82454. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a fáradt szárítólég keringtetésére kamrasorozatos szárítószelepekben

Megjelent 1934. évi november hő 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 82454. SZÁM. — XVll/c. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés a fáradt szárítólég keringtetésére kamrasorozatos szárító­telepekben. Mundér Gusztáv mérnök Budapesten, A bejelentés napja: 1921. évi április hő 9-ike. Ismeretes, hogy kamrasorozatos szá­rítótelepekben, amilyeneket főképpen tégla- és cserépgyártáshoz építenek nagy kiterjedésben, a fáradt szárítóléget ke-5 ringtetni, azaz egy másodszori szárító­menetben hasznosítani igyekeznek. A fáradt szárítólég ugyan az üzem ele­jén alaposan lehűl és párával telítődik, úgyhogy egy szárítómenetben végleg el-10 használódik, azonban az üzem előrehalad­tával, különösen pedig az egyes kamrák üzemének vége felé még annyi melege és párafölvevő képessége van, hogy ilyen ál­lapotában hasznosan lehet egy vagy több 15 előző kamrának fáradtlégével egy vagy több következő kezdőkamrának üzemét előmelegítéssel és előszárítással bevezet­nünk. A szárítókamrák eddig úgy voltak be-20 rendezve, hogy a fáradtléget ugyanazon oldalukon kellett betáplálnunk, mint a friss léget, és pedig -azért, mert a kamrá­kat egymással parallel tápláltuk egy kö­zös főcsatornából, a fáradtléget pedig a 25 tápláláshoz képest seriesben, azaz soro­zatba kapcsoltan) gyüjtöttük egy közös főcsatornába, miért is a fáradtléggyüjtő­csatornát elébb vissza kellett vezetnünk a frisslégoldalra, hogy ismét parallel táp-30 lálhassuk a kamrákat és azután újból se­riesben (azaz sorozatba kapcsoltan) gyüjthessük a végleg elhasználódott és tehát a szabadba kibocsátandó szárító­léget. 35 Az üzem magával hozza, hogy az egyes kamrák szárítótartalma töltésük minő­sége szerint rövidebb-hosszabb, azonkívül pedig, hogy üzemben a sorozatnak egy­mástól távoleső kamrái következhetnek 40 egymásután. Minthogy pedig fontos üzemi feltétel, hogy a rendszerint hosszú soro­zat bármely kamrájából bármely kam­rájába juttathassuk a rendelkezésünkre álló, még üzemképes fáradtléget, a termé­szetszerűleg a légelvezető oldalon nyert 45 fáradtléget vissza kellett vezetnünk elébb a másik, a légbevezető oldalra, hogy a má­sodik útját megtehesse az e célra bekap­csolt kamrán keresztül, mert hiszen az egyik kamrasorozatoldalon mindvégig ki- 50 zárólag légbevezető, a másikon pedig mindvégig kizárólag légelvezető csatlako­zások voltak, s így a fáradtlég hasznos keringtetése csakis egy közbeiktatott visz­szavezetés után volt lehetséges. 55 Ez a visszavezetés azonban gyakorlati­lag rendkívül nagy nehézségeket okozott. Először is a fáradtlégvezetéknek körben körül kellett vonulnia a kamrasorozat mindkét oldalán, azután pedig a fáradt- 60 légnek mindenkor hosszú úton kellett elébb körülmennie, amíg szárítómenetét megtehette egy kamrán keresztül. A hosz­szú úton lehűlés, súrlódás, tömítetlenség, stb. folytán jelentékeny veszteségek áll- 65 tak be, de különben is nagy erőpazarlást jelentett a még meleg és ezért ritka lég­nek exhaustorokkal történő elszívása. Jelen találmánynak az a célja, hogy ezen hátrányokat kiküszöbölje. Jelen ta- 70 lálmány szerint a fáradt szárítóléget csu­pán a friss szárítólég betáplálásáéval szembeeső kamrasorozatoldal mentében, a végleg elhasznált szárítólevegőt azonban úgy a frisslégtápláló, mint pedig a fáradt- 75 léggyüjtő kamrasorozatoldal mentében gyüjtjük, még pedig az egyszeri szárító­menet után kibocsátandó szárítóléget a fáradtléggyüjtő oldalon, a csak a fáradt­lég másodszori szárítómenete után kibo- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom