82437. lajstromszámú szabadalom • Berendezés égési mótorok hajtórúdcsapágyainak kenésére és hűtésére
Megjelent 1934. évi december hó 11 3-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 82437. SZÁM. — V/d/2. OSZTÁLY. Berendezés égési motorok hajtórúdcsapágyainak kenésére és hűtésére. Gandenberger'sche Maschinenfabrili, Georg Goebel cég Darmstadtban. A bejelentés napja: 1918. évi december hó 14-ike. Németországi elsőbbsége: 1917. évi szeptember hő 18-ika. A találmány tárgya berendezés égési motorok hajtórúdcsapágyainak, különösen pedig körülforgó égési motoroknak a főhajtóruddal csuklósan kapcsolt mellék-5 hajtórúdjai tőcsapágyainak kenésére és hűtésére. A berendezés ahhoz a fajtához tartozik, amely a kenő- és hűtőoiajat elkülönítve juttatja a munkahelyekre. Az ezen elven alapuló eddigi javaslatok 10 még nem küszöbölték ki azt a hátrányt, hogy a hűtőolaj a hűtőtéren való átáramlása után forró állapotban, illetve olajgőzzel keverve még az illető csapágynak ágyazó felületén belül találkozik a volta-15 képpeni kenőolajjal és ennek folytán annak a kenőképességére károsan hat. Ezzel ellentétben a találmány értelmében a hűtőolajként használt, forróvá vált olajat gőzével egyetemben úgy vezetjük 20 el, hogy az illető csapágy ágyazó felületeivel nem jut többé érintkezésbe. Csak akkor egyesül ismét a kenőolajjal, a midőn ez már átáramlott a csapágyon. A hűtőolaj azután önmagában vagy a kenő-25 olajjal együtt lehűtve, más helyen, p. o. a dugattyúnál használható fel. A hütőolajnak a keletkezett gőzökkel együtt való elkülönített vezetése a kenendő csapágyrészeket megkerülő nyílásokon 30 vagy csatornákon át történik. A mellékelt rajz két kiviteli példát tűntet fel. Az 1. és 2. ábrabeli kiviteli példa szerint a hűtendő és kenendő csapok a mellékhajtórudakban, a 3. és 4. ábrák 35 feltüntette kivitelben ellenben a főhajtórudakban vannak rögzítve. Az 1. és 2. ábra szerint az olaj a (d) vezetékből három gyűrűalakú (í, 2 és 7) horonyba jut. Az (1 és 2) hornyok hűtés 40 céljából a (h) főhajtörúdnak (3 és 4) kamráiba vezetnek olajat. Ezek a kamrák kiegyenlítés végett az (5) középfalba vágott (6) nyíláson egymással közlekednek. A röpítő erő folytán ez a hűtőolaj körülöblíti a csapágyszelencéket és a (12) nyílásokon jut ki a hajtórúd csillagalakú agyából. (Az (n) mellékhajtórudakat a (h) főhajtórúdhoz kötő (b) csapok (1. a 2. ábrát) az (n) mellékhajtórudakban 50 vannak rögzítve és (s) csapágycsészéik a (h) főhajtórúdnak csillagalakú (H) agyában vannak elhelyezve, amelynek (3 és 4) terein köröskörül áthatolnak. A (7) kenőhoronyból az (5) választófalon keresztül minden egyes (b.) csap felé egy-egy (50) vezeték; ágazik ki, amely az (s) csapágycsészék és a (b) csapok között lévő (9) és (19) kenőhornyokba vezet. Mindegyik (50) vezeték egy-egy (8) térbe torkollik, amelyből a (b) csap hosszában terjedő (9) kenőhornyok indúlnak ki, amely azonban egyszersmind a csap falába vágott (10) lyukkal is közlekedik. Ezen a (10) lyukon át az olajnak egy része a (b) csap (K) kamrájába éramlik be;. A csapj közepéből (11) csatorna ágazik el, amely megkerüli az (s) csapágycsészét. Az ellentétes oldalon vezethető el a kenőolaj a (19) kenőhoronyból. A (K) kamrából kiömlő gőzzel kevert hűtőolaj csak az (s) csapágycsészén kívül, azaz az egyes mellékhajtórudak villáterében egyesülhet a kenőolajjal; hogy azután a (t) csöveken másféle felhasználásra tovaáramoljon. Mindenesetre 75 lehetetlenné válik, hogy a forróvá lett hűtőolaj a (b) csap és (s) csapágycsésze között levő kenőhelyre kerüljön. A második kiviteli példa szerint (3. és 4. ábrák) az egyes (b) csapok a (h) 55 60 65 70
