82104. lajstromszámú szabadalom • Berendezés erőtelepeknél a hűtővíz ujból való felhasználására

Megjelent 1935. évi január ho 2-án. MAGYAR KIRÁLYI B SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 82104. SZÁM. — V/e/2. OSZTÁLY. Berendezés erőtelepeknél a hűtővíz újból való felhasználására, Margalit Andor mérnök, Budapesten. A bejelentés napja: 1921. évi május hó 28-ika. Kondenzációs gőzgépekkel felszerelt nagyobb erőtelepeknek tudvalevőleg igen nagy a vízfogyasztása. Vizet fogyasztanak egyrészt az erőgépek és ezek segédgépei, más-5 részt — és legfőképen a kondenzációs telep, melynek hűtővízfogyasztása egy kilogramm gőzre számítva befecskendező kondenzátoroknál 20—45 kg, felületi kondenzátoroknál 30—60 kg. Ha — hogy csak egy szemléltető 10 példát mutassunk be — az effektív lóerőórára vonatkoztatott gőzfogyasztást 7 kg-ra vesszük fel és egy 2000 H. P. erőtelepet tartunk szem előtt, úgy a gőzgép óránkinti vízfogyasztása 14 tonna, huszonnégyórás napi 15 munka mellett 336 tonna, és a kondenzáció vízfogyasztása — 40-szeres vízfogyasztást véve alapul'— óránként 640 tonna és naponként 13.440 tonna, vagyis ugyanennyi köbméter. 20 Ilyen vízmennyiségeknek Városi vízművekből való fedezésére még csak gondolni sem lehet. Ezért ilyen nagy telepeket rendesen folyóvizek mellett állítanak fel. Ha a folyóvíz keménységi viszonyai megfelelőek, úgy a 25 kazántáplálásra is folyóvizet használnak, ellenkező esetben a folyó vize csak a kondenzációhoz használtatik fel. A vízfelvétel azonban semmiképen nem történhetik közvetlenül a folyóból, mert a i>0 víznek derítésére és ülepítésére feltétlenül szükség van, hogy a kazánba és a kondenzátorba iszap és hordalékmentes víz jusson. Azonfelül — mindenféle eshetőségre való tekintettel — bizonyos vízkészletnek tárolása 35 is szükséges. Ezért a folyóvizek közelében felállított erőtelepekhez egy nagyobb kapacitású derítő és ülepítő medencét szokás építeni, melybe a folyó vizét belevezetik. Üzembiztonság és ökonomia szempontjából cél-40 szerű gravitációs vezetést alkalmazni. Ezen derítő- és ülepítőmedencéknek kétségkívül megvan az a hátránya, hogy télen ki vannak téve a befagyás veszélyének. Felületi kondenzátoroknál külön nyerjük vissza a kondenzvizet, melyet célszerűen új- 40 ból betáplálunk a kazánokba, és külön a felmelegedett hűtővizet. Befecskendezéssel dolgozó kondenzátoroknál együtt nyerjük a kondenzvizet és a befecskendezett hűtővizet. Az ökonomia szempontjából nem célszerű ezt a 50 meleg hűtővizet elfolyatni, mert ez a víz keménységének egy részétől már megszabadult és újból való felhasználásánál az iszap és kőlerakodások vagy egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben jönnek létre. Ezért 5"> szokásos minden körülmények között a meleg hűtővíz visszahűtése. Ez esetben csak a párolgás és egyéb vízveszteségek pótlása szükséges. A visszahűtésre hűtőtornyokat szokás hasz- G0 nálni, mely esetben a vizet a toronyba fel kell emelni, ami munkafogyasztással jár, ami az üzemköltségeket növeli. Ismeretessé váltak (ugyan e célra hűtő medencék, melyek azonban sok helyet vesznek 65 igénybe, és az áltáluk elért hűtőhatás azért nem jelentékeny, mivel a hengerkenésből eredő és a víztükrön úszó olaj a párolgást és lehűlést nagyon akadályozza. ; A találmány már most abban áll, hogy a 70 kondenzátorból kikerülő meleg hűtővíz lehűtésére a bevezetésben körülírt derítő- és ülepítőmedencét használjuk fel. Ezáltal a következő előnyöket érjük el: Megtakarítjuk egy hűtőtorony (vagy egy 75 hűtőmedence építését, ami lényeges beruházási tétel; hűtőtornyot tartva szem előtt, megtakarítjuk a víz emelésének a munkáját, ami üzemköltség megtakarítást jelent. Végül a derítő- és ülepítőmedencét tekintve, ki- 80 küszöböljük a befagyás veszélyét. Megtakarítást érünk el továbbá térszükségletben,