83539. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bizonyos növények sejtjeiben foglalt oldható anyagok kivonására

M egjelent 1934. évi június hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEI RAS 83539. SZÁM. — IV/d. OSZTÁLY. Eljárás bizonyos növények sejtjeiben foglalt oldható anyagok kivonására. Paquier Marcii Théry Charles és Gallois Edouard vegyeszek Páris. A bejelentés napja 1914. évi január hó 24-ike. A jelen találmány tárgya eljárás bizonyos növények sejtjeiben foglalt oldható anyagok kivonására. A találmány abban áll, hogy ezen növényeket, a kezelésük 5 számára legmegfelelőbb alakban, a légritkítás és hevítés együttes hatásának vetjük alá, a meleg által koagulálható anyagok koagulálására, ahol is az ezen műveletet kísérő szárítás a dehydratálás 0 folytán még akkor sem engedi meg a hidegben oldhatatlan, de a melegben oldható anyagok oldhatóvá válását, ha a hőmérséklet azon fokig is emelkedik, melynél egyébként, a normális hydratálási 5 feltételek mellett, az említett anyagok oldhatókká válnának. Ezen művelet és az anyag kihűlése után pedig hideg vízzel vagy más oldószerrel kezeljük az anyagot 15° C hőmérsékleten, mely hőmérsék-0 let az anyag természete szerint változik. A vákuum hatása abban nyilvánul, hogy a növények sejtjeit dehydratálja, míg a hőmérséklet növelésének szerepe az, hogy a meleg által koagulálható 5 anyagok koaguláltassanak, ahol is a hőmérséklet egyébként szabályozható, hogy ne érje el azt a hatást, melynél a növényi sejtekben foglalt melegben oldhatóvá válható testek tényleg oldhatóvá válhatná-0 nak. Természetes, hogy a légritkítás és a hevítés műveletét nem kell egyidejűleg kezdeni és befejezni, hanem elegendő, ha ezeknek együttes hatása csak a kezelés 5 bizonyos meghatározott szakaszára terjed ki. Ily feltételek mellett a melegben koagulálható testek a kezelt anyagban maradnak éppen úgy, mint a meleg hatására oldhatóvá váló testek, mivel ez utóbbiak íO nem hozattak elegendő magas hőmérsékletre és mivel úgyszólván vízmentes környezetben vannak. A találmány szerinti eljárás alkalmazható cukornak cukortartalmú anyagok- 45-ból, még pedig úgy nálunk honos, mint exotikus anyagokból, főleg azonban a cukornak a cukorrépából való kivonására. A cukornak a cukorrépából való kivonásánál tudvalevőleg úgy járnak el, hogy 50 a cukorrépát apró darabokra vágjuk, melyeket „szeleteknek" neveznek és hogy ezeket diffuzőrökben vízzel kezeljük, melynek hőfoka az alkalmazott eljárás és kezelés fázisa szerint 30—95°-ig, sőt 100°-ig 55 is terjed. A határozott rendszer szerint keringő vízzel bizonyos ideig tarfó érintkezés után folyadékot kapunk, melyet „diffuziólének" nevezünk. Ez a lé az oldható anyagok legnagyobb részét tartal- 60 mazza, míg a melegben koagulált alkatrészek csak részben vannak koagulálva. Amikor a répaszeletek folyadékfürdője a koagulálási hőfokon felüli hőmérsékletet elért, akkor a hidegben oldhatatlan, 65 de a 100° körüli hőmérsékletnél oldható alkatrészek legnagyobb része a lébe megy át. A jelen találmány szerinti eljárás abban áll, hogy a szeleteket a légritkítás és 70 hevítés együttes hatásának vetjük alá, még mielőtt azokat az oldószerrel összehoznák. A tetszőleges alakú és méretű répaszeleteket légüres térben szárítjuk és oly hő- 75 fokig hevítjük, hogy a melegben koagulálható testek legnagyobb része koagulál, mimellett azon alkatrészek, melyek közel