82409. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tetszőleges objektumoknak tetszőleges távolságban való láthatóvá tételére elektromos úton működő felvevő és leadó készülékekkel
Megjelent 1934. évi december hó 22 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 82409. SZAM. — VlI/j. OSZTÁLY. Berendezés tetszőleges objektumoknak tetszőleges távolságban való láthatóvá tételére elektromos úton működő felvevő és leadó készülékkel. Mihály Dénes műegyetemi hallgató Budapesten. A bejelentés napja: 1917. évi augusztus hó 25-ike. A találmány célja valamely tárgy, terep, személy vagy általában tetszőleges optikailag felfogható objektum képét annak mozgásaival egyetemben láthatóvá 5 tenni tetszőleges helyről akkor is, amidőn az már optikai úton — szabad szemmel, távcsővel stb., egyszóval valamely optikai akadály miatt, pl. túlságos távolság, közbeeső hegység, erdőség stb. miatt már 10 nem volna látható. A távolbalátógép két főrészből áll. Az egyik rész feladata az, hogy a megfigyelendő objektum fölé vagy mellé juttatva annak a képét optikailag felfogja és 15 annak megfelelő elektromos hatásokat hozzon létre. Ez a felvevő- vagy obszerválókészülék. A másik rész feladata az, hogy ezen elektromos hatásokat a felvevőtől tetszőleges távolságban felfogja 20 és optikai eszközök segítségével azt ismét képpé alakítsa. Ez a képleadó- vagy reprodukálókészülék. A képátvitelre felhasznált eljárások rendszerint a következő elven épülnek fel: 25 Minden kép úgy tekinthető, mint végtelen számú vüágosabb és sötétebb pont síkbeli halmaza. Ha már most egy képnek minden pontját sikerül egy felületre úgy átvinni, hogy a pontok világossági foka 30 és helye ugyanaz, mint az eredeti képen, akkor a kapott kép az eredetivel pontosan egyező. Ezt a pontokra bontást úgy közelítjük meg, hogy a képet oly apró felületekre osztjük, amilyeneket a szemünk 35 már pontoknak fogad el, éppen úgy, mint egy reprodukált fénykép raszterpontjait a szemünk egyetlen egységes képnek látja. Első feladat tehát a képnek apró felületelemekre való bontása. Hogy már most 40 ezen elemi foltokat a távolba átvihessük, azok világossági, illetve sötétségi fokának, egyszóval fényintenzitásának megfelelő elektromos hatásokat kell létrehoznunk. Erre a szelén nevű elem tesz bennünket képessé, amelyik a fény hatása alatt egyik 45 elektromos tulajdonságát, nevezetesen az elektromos ellenállását változtatja. Vagyis ha egy szeléndarabot elektromos áramkörbe kapcsolunk s reája különböző intenzitású fényt bocsátunk, az áram intenzi- 50 tása az áramkörben a fény intenzitásának megfelelőleg fog változni. Ezt a változó intenzitású áramot átvihetjük a leadókészülékbe akár közvetlenül, vezetékeken, mely esetben vezetékes elektromos 55 „távolbalátót" kapunk, vagy befolyásolhatunk vele a találmány szerint egy elektromos rezgőkört, olymódon, hogy az általa kibocsátott hullámsor intenzitása, vagyis az elektromos hullámok amplitúdói 60 az egyes pontok intenzitásának megfelelően változnak, mely esetben drótnélküli elektromos „távolbalátóval" van dolgunk. Elvileg a legegyszerűbb megoldás az volna, ha ezeket a képpontokat egy- 65 idejűleg vihetnénk át. Ebbben az esetben azonban annyi vezetékre volna szükségünk, ahány elemre bontottuk fel a képet, tehát pl. tízezer drótra egymás mellett. Kénytelenek vagyunk tehát az egyes kép- 70 elemeket egymásután átvinni. Mivel azonban a készülék célja az, hogy a felfogókészülékben megjelenő képet annak esetleges mozgásaival egyetemben egységesen szemlélhessük vagy arról kinematografi- 75 kus felvételt készíthessünk, az összes képpontok egyszeri átviteléhez szükséges időnek nem szabad hosszabbnak lenni y$ másodpercnél, mert csak ekkora vagy ennél rövidebb időközökben beérkező kép- 80
