83088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nádfonattárgyak előálítására

— 2 — Meg kell azt is jegyeznünk, hogy ami­kor a nádat körbe, vagy pedig hajlított alakra fonjuk, akkor a nádnak természe­tes törekvése van arra, hogy befelé hajol-5 jék, azaz, hogy a kívánt alak felé össze­húzódjék. Ezt talán az a körülmény okozza, hogy a bordákat egyik végükön a kívánt irányban tartjuk és ha azok így vannak felerősítve, maguktól nem tudnak 10 kifelé hajolni, másik, szabad végük azon­ban a fonadék feszességének elérése vé­gett kifejtett húzás folytán fokozatosan és természetes módon befelé húzódik, azaz más szavakkal egy kezdő az ilyféle nád-15 fonadékot nem tudná a kellő módon elő­állítani, hanem ez a munka tanult meste­reket igényel, akik tökéletesen ismerik a nádnak munka közben tanúsított maga­tartását és a fonadéknak nyilvánvalóan 20 természetes befeléhajlásával szemben oly mérvben tudnak ellenrendszabályokat al­kalmazni, amennyire az szükséges, hogy a fonadék mégis a. kívánt formát nyerje. Ezt a neliéz feladatot úgy oldjuk meg, 25 hogy a változó tényezők többjét kiküszö­böljük, a megmaradóknak pedig egyszerű kezeléssel megfelelhetünk. Ahelyett, hogy a nádfonadékot saját vázán csinálnók, je­len találmány szerint a fonadékot vázától 30 függetlenül, kényelmesen állítjuk elő, a kész fonadékot azután ráhúzzuk a vázra és arra ráerősítjük. Ezen a réven fonás közben szabadon mozoghatunk és köny­nyebbségeket érünk el úgy, hogy az eddigi nehézségek nagy mérvben elhárulnak. A bordákat megfogjuk, egymástól elkülönít­jük és a mechanikai formához képest oly módon tartjuk, hogy egy teljességgel ta­nulatlan munkás pusztán avval elkészít-10 heti a tárgyat, hogy a forma körül és azon rajta is a szokott módon a legközönsége­sebb kötést végzi. A forma úgy van ala­kítva, hogy a rajta előállított fonadék a kívánt vázra illik, de a formának éppen­tf> réggel nem kell ugyanolyan alakúnak len­nie, mint a váznak, mert kitűnt, hogy a fonadék elkészülte után íigv alakítható, hogy olyan vázak vagy rámák burkolását is lehetővé tegye, amelyeknek nagysága, ,0 alakja és természete egymásétól lényege­sen eltér. Sok esetben a fonást valósággal lényegesen megkönnyítjük azáltal, hogy a fonadékot egy kerek kaptán tömlősze­rűvé készítjük el és a kész fonatot utólag r> hozzuk a kívánt alakra. A 3. ábrában 5-tel van jelölve egy alkal­mas fonna, amin a fonadékot előállítjuk és aminek egy alsó (6) és egy felső (7) gyű­rűje van. Ezek két gyűrű között több ve­vezeték vagy határolás gyanánt szolgáló 60 (8) elem van elrendezve. Jelen esetben az a szándékunk, hogy a tárgy fala könnyű kihajlást mutasson fel — amint ez a 14. ábrán (3. lap) látható — és e célból a i(8) vezetékek itt úgy vannak elrendezve, hogy 65 a határéleiket összekötő vonal hajlott volna. Az (5) formát célszerűen forgat ha­tólag rendezzük el egy (9) tartón, pld. egy (10) függélyes tengely segélyével, amely a forma közepébe van beerősítve és a tartó 70 egy csaplyukába beleillik. Amint a 4. áb­rából látható, a (6) alsó gyűrűben több, egymástól kellő távolságban elrendezett (11) furat van, amikbe a (15) bordákat (5—16. ábra) beleerősítjük. Ezek innen föl- 75 felé nyúlnak és a (8) vezetőgyűrűkre rá­borulnak. Ily körülmények között rendkí­vül könnyű a (16) kötőszálakat (5—16. ábra) a bordák köré fonni, mert a kötő­szálakat tulajdonképen csak a bordák fölé 80 és alá és a forma köré kell szabályos me­netekben alulról fölfelé, vagy esetleg fö­lülről lefelé bevezetnünk. Gyakorlatban kitűnt, hogy célszerűbb a fonást alul kez­denünk és azután fölfelé haladnunk. A kő- 85 téseket annyira meghúzzuk, hogy a bordák éppen hogy a (8) vezetékekhez igazodja­nak, amint ez a 9. ábrában van jelezve. Igv tehát a forma határt szab a bordák mozgásának, valamint a kötőszálakra 90 gyakorolt húzásnak, úgy hogy a fonadék természetes módon fölveszi a forma alak­ját. Minthogy a (8) vezetékek aránylag sűrű közökben ismétlődnek, elhárul annak veszélye, hogy a bordák a kívánt ponton 95 túl is befelé hajoljanak. Ily módon egy végtelen fonadékot egyenletes menetű kö­tésekkel gyorsan és akár tanulatlan mun­kással is előállíthatunk. A kész fonadékot a 10. és 11. ábra (3. 100 lap) tünteti fel, hol is a bordák (15)-tel, a kötők pedig (16)-tal vannak jelölve. Itt a bordák (17) részei mindegyik bordavégnél a fonadékon túlra állnak ki és pedig a következőkben leírandó célra. Hogy a fo- 105 nadékot a vázra vagy keretre ráhúzhas­suk, nyomást kell gyakorolnunk a. fonadék falaira, úgy hogy egy, nagyjából négy­szögletes alak keletkezik, amint ez a 11. ábrán látható. Ebben az állapotában a fo- 110 nadékot könnyen ráhúzhatjuk a vázra és ehhez úgy fogunk hozzá, hogy a fonadék bővebbre nyílt felénél toljuk be a váz szűkebb fenekét. Ila a fonadékot ráhúztuk már a vázra — amint ez a 12. ábrán (2. 115 lap) látható — akkor annak sarkait hozzá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom