, olyképen, hogy a fényív közelében annak mágneses szabályozására hirtelen erősödő erő- 50 vonalmezőt létesítünk. Ez az erővonalmező az áramerősségtől vagy a feszültségtől vagy mindkettőtől függően bizonyos meghatározott fényívfeszültség meghaladtával a fényívhez közelíthető 55 A 3—6. ábrák az újításnak két kiváltképen bevált kiviteli alakját tüntetik fel. A 3. ábrán ismét (a, b, c, d) jelzik a lencsét, & két elektródát és a hasznos sugárzás szögét. A negativ (c) elektróda oldalán két (e. 60 f) laposvas van elrendezve, amelyeknek a negativ kráter felé eső felső vége hegyes szögben be van hajlítva és azután, amint a 4. ábrán látszik, úgy van kireszelve, hogy a behajlított nyúlványok erősen in- 65 üomogén mágneses erőmező létesítésére alkalmasak. Eme (e) és (f) vasdarabok alsó végei fölött oldalirányban bizonyos távolságban két másik (g) és (h) pontokban forgékonyan ágyazott (i, k) vasdarab van 70 elrendezve. A köztávolság azért szükséges, hogy ,a meleg az (i, k) darabokra át ne vezetődjék és hogy az (e, f) vasdarabok mozoghassanak. A meleget az (i, k) daraboktól azért kell távol tartanunk, hogy az (1) 75 permanens mágnes, amely (m) állítóesavar révén az (i, k) darabokkal kapcsolatban van, a melegtől ne szenvedjen. Az (e, f) vasdarabokat diamágneses fémből való (n) híd köti össze és (0) elektromágnes 80
