82160. lajstromszámú szabadalom • Vízcsöves kazán
veinek első sora fölé és ezen rövid (28e) terelőlap felső széléből egy (29e) terelőlap nyúlik hátrafelé, az első vízcsőcsoport csöveire keresztirányban, mely lehetővé 5 teszi, hogy az égéstermékek az első vízcsőcsoport csöveinek felső részét keresztben tökéletesen súrolják. A (28e) és (29e) terelőlapok úgyszólván a (26e) függélyes fal folytatását képezik. Némely 10 esetben a (29e) keresztterelőlap el is maradhat és a (28e) terelőlap ekkor jobban felfelé jnyúlik, mint ahogyan az a rajzon fel van tüntetve. A második vízcsőcsoporton nyugvó szokásos terelőlap helyett a 15 9. ábrán egy (30e) terelőlap van feltüntetve, mely a második vízcsőcsoport mellső csövein nyugszik és a középső (9d) felső dobtól lefelé nyúlik, továbbá egy második (31e) terelőlap, mely a má-20 3odik vízcsőcsoport hátsó csövein nyugszik és az alsó (7d) iszapdobtól felfelé nyúlik. Némely esetben egy (32e) keresztterelőlap rendezhető el, mely a (30e) terelőlap végétől lefelé, az első és a má-25 sodik vízcsőcsoport közti téren keresztülnyúlik, hogy az égéstermékek az első vízcsőcsoport alsó részébe tereitessenek. Hogy az égéstermékek a hátsó vízcsőcsoport csöveit újból és újból keresztezni le-30 gyének kénytelenek, ott (33e) keresztterelőlapok és (34e) keresztlécek, vagy keresztterelőlapok vannak elrendezve, mely utóbbiak a kazánfalazat hátsó falából nyúlnak előre. Ez elrendezés folytán :i5 az égéstermékek, ha elhagyják az első vízcsőcsoportot, a második vízcsőcsoport csövei hosszában lefelé áramlanak, azután a hátsó vízcsőcsoport csöveit keresztezve ezek mentén lefelé haladnak és a (35e) •10 kéménynyíláson át távoznak. A (26e) függélyes fal hátsó oldala és a kazáncsövek közt hézag elrendezésével elérhető, hogy az égéstermékekből e helyen lerakódó mindennemű korom stb. 45 egy (36e) aknába hulljon be, ahonnan az könnyen eltávolítható. A terelőlapberendezésnek a 10. és 11. ábrákon látható foganatosítási alakja akár két felső gőz- és vízdobbal és egy •r >0 alsó iszapdobbal, akár három gőz- és vízdobbal és egy vagy két iszapdobba] bíró, Stirling-típusú kazánnal alkalmazható. A rajzolt példánál (lf) jelöli a kazánfalazat mellső falát és (2f) annak hátsó falát. 55 (3f)-fel a tűzhely van jelölve, melyben, ezen példánál, olaj elégetésére szolgáló berendezés van feltüntetve, mi mellett a (4f) lángzók a tűzhely hátsó részében vannak elhelyezve és lángjuk előre nyúlik. A lángzókhoz való olajat (5f) csövek szol- 60 gáltatják, melyek a (6f) padozat alatt lévő üregben vannak elhelyezve. Az égéshez szükséges levegő a (6f) padozatban lévő (7f) nyílásokon át jut be a tűzhelybe. A feltüntetett kazán három, keresztben futó (8f, 9f és lOf) gőz- és vízdobból áll, melyek egy (llf) iszapdobbal (12f, 13f és 14f) vízcsőcsoportok segélyével vannak összekötve. A (9f) középső dob gőztere, a két szélső (8f és lOf) dob gőzterével, egy sor görbített (15f) gőzcirkulációcső útján összeköttetésben áll, e dobok vízterével pedig (16f) vízcirkulációcsövek közvetítésével van a középső dob víztere kapcsolatban. A (16f) csöveken tűzálló téglabur- 75 kolat van, mely meggátolja, hogy az égéstermékek e csövek fölé jussanak. A (lOf) hátsó gőz- és vízdobba egy (lOf1 ) tápcső nyúlik be és a Í9f') főgőzkivezetőcső egy (17f) gőztúlhevítőnek keresztben futó gőz- 8 q gyüjtőszekrénnyel lehet összekötve. A (18f) terelőlap helyzetének változtatásával a tűzhely hőmérséklete bizonyos, esetről-esetre kívánt feltételnek megfelelően szabályozható. A középcső vízcső- g5 csoport csövei két terelőlapot hordanak, melyek egyike, a (19f) terelőlep, a csövek első és második sora közt van elrendezve és a felső középső gőz- és vízdobtól a csőcsoport alsó vége közelébe nyúlik le, míg 90 a másik, a (20f) terelőlap, e csőcsoport csöveinek hátsó során nyugszik és az alsó iszapdobtól felfelé, a csőcsoport felső vége közelébe nyúlik. A hátsó gőz- és vízdobtól egy (21f) terelőlap nyúlik lefelé, a hátsó 95 csőcsoport alsó vége közelébe. A (20f) terelőlapból (22f) keresztterelőlapok nyúlnak keresztben a középső és a hátsó csőcsoport közti üregen át, a (19f) terelőlaptól pedig a (23f) keresztterelőlap nyú- 100 lik az első csőcsoport hátsó csősoráig. Az égéstermékek a nyilakkal jelzett irányban haladnak át a kazánon. Üj berendezéseknél a kazán (2f) hátsó falát kellő távolságban rendezzük el a 105 hátsó csőcsoport hátsó csősorának alsó részétől, hogy az égéstermékek átbocsátására kellő nagy nyílás álljon ott rendelkezésre; az ismert Stirling-féle terelőlapokkal és tűzszekrénnyel felszerelt kazán 110 terelőlapjainak a fent ismertetett speciális terelőlapokra való felcserélése esetén azonban szükséges lesz, hogy bővebb nyílásról gondoskodjunk az égéstermékek átbocsátása céljából, pl. a kazánfalazat 115 (2f) hátsó falának belső oldalába (24f) függélyes csatornák bevágásával (11. ábra).
