83554. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ércek feldolgozására
_ 150 — képződik. Az ólom és cink hatásos szétválasztására 380° és 850° C. közti hőmérsékletet tartunk fenn. A kemencéből való kilépésnél az ólom sulfát, vagy bazikus sul-5 fát alakjában van jelen, a cink (azzal együtt, mely az első zónában cinkferritté alakíttatott át), a réz, fémeziist és ezüstklorid sulfát alakjában vannak jelen. Ha a hőmérsékleti viszonyok kellően betartat-0 tak, akkor a vasat oxid és bázikus vasszulfát (Fe2 03 , 2S03 ) alakjában találjuk, amint alant le van írva. A fém, arany változatlan marad. Ha ellenben a hőmérsékletet túlalacsonyra engedjük leesni, 5 akkor sok normális vasszulfát keletkezik és a fémes cink utólagos kitermelését hátráltatja. Ha viszont a hőmérséklet túlmagasra emelkedik, akkor cinksulfát nem képződik ós a cink-, valamint az ólom-10 vegyületek nem választhatók szét. Ezen helyen semmi körülmények között sziliciumsav nem képződik, sem a pörkölt anyagnak erre következő vízzel való kezelésénél. 15 A meleg gázok ezen zónában bármily mennyiségű kéngőzöket tartalmazhatnak, melyek a sulfátozást létesítik. Az eljárás pl. igen hatásosan foganatosítható oly pörkölő gázok felhasználásával, melyek há;0 rom térfogatszázaléknál kevesebb ily kéngőzt tartalmaznak, mely csekély mennyiség sok metallurgiai gázban található. Ha 2%, vagy több vasoxid van jelen és a gázok a szokásos pörkölési folyamatnál nem ;5 nagyobb mennyiségben alkalmaztatnak és végül ha a hőmérsékletek a fent leírt mértékben özabályoztatnak, akkor csaknem a kéndioxid és kéntrioxid teljes mennyisége használtatik fel, ha ezek a felhasznált 0 gázban egy százalék mennyiségben vannak jelen. Ha a kemencét elhagyó gázok sok kéndioxidot és kéntrioxidot tartalmaz • nak, akkor azok egy része tetszés szerint a kemence fejéhez, vagy a sulfátozó zóná-5 hoz visszavezethetők. Amint fentebb jeleztük, az összes égéstermékek, beleértve a tüzelőanyag égéstermékeit is, ha ilyet használunk, a különböző zónákon végigvonulhatnak. A tüzelőanyag égéstermékei 0 nem befolyásolják lényegileg a sulfátozó folyamatot, azonban mint fentebb jeleztetett. célszerűen muffolás-kemencét használhatunk. A harmadik zóna termékei vízzel kezel-5 tetnek, hogy cink-, réz- és ezüstsulfátjai feloldassanak. Az oldatot az oldhatatlan maradéktól leszűrjük és a fenti fémeket az oldatból bármely megfelelő módon különválasztjuk, pl. elektrolízis által. Az oldhatatlan maradék, mely a normál vagy 60 bázikus ólomszulfálot vagy mindkettőt tartalmazza, a vasoxidot vagy a bázikus vassulfátot vagy mindkettőt, a fémaranyat és bármely ásványi anyagot beolvaszthatjuk, hogy annak értékes részeit 65 kitermeljük. Az arzonikus, vagy antimonos tisztátlanságok, melyeket az eredeti érc, vagy előkészített érc tartalmazott, gázalakban kihajthatók, vagy a maradékban maradnak vissza. 70 Kísérleteink közben azon fontos tapasztalatra jutottunk, hogy ha a sulfátozó eljárás alatt a hőmérsékletet kellő határok között — 380° C. és 600° C. között (vagy esetleg 650° C-ig) — tartjuk, akkor a kén 75 és vas fölöslegeiből, melyek a kevert ércekben rendesen jelen vannak, mint fentebb jelcztetett, bázikus vassulfát képeztetik. Ezen bázikus vassulfát vízben nem oldható ugyan, azonban víz jelenléténél ha- 80 tározott oldó hatása van azon sul fi dókra, melyek a desulfidáló zónán változatlanul keresztül mentek, továbbá azon oxidokra, melyek a sulfátozó zónán esetleg változatlanul keresztülmentek. Ez a hatás az ösz- 85 szes átalakítható oxidoknak és sulíidoknak sulfátokká való átalakítását eredményezi. Ez a folyamat a következő vegyi egyenlettel fejezhető ki, mely a cinkre vonatkoztatott reaktiót fejezi ki: 90 2 Zn 0+ FeaOs. 2 SOs = 2 ZnSO, + Fe.Os 2 Zn S + 3 (Fe2 03 . 2 S03 ) = 2 Zn SO* + 4 FeSOi + Fe2 0, + 2 S, Ezen két egyenlet oldható cinksulfát képezését mutatja, ami kivánatos termék az 95 ólomnak cinktől való szétválasztásánál, amennyiben tökéletesebb kivonást biztosít. Az itt képezett bázikus vassulfát oly természetű, melynél a fémes rész túlsúlyban van. 100 Más szavakkal a bázikus vassulfát, bár vízben oldhatatlan, reaktióba lép és közrehat az összes átalakítható oxidnak és suliidnak gyakorlatilag 100%-os átalakításánál, mimellett csaknem teljes szétválasz- 105 tását kaphatjuk azon fémeknek, melyek sulfátjai oldhatók, azon fémektől, melyek sulfátjai oldhatatlanok. A fentiekből látható, hogy a vasoxid jelenléte a sulfátozás mértékét, és terjedel- 110 mét két irányban fokozza. Először azáltal, hogy a kéndioxidot kéntrioxiddá alakítja át, mely a sulfátozás szempontjából hatásosabb és egyúttal a desulfidálásnál oxidáló reagens gyanánt is működik. A kén- 115
