83088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nádfonattárgyak előálítására

— 4 erősítjük a vázhoz. A 12. ábrából az is látható, hogy a fonadék a vázoldal közepén fölülre nyul fel, de nem ér le egészen annak aljáig. 5 Ez azért van, mert a kötőket szabályos menetekben fontuk, a váz középső része azonban hajlott. Kitűnt már most, hogy a fonadék gyorsan hozzáigazítható a váz alakjához, ha a fonadékot ráhúzzuk a 10 vázra, amihez a kiálló ibordavégek alkalmas fogantyúkat szolgáltatnak. A bordák alsó végét addig húzzuk, amíg az alsó kötések lényegileg egybeesnek a váz aljával, mikor is a fonadékot leszögezzük. Mire a 15 fonadék alsó része a váz aljához illeszkedik, akkorra általában véve a felső rész is hozzáülik a váz felső éléhez. Ily módon a különben egyenletes menetű kötések a 13. ábrán (3. lap) látható torzítást szenvedik, 20 amennyire szükséges, hogy az illető tárgy vázához hozzáigazodhassanak. Közömbös, vájjon marad-e a fonadék egy része a vázon fölülre is, vagy nem, merít a többletet könnyen iráhajtogathat-25 juk a vázra. Bizonyos esetekben ilyen célra szándékosan is túlérni hagyjuk a fonadék egy részét. Az illető tárgy oldalfalainak különféle görbülete lehet. A fonadékot ugyanis 30 elébb vagy a fenék mentében, vagy a kávánál erősítjük le, azután pedig többé vagy kevésbbé feszesre húzzuk ki úgy, hogy a fonadék nagyobb vagy kisebb mérvű húzófeszültségre van igénybevéve. 35 A 18. ábra (2. lap) szerint a fonadék egy jó nagy darabja rá van hajlítva a vázkaróra és maga a fonadék lényegileg feszesre van kihúzva. Ilyképpen az oldalfalak csak kevéssé görbülnek meg, azon-40 ban nagyobb görbületet is adhatunk, ha a fonadékot nem feszítjük ki oly erősen és —• amint a 17. ábrából (2. lap) látható' — nem csavarjuk rá oly nagyon a vázkarókra. Még nagyobb görbületet érhe-45 tűnik el — amint a 19. ábrából (2. lap) látható — azon a réven, hogy a fonadékot egyáltalán nem hajtjuk rá a vázkarókra, hanem csak egyszerűen fölerősítjük az oldalélek mentében. Ily módon ugyan-50 avval a fonadékkal különféle alaki hatásokat érhetünk el. A 13. ábra (3. lap) olyan nézetet mutat, ahol a nádfonadék egyszerűen van ráerősítve a vázra, de a bordáknak kiálló (17) 55 végei még nincsenek lehajtogatva, hogy a szegélyeket képezzék. A fonadék szegélyét különféleképpen készíthetjük, azonban a 15. és 16. ábra (3. lap) csupán egy eljárást mutat be. Amint a 15. ábrán szaggatott vonallal van jelölve, a (17) bordavégeket 60 derékszögben lehajlítjau, mi mellett valamennyi bordavég a szomszéd borda fölé és a következő második mögé nyúl, miáltal a kész szegélynek a 16. ábrabeli képe lesz. A fonadék szegélyeit ily módon ugyan 65 már előre is megcsinálhatjuk, még mielőtt a fonadékot ráhúzzuk a vázra, azonban mégis kényelmesebb a bordavégeket egyelőre kiállni hagynunk és a szegélyt csak akkor elkészítenünk, ha a fonadék rá van 70 már erősítve a vázra. A megrajzolt tárgyaknak a régi eljárás szerint való előállításánál több rövid kötőfonalat is kell használnunk, amiket azokon a helyeken fűzünk be, ahol a fonadék 75 eltér a szabályos alaktól. Az új eljárás szerint azonban a kötők hosszának válogatása nélkül fonhatunk mindvégig, még pedig egymásután, szabályos menetekben. Ha a kötőt végtelen hosszakban kaphat- 80 juk, mint pl. papírszalagot, papírnádat, akkor akár egyetlen kötőszálat használhatunk az egész fonadék elkészítéséhez. Ily módon úgy időben, mint anyagban jelentékeny megtakarításokat érhetünk el. A 85 20—27. ábra (4. lap) egy másik tárgynak a találmány szerint való előállítását több munkaszakban mutatja be. Itt az (51) váznak (20—23. ábra) nagyjában véve U-alakja van (52, 53) felső és (52', 53') alsó 90 karókkal, amelyeket hátul az (54, 54'), elül pedig az (55) keresztlécek kötnek össze egymással. Az ilyen fajtájú vázakat egy oldalt nyitott gyermekkocsikhoz használjuk. Ha ilyen tárgyat az eddigi eljárás 95 szerint fontak, akkor a kötők bekanyarodtak az (52a, 53a) részeknél és az illető oldalon mentek vissza, vagyis más szavakkal a betétek U-alakú pálya mentében haladtak, miközben egyik végponttól a má- 100 sikig mentek oda-vissza. Az 1—10. ábrában jelzett módon végtelen fonadékot állítunk elő, amelynek •— amint a 23. és 24. ábrán látható — egyenletes kötőmenetei vannak. Ezen ábrákban is (15)-tel vannak 105 jelölve a bordák és (16)-tal a kötők. A többi kiviteli példához hasonlóan itt is (17) részek állnak ki a bordák mindkét végéből. Oly célból, hogy a ,fonadékot ráhúzhassuk a vázra vagy állványra, a kast az 110 X—X vonal (23., 24. ábra) mentében szétvágjuk. Ekkor a végtelen alak megszűnik és — amint a 25. ábrán látható — egy fonadéköv támad. Ha nem nyujtjuk szét erővel a fonadékot, akkor az rendszerint 115-megtartja kerek alakját. Ekkor is könnyen